Csak számomra visszatetsző, ha valaki mindig csak úgy emlegeti a kisfiát, hogy "a gyerek"?
Igen, pont így érzem én is, ahogy az utolsó írta. Sokkal személyesebb úgy.
Ráadásul a hangsúly, ahogy kigördül a szájából ez a szó...Nekem valahogy sokszor még hallgatni is rossz. Mintha nagyon távoli lenne szegényke. Nem csak tőlem, tőle is távolinak tűnik
Én is így szoktam emlegetni a kisfiam, ha másoknak beszélek róla, hogy "a gyerek" eszembe nem jutott eddig, hogy ez valakinek nem tetszik.
De mondjuk anyámat is úgy szoktam emlegetni, hogy "anyám", és végképp nem értem, hogy ebben mi a rossz... Hogy kéne akkor mondanom? Anyucikám? Vagy mi? Tényleg nem értem.
Számomra is nagyon zavaró. Úgy 5-6 éves koromig még csak-csak rendben volt, mert "ők felnőttek, én gyerek", ez így korrekt.
De most, hogy 17 éves vagyok, és anyám néha még mindig "a gyerek"-ként emleget bizonyos körökben (van két bátyám is, szóval nem ezen múlik), így már felettébb irritáló.
Tudom persze, hogy egy szülőnek a gyereke mindig gyereke marad, de ez néha túlzás. Sőt, ilyen korban már lekezelő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!