Bunkó dolog megkérni bárkit, hogy segítsen a buszra le és felszálláskor?

Szellemi képességeiddel lehet ,hogy nincs probléma,de érzelmileg egy nagy nulla vagy,kedves egyetemi hallgató.

Valamelyik nap sétáltam 3 éves lányommal, szél lefújta a sapkáját, 3 futottak utána,tisztára mint a vígjátékokban, a szél mindig csak fújta tovább, mikor lehajoltak érte,én meg a lányommal a kezembe rongyoltam a sapka után. Aki persze üvöltött,hogy most mi lesz a sapkájával.

Fiam kicsi volt,babakocsis, terhes voltam a hugival, már látható nagy pocakom, be szerettem volna menni az otp-be, de lépcsős volt. 50 év körüli hölgy futott oda segíteni, fiatalok majdnem fel is löktek(egyetemisták).

Szóval sajnos van ilyen, ha gyerekkel vagyok,akkor is probálok segíteni a babakocsis,terhes, kisgyermeket cipelő anyukáknak,mert tudom,mekkora segítség akár egy ajtónyitás is.

Babakocsival tényleg nagyon nehéz közlekedni tömegközlekedésen.Ráadásul bunkók az emberek.Én márcsak tudom már négyszer benne voltam.

4 gyerkőc anyukája

Ez nem semmi!

És nem bunkóság segítséget kérni.

Mi egy kisebb városban lakunk, ha megyünk valahová akkor vagy gyalog, vagy autóval. Egyszer anyunak vidékre kellett utaznia, én elmentem segíteni neki. Buszozni kellett. Anyu az első buszmegállónál szállt fel, én az akkor 3 hónapos lányommal a pályaudvaron. Vártak ott még jó páran rajtam kívül, és senki nem kérdezte volna meg, hogy segítsen e... Még jó, hogy anyu ott volt.

Gyógyszertárba próbáltam bejutni, aminek dupla csapóajtaja van. Rájöttem, hogy babakocsival, segítség nélkül lehetetlen. A gyógyszertárból röhögve nézték, ahogy kínlódok, de senki nem jött oda. Az utcán ment egy idősebb bácsi, ő jött oda csak.

Nagyon sok bunkó, figyelmetlen ember van...

Sokszor előfordult mikor kismama voltam, hogy majdnem hasba vágtak a bevásárló kosárral, kis híján belelöktek a bevásárló kocsiba... De mikor látták, hogy nagy a baj (eszméletlenül estem össze a cora közepén), mindenki rohant oda, hogy tud e segíteni.

Durva, amit írtál...

Én szerencsére sok előzékenységet tapasztaltam, előre engedtek a sorban, tartották az ajtót stb., pedig soha sem kértem.

Úgy látszik, ma extra rossz napod volt, és a többi embernek is.

Az egyetemistának kívánom, legyen szülő és kisbabával menjen bkv-zni. Remélhetőleg majd eszébe jutnak ezek a sorok, amiket most írt és rádöbben, hogy empátiából megbukott. Remélhetőleg, te sem kapsz majd segítséget, annak ellenére, hogy szükséged van rá és kérsz.

Ha valaki összeesik előtted az utcán, még bele is rúgsz, mert pont eléd esett... Szégyellheted magad!

én pesten lakom, erre felé is szépen meg kell kérni 3-4 embert és talán segít ;)

egyszer velem is történt egy félreérthető eset, 4en ültünk a buszon, egy idős nénivel és a kisbabás anyukával. jó nagy babakocsi volt, az a 20-30 kilós.

mikor a kismama jelzett akkor a néni felállt, hogy segít majd neki leemelni a babakocsit, anyuka meg beszólt, hogy hát nem a néninek kéne segítenie, mikor a buszon fiatalok is ülnek akik megmozdulhatnának. ugye én :D

kedvesen mondtam neki, hogy sajnos én nem tudok segíteni, de egy-két szatyrot szívesen megfogok ha ez segítség, láttam, hogy már vörös a feje a dühtől...

mikor felálltam látta, hogy kismama vagyok, akkor már mindennapos, ráadásul veszélyeztetett voltam mert véreztem, nem emelhettem, persze bocsánatot kért :)

tényleg figyelembe kell azt is venni, hogy van aki nem bunkóságból nem segít hanem mert nem tud, de azért én is örülnék neki ha nem kéne mindig kuncsorognom segítségért hanem néha valaki felajánlaná, piszok jól tud esni egy kis figyelmesség :)

HÁHÁ tipikus magyar mentalitás én általában mindig az ajtóban állok és várom h felszálljanak vhogy nincs pofám tolakodni... nyugateurópában kicsit más a helyzet ott bocsánatot kérnek tőled ha ráléptél valaki lábára :D

amúgy nem olyan rosszak a cigányok mint azt sokan mondják anyámék kérdőíveztek régebbem és egy magyar se állt velük szóba... de ha pl cigányoknál kellett menni akkor még a szomszédból is átjöttek h csinálja vele is a kérdőívet ennyit erről...