Mit csináljak ha egyszerűen rettegek attól, hogy fiam lesz?

Egyszer már nagyon lehurrogtak itt egy hasonló kérdésnél, mert azt írtam, hogy sajnálom, hogy fiam van. Én is mindenáron kislányt szerettem volna, 2 napig tiszta depis voltam mikor mondták, hogy kukija van...

Megszületett és tényleg úgy éreztem tök mindegy, mert imádom-szeretem, stb. Aztán elfiúsodott!! Tényleg dúl benne a tesztoszteron, tipikus kis rosszcsont. És emiatt sokszor eszembe jut, hogy jobb lenne ha lány lenne (na most gondolja mindenki, hogy nem vagyok normális, de nem érdekel, nem fogom kezeltetni magam).

Közben született egy kislányom is, aki most másfél éves és látom, hogy kezd ő is rosszalkodni. Lehet, hogy pont olyan kis gézengúz lesz mint a bátyja és akkor rájövök, hogy abszolút nem a NEMtől függ az ilyesmi, de egyeslőre úgy érzem "jobban kijövök" a kis csajjal. A fiam 3,5 éves és még mindig nem tanultam meg hogyan kell fiús dolgokat játszani. Agyamra a meg a kukásautózás és tűzoltózás... Persze társasjátékozáshoz sincs türelme. Na mindegy, bocs, elkalandoztam.

Szóval én nagyon megértelek, és drukkolok, hogy lányod legyen egyszer.