Hol van az anyukák illemtana a gyermekük nevelése közben?

Szerintem amit leírtál ez már pofátlanság kategória,az anyuka butasága.Én nagyon allergiás vagyok az ilyenre,pedig magam is 3 kisgyereket nevelek.Én azt sem tartom természetesnek,ha egy játszótéren egy gyerek gondol egyet és más játékát csak úgy elveszi.Ha meg szeretné nézni játszani vele,mindig meg kell kérdezni a gazdájától,hogy kölcsön adja-e,legalábbis én így tanítom a gyerekeimnek.Hát egy ilyenre pedig,ha a kocsinkba mászna idegen gyerek,és az anyja hagyná nem hiszem,hogy udvariasan reagálnék.

De ahogy nőnek a gyerekek,az ilyen szülők gyerekeivel nőnek ezek a problémák is,mert sem jó példa nincs előttük,sem normális korlátokat nem állítanak neki a szüleik.Nekem a legnagyobban már iskolás,szörnyű milyen gyerekek vannak,és sajnos a szüleik tehetnek nagyrészt erről,a nevelés hiánya ez.

Én úgy gondolom,hogy anyuka csak addig mehet az engedékenységgel,amíg ezzel másoknak kellemetlenséget bosszúságot nem okoz.Addig a magánügye,ha már mást is érint akkor már nem az.Engem nagyon nagyon irritálnak ezek a dolgok,főleg azért mert hiába tanítom a gyerekeimet udvariasságra előzékenységre,hogy másokkal nem viselkedünk erőszakosan...stb...amikor ilyeneket látnak,hogy egyes gyerekeknek szabad elvenni másoktól bármit,hozzányúlhatnak kérdezés nélkül bármihez,ahhoz is ami nem az övüké,erőszakosak szemtelenek...stb...szegény kicsikéim sokszor nem értik,hogy Ők miért nem viselkedhetnek így amikor másiknak szabad.És sajnos a társadalom fertője már itt kezdődik.

Nálunk is volt egy hasonló eset. A kisfiam elhozta a plüss kacsáját, amit benne hagyott a babakocsiba, mert ugye azt nem visszük a koszba. Egyszer csak azt látom, hogy egy kisgyerek gyömöszöli bele a legnagyobb pocsojába, közben az anyja rá se bagózott, hanem csak jót dumálgatott egy anyukával. Azt hittem felrobbanok ott rögtön. A másik meg, hogy leviszünk játékokta, jó játszon vele más gyerek. Dehogy nem adja oda a saját játékát meg kicsavarja az 1 éves fiam kezéből az már abszurd.

Ja meg a tegnapi eset. Fenn a fiam a mászókán aát akar menni az alagúton és egy kb. ugyanolyan koru gyerek elkezdi ütlegelni a hátát. Rászólok szépen ne ütögesd, erre anyuka: " Ő így tud csak simogatni". Na mondnom se kell forrtam... Nem hogy megtanítja neki, hogy simizni, ráhagyja, hogy ez neki a szeretet. Az én fiam is egy időbe ütögetett, mert azt látta, de szépen mindig elmondom neki, hogy nem szabad szeretni kell... Nem úgy mint ez.

Ja meg még annyit, hogy harcolnom kell a gyerekekkel, hogy adják oda a játékainkat mikor megyünk haza, az meg, fut szalad anyja sehol, csak dumál. Én elhiszem, hogy jó kicsit beszélgetni, de közben a gyerekre is figyelni kell, nem csak akkor mikor elesik és sír.

Nem tudom, hogy hova fajul még a világ, de ez már nem nevelés az biztos.....

Teljesen egyetértek az előttem válaszolóval!

Én is úgy gondolom, hogy amikor már az jön hogy más tulajdonában kár tenni jelen esetben, vagy kár okozni másnak, fizikailag, lelkileg bárhogy, akkor megállj van. Illetve még azelőtt megállni, megállítani a gyereket és megtanítani rá hogy hogyan ismerje fel ezt a határt a saját cselekvéseiben. De még talán kicsit visszább van a határ olyan értelemben, hogy nem csak károkozás esetén, hanem ha már a másik dolgához nyúlnánk, már ott a határ. Hiszen meg kell kérdezni, de igazából egy kisbaba játékát nincs értelme megkérdezni, hiszen a legtöbb anyuka nem szívesen adja oda, még ha amúgy odaadná, mert hát a nagyobb kisgyerek fogdos mindent és a kicsit játékát megfogva ő ugy azt beveszi a szájába sok betegséget okozhat. Én mindig azt tanítottam a lányomnak, hogy kisbaba játékához nem nyúlunk. Mert bacis a kezünk és a kisbaba még kicsi, gyenge és megbetegszik a baciktól ami rákerül. Vhogy így. Ezt meg kell értenie egy kisgyereknek. ugyanígy a babakocsit is. Az egy "szent hely", az a kisbaba steril helye ahova nem nyúlkálunk, pláne nem belemászunk. Itt az anyuka a hibás, ha nem szól rá már azért is, de hogy ilyen esetben fel sem emeli a popóját, hogy odamenjen és kiszedje az első ilyen alkalomnál a gyerkőcét. Mert jó előfordulhat ilyesmi, hogy a kisgyerek gondol egyet, akármilyen jól is neveljük. Bár azért ha mindig rajta tartjuk a szemünk és résen vagyunk még az első babakocsiba való bemászási kísérletnél meg lehet állítani a dolgokat. De jó ha már az első belement, mert későn kapcsoltunk, akkor még ott lehet a következő megállási pont maximum, de itt már kellemetlen és az elnézés kérés a minium. De nem szabad ezt megvárni!

Az anyukák is akik kimennek a játszótérre és nagyobbacska a gyerekük ne beszélgetni menjenek egyértelműen, persze kell az is, de az első a gyerekre való figyelés, szemmel tartás és adott esetben azonnal ugrás és rossz cselekedet megakadályozása. A témát lehet utána tovább folytatni.

Ja és nagyon jól leírta az első válaszoló, hogy igen az a baj, hogy szegény mi gyerekünk akik neveljük és tanítjuk, tiltjuk őket, nem értik akkor másnak miért lehet ha nekik nem. :(

Én például még azt sem szeretem ha elmegyünk nagymamához és van ott játék ugye a többi unokának is akik szoktak oda járni és az enyémnek kéne valami és haza akarja hozni. Én nagy kínnal és végre sikerrel lebeszélem az enyémet hogy nem visszük el mert kell máskorra mikor jövünk meg kell a többieknek is stb stb, mire nagymama megszólal hogy ezt neki adja. Na akkor tudok még kibukni! Akkor nagyon megalázva érzem magam! És hiába mondom hogy ne csinálja! Én értem hogy sajnálja a gyereket, meg értem hogy kedveskedni akar a gyerek, de tegye ezt az elején, ne akkor mikor már épp kezdte volna elfogadni a magyarázatomat hogy miért nem visszük haza. Van olyan is hogy néha sír, hisztizik, még akkor talán megértem nagymamát is, bár nem egészen, de jó legyen, de mikor minden sírás nélkül elfogadja egy két próbálkozás után hogy nem vihetjük haza és akkor jön nagymama a vidd haza neked adom szöveggel, akkor szét tudnék robbani és nem tudom mi a helyes viselkedési forma amit kéne tennem.

De amúgy úgy gondolom ezzel nem vagyok egyedül! ???

De amúgy én például én nem engedem a lányomnak hogy vigyen saját dolgot a bölcsibe, mert tudom hogy a többinek úgy is az kéne, abból meg csak vita lesz, meg verekedés akár, vagy veszekedés. Elmagyarázom neki hogy itthon játszhat vele, de nem vigye be nehogy szomorúak legyenek a kisgyerekek hogy nekik nincs olyan. A bölcsibe meg amúgy is sok játék van, amit direkt a bölcsis nénik a bölcsis gyerekeknek vesznek és azzal mindenki játszhat, azt mindenkinek mindenkivel meg kell osztani.

Én azért nem engedem, mert tudom hogy a lányom most olyan korszakában van, hogy ha rájön rúg harap a sajátjáért így el van kerülve a dolog. Az alap megosztásra megtanítják őket ott azokkal a játékokkal, aztán majd ha nagyobb lesz és látom hogy érett rá akkor fogom engedni, de csak addig amíg nem lesz belőle gond. mert szeretném hogy megtanulja hogy az övét is oda kell adni kölcsön játszani, aztán ha végeznek vele hazahozzuk. De ehhez még kicsi és nem teszem ki ennek, pláne hogy most nagyon ezt a korát éli. De próbálom a jószívűségre nevelni, de ők még nem értik ezt két évesen, hiszen még saját magukat is most kezdik felfogni, meg a fogalmakat. De idővel akarom is hogy vigyen, hogy megtanulja ezt a részét is.

Nekem meg a kislànyom 3 honapos,baràtnömé 1 éves.

A baràtnöm rendszeresen azzal szorakoztatta magàt,és gyereket hogy az enyém felé hajolt,és somigatàs helyett belemarkolt a kis làbàba .

Elöször azt mondtam oké,kicsi még,nem tudja mit csinàl.

Màsodjàra gondoltam az anya probàlkozik hàtha szebben viselkedik,de amikor harmadjàra probàlkozott ugy hogykacag:

Jé nézd a lànyom milyen kis aggressziv...Na akkor leàllitottam.

Egy gyereket nem arra kell nevelni hanem jo modorra.

Ennek ellenpéldàja.Hogy van egy teljesn idegen kislàny,akivel a vàrosban gyakran összefutok8kb 2 éves)na ö rendszeresen odajön a babàmhoz,beszél neki,simogatja.

Ezt màr értékelem.

Szoval egy gyereket kezdetektöl lehet nevelni akàr jora akàr rosszra.

10,06 amit leírt a nagymamáról ezt a problémát nekünk is kezelni kellett.A mi nagymamánk is próbálta ilyen módon jobban megszerettetni magát az unokákkal,hogy amit anya apa nem enged,azt majd Ő.Na én nagyon gyorsan csírájában elfojtottam ezt.Nálunk tudják a gyerekek,hogy kik a szüleik és kinek a szava a döntő.Ha én mint az anyja mondok valamit,azt sem a nagymama sem más meg nem vétózhatja.Különben hogyan tudná szegény gyerek eldönteni,hogy szót fogadjon vagy sem?Az pedig alap nálunk,hogy hisztivel semmit nem érnek el.Ha valamiért hiszti van akkor az semmiképpen nincs megengedve,még akkor sem ha különben meg lett volna.Csak is szép szóval értelmesen beszélünk meg mindent.Ha nem megy,akkor kihisztitizi magát,addig nem figyelünk rá aztán megbeszéljük,hogy így nem viselkedünk mert ezzel semmit nem lehet elérni.Adott esetben ha mégis megengedtük volna a hiszti tárgyát,akkor megbeszéljük,hogy most nem mert csúnyán viselkedett,majd talán legközelebb ha okos lesz és önmérsékletet tanúsít.Ezt egy 3 éves már szépen megérti,legalábbis a miénk igen.Így neveltük a nagyobbat is,és a kicsit is így próbáljuk.Szerintem a következetlenséggel nagyon sokat árthatunk a gyerekeinknek.Mi a következetesség hívei vagyunk,hogy szép szóval szeretettel jó példa mutatásával lehet okosan gyereket nevelni.A majomszeretet az inkább a szülőnek jó,de csak pillanatnyilag mert nagyon rossz következményei vannak.Én nagy problémának látom,hogy sok gyerek csak felnő valahogy és nem felnevelik a szülei.

1 voltam.