Aki nem akar gyereket, miért nem?

„MAjd amikor az első válaszoló 80 éves lesz és a kutya se fogja rányitni az ajtót, lehet, hogy meggondolja magát. :)”

Hát, azért az is elég cifra, ha valaki azért vállal gyereket, hogy legyen, aki öregkorában istápolja. Ha jobban belegondolunk, ez az önzőség, nem az, hogy ha valaki azt gondolja, az ő életútja nem az anyaság.

Az ösztönökkel jönni az emberiség esetében nem túl szerencsés szerintem, hiszen pont az tett minket uralkodó fajjá, hogy képesek vagyunk gondolkodni – és a gondolkodással, empátiával felülbírálni az ösztöneinket.

Számomra teljesen elfogadható, ha valaki nem szeretne gyereket, sokkal elfogadhatóbb, mintha az „ösztöneire hallgatva” csináltatna valakivel, csak mert neki KELL… ahogy kell az új cipő, kabát stb. (pl. az egyedülálló nőkre gondolok, akik így elégítik ki a gyerekhiányukat).

Egybébként én sem akartam gyereket, és ha nem véletlenül született volna, most sem vállalnám, pedig szeretem a gyerekem, és igen, nagy boldogság egy gyerek. Azonban olyan szintű felelősség, ami teljesen rátelepszik az ember életére. Ez persze nyilván nem mindenkinek okoz gondot, aki „zsigeri anya”, az lazán csinálja, nem gondolkodik a dolgokon, mondhatni zsigerből tudja, mi a jó – vagy ha nem is, de legalább teljes meggyőződéssel csinál marhaságot. Akiben nincsen meg ez a határozottság, esetleg rossz gyerekkora volt, így tudja, mennyire fájdalmat lehet okozni egy embernek a kretén neveléssel, annak szerintem nagyon nehéz… én ezért nem mertnék gyereket vállalni.