Előnyök, hátrányok, ha egy 17 éves babát vár?

Nagyon remélném, hogy van annyi esze, hogy ne tartsa meg. Egy gyerek ennyi idősen annyira ambícionál, mint pl. a leukémia vagy a tolószék. Ha a pasi elveszi és el tudja tartani, bárhogy dönthet. Ha nekem kéne, és van rá pénzem, bárhogy dönthet. Ha nekem kéne, de nincs rá pénzem, akkor meg egy szívtelen szemétláda ĺennék. :)

Érdekelne, hogy a megtartás vagy az elvetés közül mi a harmadik? A kihordás majd örökbe adás? Volt árvaházi ismerősöm, senkinek se kívánok ilyen élményeket. Az anya is megnyomorodna.

Nagyon dícséretes, ha valakinek vannak ambíciói, de mint már mondtam, láttam tehetséges lányt a földre zuhanni, miután a félhülye szülei nem engedték elvetetni a gyereket. Egyetemi, kutatóvegyészi álmok, semmi buli, semmi szórakozás, csak a tanulás éveken át, aztán a szerelem és egy kis baleset. Vége. Háztartásbeli anyuka, a férjét már rég nem szereti (jellemzője a diákszerelemnek, hogy múlik) és meglehetősen szegény. Pár évvel a suli után megláttuk egymást a boltban. Nem köszönt, csak lesütötte a szemét. Nyilván büszke volt.

Viszont láttam olyat is, akinek sikerült. Egy ilyen lányt ismerek összesen. :)

"Érdekelne, hogy a megtartás vagy az elvetés közül mi a harmadik?" - a megtartásra PRESSZIONÁLÁS és az elvetésre PRESSZIONÁLÁS között van harmadik, az, hogy majd ő eldönti, mit szeretne.

És ahogy elnézem, még az általad hozott példa is pont azt támasztja alá, hogy mennyire rossz az, ha valakit a saját akarata ellenében nyomnak. Mondjuk ma már szerencsére vannak ilyen médiák, ahol az ember informálódhat, ahol megkérdezheti mindenki, és el lehet mondani mindenkinek, hogy nem kell, hogy hagyja magát presszionálni bármely irányba is, a szülő nem mindenható, a döntés joga csak az övé, és ezt érvényesíteni is tudja, a szülei ellenében is, legfeljebb kicsit nehezebb, mint ha működik a kooperáció.

Kedves ismerősöd is magának köszönheti a sorsát alapvetően, mert hát szülőt mindenkinek olyant dob a sors, amilyent, de ha ő abortuszt akar, a szülők meg kekeckednek a műtéti beleegyezés aláírásával, bemegy a gyámügyre, és elintézik neki. Pont ahogy, ha ő szülni akar, a szülők meg abortuszra nyomják, egyszerűen nemet mond az orvosnak a kórházban, és ennyi.

Kérdező, ez így pozitív hír:)

Egyébként szerintem sok dologra itt a megfejtés: "amikor 20 évesen szültem, és csak a párom volt mellettem.Szüleim elfordultak tőlem, mondván nekem nem ezt az életet szánták"

Egyfelől ismered is a szitut, másfelől tapasztalataim szerint a fiatalon szült szülők, mivel előtte nem volt idejük "majd milyen lesz az én gyerekem" című légvárakat építeni, sokkal könnyebben elfogadják a gyerekeket olyannak, amilyenek, kevesebb elvárással élnek feléjük. Akik viszont különböző (akár egzisztenciális, akár biológiai természetű) okból évtizedet vártak gyerekre, azok (tisztelet a kivételnek) felépítik a légváraikat a "milyennek kell lenni az én gyerekemnek" címmel, és (ujfent, tisztelet a kivételnek) tele vannak elvárásokkal a gyerek felé, ilyen meg olyan "sorsot szántak neki", "pályát képzeltek el neki", "partnert szántak neki"... márpedig azt gondolom, hogy ha a pokolba vezető utat jószándékkal kövezték, akkor a pokol kapuját meg elvárásokból építették...

#69- na ya. Sőt, az is lehet, hogy holnapután egy aszteroida csapódik a Földnek, és mind kihalunk... már csak hogy folytassam a negatív lehetőségek számba vételét... csak azt nem értem, hogy ha egy gyerekvállalási téma olyan megoldással látszik záródni, amit az anya és az apa is közösen akar, és a család(ok) is örül(nek) neki, akkor mi a fenének zsigerből negálni?

Azt szerintem mindegyik szereplő tudja, hogy a dologban vannak kockázatok, lesznek hullámvölgyek, nehézségek konfliktusok még. Mint egyébként MINDEN kapcsolatban és gyerekvállalásban...