Mit csináljak ha egyszerűen rettegek attól, hogy fiam lesz?
Ha tudám biztosra, hogy lány lesz, bevallálnám most azonnal, arra nagyon vágyom. De fiúra nem. Soha nem is vágytam. Igen, tudom, aranyosak, édesek a fiúk is, van nekem is unokaöcsém akit imádok, meg a csoportomban is szeretem a fiúkat is(ovónéni vagyok, lehet pont ez a baj, túl sok kijutott nekem a rosszcsont fiúkból), de össze se lehet hasonlítani a lányokkal. Egyszerűen nem akarok fiút. És egy kislányt mindenképp. rettegek, hogy fiú lesz, aztán bevállalok majd még egyet, hogy legyen egy kislány is, és lehet végül 2-3 fiúval maradok. Nem tudom lekötni őket, ők se engem. Tudom, hogy az a fontos, hogy egészséges és bolodg legyen, de akkor se tudom leküzdeni ezt a gondolatot. És bárkinek mondom a családomban csak rámpirít, hogy hogy mondhatok ilyet, teljesen mindegy a neme, csak egészséges legyen. De sajnos nem tudok így érezni, annyira vágyom egy kislányra.
Volt közületek is valaki így? Hogy lehet megbékélni ezzel a gondolattal?
Nincs ezzel semmi baj. Amikor én terhes lettem, fordítva voltam, mindenképpen fiút szerettem volna, ráadásul 7 hónapig nem mutatta meg magát, már teljesen beleéltem magam, amikor az orvos közölte, hogy lány! Majdnem leestem az ágyról, kérdeztem biztos, biztos?? Teljesen csalódott voltam, de aztán átálltam a kislány vonalra, és amikor megszületett az maga volt a csoda, mostmár hálát adok, hogy lány lett minden percét imádom az anyaságnak, egy csodálatos kislány anyukája lehetek! :)
Hidd el a sajátodat nagyon fogod szeretni, ha már a karodban tartod, akár fiú akár lány. És ezt addig úgysem hiszed el, amig nem fogod átélni. De addig lehet álmodozni. :)
Nem tudom, mit lehet ez ellen tenni.
Mintha csak 25 évvel ezelőtti magamat olvasnám. Mikor megszületett a gyerekem, 1 napig sírtam, mert fiú lett.Aztán a második is, pedig vele úgy mentem szülni, hogy nem volt fiúnevem, csak Ildikót vártam.Aztán hirtelen kellett nevet adnom neki.
A szomorúság viszont mindkét esetben 1 napig tartott, aztán már semmi pénzért nem adtam volna őket senkinek.Jelenleg 2 jóképű, magas fiatalemberrel élek.Imádom őket, és ők is szeretnek.
Jaj szegény sajnállak de tényleg. Rossz érzés az ilyesmi, tudom mert átéltem. Egyébként 3 gyerekem van és 2 fiú közülük:)) De az óvónénik nálunk is ezt mondják mindig, mennyivel könnyebb a lányokkal mint a fiúkkal stb.
És végülis így belegondolva valóban eleinte a fiúkkal volt/van több nevelési "probléma" ami egyszerűen abból ered/eredt hogy aktívabbak, kevésbé szabálykövetők, amit a lányom elsőre megért azt a fiaimnak tuti 20szor kell elmondani. Elevenebbek, aktívabbak.
DE! Van ám ellenpélda is jócskán, barátnőmnek pl. a kislánya olyan mint 2 fiú, és van olyan ismerősünk ahol meg a fiú rendes, csendes, kis nyugis fajta.
Úgyhogy egyrészt azt tudom mondani hogy lehet még kicsit várnod kéne ha ennyire erős az ellenérzésed a fiúkkal kapcsolatban, és ha ez ennyire nagyon lényeges számodra.
Másrészt meg lehet csak most félsz ettől ennyire ha ott lenne neked a kisfiad, már egyáltalán nem is értenéd magad hogy is akarhattál kislányt:))
Én is nagyon kislányt szerettem volna mindhárom terhességnél, de szívem mélyén tudtam hogy 2 belőle fiú (még az uh-k előtt)
Köszönöm a válaszokat!
Az a baj, hogy egyre több év telik el az oviban, annál inkább érzem, hogy csak lányt akarok. Még pár év és tényleg kiszaldok a világből, ha fiam lesz:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!