Megtartanád 22 évesen a babát, ha a párod nem szerelmes?

Megtartanám.

Tegyük fel: elveteted, szétmentek. 10 év múlva jön egy pasi, nagy a szerelem, jön a baba, ésatöbbi. Mi a garancia rá, hogy ő nem hagy majd el? Hogy veled marad életed végéig? Semmi. Egyik ismerősömet a szülés előtt 2 hónappal hagyta ott a férje, több, mint 10 év együttélés után. Nincs garancia, soha nem is lesz, ilyen világot élünk.

Szerintem egyébként ne itt kérdezősködj, mert itt csak ütik egymást a válaszok.

Ülj le vele, tisztázd a helyzetet, mérjétek fel, mire lehet számítani, támogatja-e a gyermekét, stb.

Majd ráérsz agyalni, ha elmondtad neki és láttad, hogyan reagál!

Hozzáteszem, nem a nagybetűs szerelem az, amelyik általában tartós lesz.

34+5hkm

"Én személy szerint olyan embernek szülnék gyereket aki meg érdemli."

A már megfogant gyerekem nem érdemli meg,hogy éljen?

A 12. válaszolóval tökéletesen egyetértek!

Ha alapból szeretnéd a babát, és megvan a háttér is, vmint- ahogy írod - a családi téma volt a legnagyobb akadály eddig, akkor ez a kis jövevény sok mindent jó irányba változtathat. DE! Ne AZÉRT tartsd meg, hogy hátha ez/Ő majd javít a kapcsolatotokon.

"megvolt a szeretet, tisztelet minden ami egy kapcsolathoz kell, csak részéről a nagy szerelem nem." Ez sztem bőven elég ahhoz, hogy merjétek vállalni egymást, hiszen nagyon sok kapcsolatból pont az első két ismérv hiányzik. A "nagy szerelem" múlandó, és az is lehet, hogy csak a párod nem tudta megfogalmazni, valójában mi is hiányzik az életetekből. Talán pont ez a kisbaba.. De az első, hogy mondd el neki, és meglátjátok, hogyan tovább. Én nagyon drukkolok, jó egészséget, sok boldogságot! És kérlek, írd meg, mi lett veletek!

Nézd, én érdemben nem hiszem, hogy sok tanácsot tudnék adni, nem tudom magam a helyedbe képzelni, mert tartós boldog kapcsolatban élek és mi tervezzük a babát.

DE! Mivel már 2 hónapos terhes vagy, nem sok időd/időtök maradt azon gondolkodni, hogy esetleg elvetessétek. Először beszéld meg a pároddal, kíváncsi lennék a reakciójára, és lehet, hogy pont ez a pici baba a megoldás kulcsa a kapcsolatotokban. Ma már semmi sem garancia, egy 20 éve tartó házasságból is bármikor kiléphet a férfi, ezen szerintem most ne agyalj.

Üljetek le, beszéljétek meg, és döntsetek együtt!

Csak annyit még hozzátennék, én megtartanám. 10 évvel ezelőtt elkövettem egy hibát - persze akkor minden máshogy alakult volna és talán utólag jó döntésnek bizonyult -, de már nem lehet visszacsinálni.

Egy új élet, egy gyermek csak szebbé teheti az életedet, a bűntudattal nehéz megbirkózni, bár vannak, akiknek ez nagyon könnyen megy sajnos...

Kedves Kérdező, mivel kettőtök közös gyereke a téma, erről közösen kell döntenetek, minden okos érv meghallgatásával, és minden agitáció kizárásával.

Az tény, hogy a boldog családi életnek nem nélkülözhetetlen feltétele a lángoló szerelem (ha a szeretet és egymás tisztelete megvan), és az is tény, hogy a gyerek akár jobban össze is hozhat titeket.

Összességében azt hiszem, pont akkora vagy kisebb az esélyed arra, hogy egyedül maradj, mint egy lángoló szerelmi kapcsolatban... persze mondjuk te ismered a párod, mennyire "szerelem-függő" ...

(mondom ezt erre a kérdésre én, aki általában magzatvédő-agitkákat oltogatok...)

ahogy írta itt valaki: egy már életről nem dönthetsz,arról kellett volna tanakodni,hogy neki szeretnl-e szülni.

Magyarán már késő!!

Jó babavárást!

Ha én nem vetetem el annak idején a babámat, ma nem tartanék ott ahol tartok.Még főiskolás voltam, az apa is még tanult, se munkánk, se lakásunk, nem akartam a szüleimnek szülni és segélyekből tengődni.

Ma már jó munkahelyem van, 7 éve vagyunk együtt a férjemmel, aki nagyon jó társ és apuka, van két gyerekünk, akiknek mindent meg tudunk venni ami szükséges, saját családi házban élünk, nincsenek napi megélhetési gondjaink, igaz gazdagok sem vagyunk, de nyugodt, boldog családban nőhet fel a két gyerekem, amit nem mondhatnék el, ha tíz évvel korábban szülök.

Nagyon fontold meg Kedves Kérdező az abortuszt, de előtte mindenképp beszélj az apukával!!!