Miért vállal valaki több gyereket, ha eggyel sem bír?

Ebben nincs semmi furcsa. Valahol ki kell adni a fáradt gőzt. Elmondja, elpanaszolja aztán megkönnyebbül.

Miért ne lehetne panaszkodni. Közben lehet vidáman játszik a gyerekekkel.

Te is biztos időnként van hogy panaszkodsz mert elfáradsz. Olyan ember nincs aki ne fáradna el, ne csúszna ki a talaj a lába alól. Nincs ebben semmi kivetnivaló.

Én inkább azt nem értem miért szül több gyereket akit meg az előzőeket sem tudja rendesen etetni.

Igen. Én is ezt látom mostanában elég sokszor. De szerintem ez amiatt is van hogy a nőknek és a környezetüknek is HATALMASAK az elvárásaik magukkal szemben meg az anyasággal szemben. Egy nő legyen ANYA türelmes, kedves, gondoskodó, főzzön mint Stahl Judit, nézzen ki úgy mint Lilu (ez most csak egy példája a magát jól tartó csini maminak) legyen karrierje vagy valami hasznos tevékenysége, legyen fitt és tökéletes életű mint Rubint Réka és legyen szexistennő az ágyban nehogy a férje elhagyja.

na nem csoda ha ezeknek nem sikerül megfelelni és frusztráltak szegények.

Segítsége sokaknak semmi. De azért mégis úgy vannak vele hogy kellene annak a gyereknek kistesó, mégse legyen egyke.

És így jön a második.

Meg így félig meddig védekeznek aztán pedig közlik hogy hát véletlenül lettem terhes de nem vagyok abortusz párti így inkább megtartom...aztán lehet tovább panaszkodni meg mártírkodni hogy na kaptam még egy gyereket pedig nem is akartuk.

Minden előttem szólónak igaza van, biztosan mindenkinél más az indok, hogy miért tesz így, én csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem igen sokan nem ismerik magukat, és ennélfogva nem is tudják, mi az, amit igazán szeretnének (vagy akár csak bírnának).

Legalábbis akiknél én tapasztaltam a topiknyitó szerinti magatartást, azoknál nagyon úgy tűnt, hogy ők sosem mélyedtek el a saját lelkivilágukban, sőt, talán még menekülnek is ezelől…

Nehogy most bárki magára vegye, de azt gondolom, hogy van olyan, aki tudatalatt azért teszi, mert az anyaság egy remek szerep abból a szempontból, hogy bizonyosfajta megbecsülést élvez az ember anyaként, hiszen az „életét áldozza” a kiskrambókért, akikkel mennyi gondja-baja van. Egy olyan dologért várnak elismerést, ami nyilván elismerésre méltó, de sosem lesz senki, aki megrázza érte a kezüket, hogy milyen ügyesek, hiszen a „jó” anya ismérve a boldog gyerek – boldog gyerek meg ritkán lesz boldogtalan anyától, így aztán ez egy ördögi kör.

Na ezt én se értem:) Nálunk van nem egy olyan többgyerekes család, ahol a kölykök az iskola és az óvoda rémei, anyu pedig megint terhes... :)

A panaszkodás szerintem kicsit más, ott inkább arról van szó, hogy szokatlan a helyzet, és mentegőznek mert nem tudnak tökéletesen mindenhol megfelelni. Lássuk be, tényleg nem könnyű és nem is kell. Az, hogy nem bír a gyerekkel, teljesen más.

Na most lehet lepontozni. Pont lesz.rom, hogy ki mennyi gyereket szül. Lehet nem tartom pont a legjobb szülőnek, de nem is nekem kell megfelelnie. És, hogy ez annyira foglalkoztasson, hogy ilyen fórumokon erről kérdezzek? Azt, hiszem ez is minősíti a kedves anyukatársaimat.

Amúgy én mindig is úgy gondoltam, hogy egy gyerek ajándék, sosem gondoltam úgy, hogy bármilyen negatívumot szabadna mellé csatolni.