Bunkó dolog megkérni bárkit, hogy segítsen a buszra le és felszálláskor?

ez kemény

ilyet még nem tapasztaltam

mi nagyvárosban lakunk,megyeszékhely,de soha nem fordult elő,hogy ne segítettek volna

sajna egyre ilyenebben lesznek az emberek,nem foglalkoznak csak magukkal

Velem ez nap, mint nap megesik. Nekem 6 hónapos a fiam még újszülött babakocsiban hordom, de valami batár nagy az a kocsi és nehéz. OLyan széles, hogy ha én így átkarolva megfogom nem férünk ki az ajtón. Felfelé lehetetlen egyedül felszállnom, lefelé is rohadt nehéz. Nem egyszer tapasztaltam, hogy direkt elfordítják a fejüket, rám sem néznek, inkább a másik ajtóhoz mennek. Volt olyan, hogy fel akartam szállni, sokan látták is, nem segítettek. A sofőrnek kellett hátrajönni. Ilyenkor nem tudom türtőztetni magam, én bizony "hangosan gondolkodva", jól hallhatóan elszólom magam, hogy jó sok bunkó paraszt van itt. Tudom, nem szép dolog, de kitudnak hozni a sodromból.

Mondjuk hál'Istennek én többször találkozom rendes emberrel.

Ilyenek sajnos az emberek. Rohanna, szarnak egymásra, figyelmetlenek. Nem érték nekik másoknak segíteni egy ilyen aprósággal. :/

Remélem egyedi eset volt, mert ilyet én eddig nem tapasztaltam. amikor a középső gyerekeim kicsik voltak, Budapesten laktunk, egy mozgólépcső melletti metrómegállónál. Ikerkocsival hordtam Őket, így egyedül esélytelen voltam. Megálltam a lépcső tetején, adtam fél percet az embereknek. szinte mindig odajött valaki magától. Ha véletlenül nem, leszólítottam az első arra jövő markos legényt. szó nélkül segített.

Mostanában ritkán utazunk, de időnként vonatra kell szállnunk. A két kicsivel is ikerkocsit használok. amikor bemondják a vonatot, és összecsukom a kocsit, mindig mellettem terem 1-2 ember, hogy segítsenek a két gyerekkel, plusz babkocsival felszállni, helyet keresni.

Persze kell ehhez bizonyos fokú nyiltság a részedről. Fel kell venni a szemkontaktust, rá kell mosolyogni az emberekre. A legtöbben még örülnek is, ha segíthetnek.

A 3-as válaszában találtam ezt a mondatot: "hangosan gondolkodva, jól hallhatóan elszólom magam, hogy jó sok bunkó paraszt van itt. "

Na ez az a módszer, ami nem működik, sőt a többi babakocsis anyukához való hozzáállásra is kihat.

Egyet nem szabad elfelejteni: senkinek sem kötelessége segíteni. Ahhoz, hogy segítséget kapj, neked is kell nyújtanod valamit, minimum a normális hangvételt, vagy egy mosolyt.

Bocs, azért dupláztam, mert elment a netem, és ilyenkor újraindításkor újra küldi az adatokat.

Nem ítélkezek, viszont tartom ahhoz magam, hogy senkinek sem kötelessége segíteni.

Vannak figyelmetlen, fáradt emberek, nem tudhatod, ki miért nem foglalkozik veled.

És bizonyára megvan az oka annak is, hogy sosem járok úgy, mint te.

"én bizony "hangosan gondolkodva", jól hallhatóan elszólom magam, hogy jó sok bunkó paraszt van itt"

Ez arra jó hogy akik nem segítettek, azok úgy gondolhassák hogy jól döntöttek, mert egy ilyen bunkó házisárkány (nem téged minősítelek, csak a közvélemény ez ha valaki hangosan elkezd parasztozni) meg sem érdemelné. Magába szállni nem fog egy sem.