Aki nem akar gyereket, miért nem?

Akkor aztán már hiába gondolja meg magát....

És hogy egy kicsit a magam példáját is hozzárakjam a témához: mindig idegesítettek azok a gyerekek, akik nyávogtak, hisztiztek, szó szerint az összes szál hajamat ki tudtam volna tépni tőlük, ha valahol belebotlottam ilyen gyerkőcbe. Aztán nem egész 34 évesen anyuka lettem, és azóta totál máshogy látom a világot. A világon a legcsodásabb dolog anyukának lenni, és szinte már-már szerelmes vagyok a kisfiamba. A legnagyobb őrültség lett volna részemről, ha erről a csodáról lemondok, mert idegesít a gyereksírás...

De hát nem vagyunk egyformák, és bizony én is találkoztam már olyan fiatal csajjal, aki inkább kifordult az ügyféltérből, mert hallott egy gyereket hisztizni, majd mikor visszajött, azt mondta: "Na ezért van nekem inkább kutyám." Szívem szerint beszóltam volna neki, de inkább nem tettem, hisz azelőtt majdhogynem én is így gondolkodtam. Ki tudja, lehet, hogy 5-6 év múlva ölni tudna majd egy saját gyerekért...

Örülök, hogy leírtad utolsó, szerintem egyáltalán nem baj, ha valaki így érez. Nem vagyunk egyformák, nekem 26 éves koromban született meg a 3. gyerekem, én meg ezt választottam.

nekem egy kétségem van a választásoddal... És sajnos nem egy ilyet láttam. Hogy később, ha férfi meggondolja magát, bármikor találhat fiatalabb nőt, aki még szülhet neki gyereket. A nő viszont kicsúszik az időből...

Férjem tesójának barátnője nagyon szeretett volna gyereket, de a párja nem. Ő ezt elfogadta, és nem született gyerekük. Most haldoklik a kapcsolatuk. 43 éves a lány. Esélye nem lesz már gyerekre :( Mondjuk ez más szitu, ő a párjáért mondott le róla.