El akarja szeretni tőlem a kisfiamat?

Van egy 16 hós kisfiam, és jelenleg 21 hetes kismama vagyok, veszélyeztetett terhes. Nem emelhetek, sokat kell(ene) pihennem. Szüleimmel egy házban, de külön szinten lakunk. Akire segítség terén számíthatok, az az anyukám.

Mostanában egyre jobban úgy érzem, hogy el akarja szeretni tőlem a kisfiam. A segítsége már átcsap valami másba, nemis tudom minek nevezzem. Kisfiamat folyton magához ölelgeti, puszilgatja, felveszi minden nyavajáért, ott lohol a nyomában, ő akarja etetni, lent az udvaron ő akarja fogni a kezét, ha megy a lejtőn lefelé, stb, stb... Már kezd idegesíteni. Ha feljön hozzánk, amikor kajaidő van, be nem áll a szája. Engem meg rettentő mód idegesít, hogy nem tudom a gyereket nyugodtan, csendben megetetni, mert folyton ott cicereg neki kaja közben. Ha végzett az evéssel, az ölembe szokott belemászni, és onnan le a földre. De anyu mindig ki akarja kapkodni a székből, hogy arra, őfele másszon. Ha lépcsőzünk, mindig odapattan, hogy a gyerek az ő kezét fogja meg... Jójó, hogy segíteni akar, de néha már túlzásba viszi. Nem tudom hogy mondhatnám meg neki, hogy kicsit "lassítson", hogy ne bántsam meg vele.

Én nem vagyok az a típus, aki folyton a gyerek nyakában lóg, lesi minden mozzanatát. Teszem a dolgom, a gyerkőc meg elmászkál, eljátszik addig. Anyu meg folyton lohol utána, ölelgeti, folyamatosan lesi minden mozzanatát, nem hagyja fél pillanatra sem egyedül. Jó, óvónő, gondolom ez is közrejátszik, de komolyan már néha nagyon zavar a viselkedése:(

Szeretem, imádom, de zavar néha, ahogy viselkedik és nemtudom hogy adjam a tudtára úgy, hogy ne bántsam meg vele:(

Elvégre ő "csak" a nagymama, akinek nem úgy kéne viselkednie mint egy anyának. Vagy én tudom rosszul...

A másik, hogy bízni nem nagyon bízok már benne... Volt,amikor hétvégente elvitte sétálni. Amikor megtudtam, hogy a gyereket kivitték a Balaton közepére a tudtomon kívül, minden bajom lett. És ezt is csak napokkal később mondták el... Utána nemsokkal felajánlotta, hgoy elviszi sétálni, én meg pihenjek. Csak azt kértem tőle, hogy egy helyre ne vigye el! Megígérte, hogy nem viszi oda... Mikor rátelefonáltam, hogy ideje hazajönni enni, akkor derült ki, hogy igenis odavitte ahova nem kellett volna...

Hiába mondja, hogy a gyerek jólérezte magát, blabla, nem hiszem hogy ezt kéne csinálnia. Mostmár odáig jutottunk, hogy fel sem ajánlja a sétát, mondjuk nemis engedném neki... Én vagyok az anyja, jogom van tudni, hol a gyerekem...

Mit tehetnék??? Úgy érzem kihasználja a jelenlegi helyzetem, és magához akarja édesgetni a kisfiamat.