Megtartanád 22 évesen a babát, ha a párod nem szerelmes?

3 dolog jutott eszembe

1 -Ha nem szerelmes beléd és már szakított is, akkor csak kötelességtudatból marad majd mellettetek.

2 - Simán egyedül maradhatsz a gyerekkel akkor is, ha most "nagy boldogan" azt mondja, hogy próbáljátok meg együtt, ha már így alakult.

3 -Én el nem tudom képzelni, hogy te 22-24 évesen hogyan fogod azt a babát egyedül ellátni. Most dolgozol, talán van lakásod, de minden borulni fog a gyerek miatt.

Mindenképp megtartanám,még akkor is ha elhagyna a párom.Az élet tisztelete, nem döntök egy élet elpusztitása mellett.

Én még egy pókot is sajnálok nem hogy a saját gyerekemet.

Mondom ezt úgy,hogy az első babámat 22 évesen szültem,a 4. babát 36 évesen.

Saját bőrömön tapasztaltam azt is amikor rosszkor jön a terhesség én akkor megtartottam és nem bántam meg,sőtt!!:)

[link]

Döntéseid határozzák meg a jövődet!

Szia..

Nem tartanám meg ha nem tudnám,vagy akarnám egyedül bevállalni!

Ez a kapcsolat egy babától sem fog működni sajnos!

Én abban hiszek,hogy egy nő csak magának szül ,mert kitudja apa meddig kiván részt venni a gyereknevelésben,tudom,hogy ez egy nagyon pesszimista hozzáállás...de ettől még igaz!

Mindenképp elkell a párodnak mondani és közösen hozni egy döntést!

Itt vannak ,akik mindenképp a megtartás mellett fognak agitálni..ennek ellenére soha egy szelet kenyeret,vagy egy darab ruhát nem fognak a gyerekednek venni...és soha sem lehetnek pont a te helyedben.

Én sem vagyok a te helyedben,de nem járok lila ködben...ha nincs elég erős érv a baba mellett,akkor

ne vállald!

De lehet,hogy ha megtudja a párod ,hogy állapotos vagy...akár válozhat is...nem tudom,nem ismerem!

A lányom egy éves,én 40 éves vagyok,a párom nincs velünk csak havonta egy pár napot a munkája miatt és mert igy állapodtunk meg.Gyakorlatilag egyedül nevelem a gyereket...de vedd szószerint egyedülnek..mert nincs nagyszülő..sem senki iszonyatosan nehéz..néha orditani tudnék a tehetetlenségtől...most teherbe estem én is,de nem tartom meg a babát..képtelen lennék végig csinálni ,amit a kislányommal!

Veszélyeztetett terhesség,csak fekvés,2 hetente uh,toxémia..majdnem ottmaradtunk mindketten!

Nem vagyok képes még egy babát bevállalni saját magamra!

Csodálatos dolog az anyaság...de legalább az elején törekedjünk az ideális helyzetre...bármi is legyen ez,bárkinek!

Persze az lenne a legfantasztikusabb,ha nagy szeretetben együtt vállahatnátok a babát...én szoritok Neked!

Mint mindig kezdödik h nem lennék képes a helyedben "megölni"

Az ö helyzetébe gondoljatok bele !

Kérdező ha úgy érzed , hogy nem vagy arra felkészülve hogy egyedül álló szülő legyél akkor , nincs értelme véleményem szerint.

Másrészt baromság ha van munkád akkor el tudod látni a babádat ne magyarázkodj senkinek az az anyagi dolgaidrol mert csak lepontoznak.

Én személy szerint olyan embernek szülnék gyereket aki meg érdemli .

Én olvasnék sokat ebben a témában itt, hogy kinek, milyen tapasztalata volt az abortusszal. Előtte sokan nem is tudják elképzelni, hogy lelkileg mi vár az emberre egy abortusz után. Főleg, hogy súlyos anyagi helyzet sem nehezíti a helyzetet, írja is, hogy szívesen válna már most anyává... Utólag ezt még nehezebb feldolgozni. Nagyon sokan lelkileg belerokkannak egy abortuszba, ami nem csak az ő életükre, párkapcsokatukra, hanem később a megszületendő gyerekeire is súlyosan negatív hatással lehet. Ha lelkileg nehezen viselné a kérdező, hogy egyedül neveljen egy babát, akkor hogy viselhetné jobban a gyermeke nem vállalásának a tudatát? Utólag minden észérv eltörpül a tett súlya és visszafordíthatatlansága mellett. Én sajnos tudom... Válófélben, megélhetési bizonytalanságban, családi nehézségek, súlyos problémák mellett nem mertem bevállalni a hozzánk kopogtató harmadikat. Életem legmegviselőbb, legrosszabb, lelkileg kiheverhetetlen döntése volt. Már nármit megadnék, hogy ne döntöttem volna így... Lelkileg a kínok kínját éltem át utólag (előtte is az őrlődésben). Nem is tudják, hogy akik jó szándékkal az abortuszt ajánlgatják, a poklot ajánlgatják... Szerintem, ha nem a mindennapi betevőért és fedélért kell küzködni az anyának a gyermeke mellett, akkor a gyermek minden egyéb nehézséget feledtet, legtöbben életük legjobb döntésének tartják, hogy a hyetek mellett döntöttek (míg abortusznál sokszor életük legrosszabb döntésének tartják) utólag elképzelhetetlenné válik, hogy ne vállalta volna a gyerekét és élhetett volna nélküle, őt a halálba küldve... Sokkal nagyobb az esély az abortusz megbánásának (és ezzel súlyos lelki problémák egész életre magunkkal hordozásának), mint hogy azt bánná meg az ember, hogy vállalta a gyermekét. Abortusz után úgy érzem már nincs esémy a felhőtlen boldogságra (súlyos árnyként nehezedik örökre az emberre), míg a gyermek megtartásával van...

Kívánom, hogy sikerüljön olyan döntést hozni amit soha nem bánsz meg és boldogságot hoz az életedbe/életetekbe...

totál felháborodtam a válaszokon. Főleg az utolsón,ne rontsd el az életed! pfff!

A GYEREK AD ÉRTELMET AZ ÉLETÜNKNEK! Tudod néha jobb egyedül csendesen,nyugodtan,mint egy nemtörődöm,bunkó pár mellett.

Komolyan felháborító az emberek hozzáállása,az hogy ti megöltétek a gyereketeket meg meg tudnátok tenni akkor se mondjatok ilyet a kérdezőnek,hogy ne rontsa el az életét,meg kiheveri az abortuszt. Undorító hogy egyesek ennyire semmibe veszik az életet.

Kedves Kérdező!

20 évesen lettem terhes, másodéves főiskolásként,párom is főiskolás volt,de mindketten dolgoztunk mellette.

Megtartottuk,többek közt azért is,mert én nem lennék képes kényelmi,és önző okokból megölni egy pici babát.

Ma már kisfiunk 14 hónapos,mindene megvan amire szüksége van 3 élünk együtt a lakásunkban amit örököltem,eddig albérletben laktunk a fősulink városában, szépen befejeztem a fősulit,már csak az államvizsga és a gyakorlat van hátra,párom levelezőn folytatja és mellette dolgozik. Szeptembertől kisfiunk bölcsibe megy én gyakorlatra majd dolgozni.

Igaz,hogy 22 éves vagyok,de nagyon szeretem a fiam,van egy kialakított napirendje, sokat vagyunk az udvaron,a játszótéren,sokat sétálunk,majd megyünk strandra is,meg az állatkertbe,nagyszülőknél is imádj az állatokat. A nagyszülők is imádják Őt még akkor is ha az elején az anyósomék fel voltak háborodva,szüleim könnyebben kezelték a helyzetet. Kisfiam kiegyensúlyozott,egészséges,boldog,társaságkedvelő,rendkívül kedves és értelmes kisfiú. Sokat foglalkozunk vele nagyon szépen fejlődik.

Attól,hogy valaki anya lesz nem szűnik meg létezni, ugyanúgy nő marad,feleség/barátnő, barát,egy egyéniség akinek vannak saját szükségletei is. Persze a baba jár némi lemondással,és több szervezéssel, az elején kicsit fárasztó és kimerítő,de szerintem nagyon megéri.Attól,hogy van egy gyereked találkozhatsz a barátiddal néha elmehetsz szórakozni,kikapcsolódhatsz lehetsz együtt a pároddal,lehetnek álmaid céljaid és el is érheted őket.

Attól,hogy valakinek gyereke lesz nem rontja el az életét,hanem színesíti.

Mindenképp mondd el a párodnak,hogy terhes vagy joga van tudni,és kettőtöknek kell eldönteni,hogyan tovább.

Ha az a problémája igazából,hogy családot szeretne,akkor ez megvalósult már csak azt kell eldöntenie,együtt marad a családjával vagy új családot hoz létre.Kettőtökön múlik,ha te szereted és vele szeretnél maradni akkor miért ne?

Minél hamarabb üljetek le és beszéljétek meg, kívánom,hogy jól döntsetek! :D

22L