Kb 2 hét múlva fogok szülni. Eddig nem féltem, de pár napja, mintha kicseréltek volna, egyszerűen RETTEGEK. Mostanra már a szülés gondolatától is pánikba esek. Nagyon félek! Más is van így ezzel?

Figyu!Én a szülőszobában közöltem az orvosommal,hogy most azonnal csináljon valamit,csináljuk vissza az egészet,mert amúgy én erre nem is értem meg...meg talán a fene tudja miket hordtam össze.Persze Ő csak bőszen bólogatott és mosolygott:)Amikor pedig méhszájat nézett,mondtam,hogy soha nem lesz felesége ha így nyúl egy nőhőz;D

Utólag tiszta égő amiket mondtam.De amit most érzel teljesen természetes.Az ismeretlentől félsz,attól,hogy végül is nem is tudod mi vár rád.Én legalább is utólag tudom,hogy ettől féltem.Szerencsés vagy,hogy csak most pánikolsz.Rám ez kb.már a 30.héten rámtört.És jól mondod...a pici mindenért kárpótól!Én 14órát vajúdtam és a végén császároztak,mégis,ha azt mondanák,most kezdjem el újból,már rohannék is,mert megéri!Nem írom hogy nyugi stb.mert nem fogsz megnyugodni:) Inkább kitartást és sok boldogságot kívánok a picivel!Ügyes leszel és hamarosan a karodban lesz a babád:)))))és egy kicsit irigyellek is,mert egy igazi csoda előtt állsz!

Nálam is így volt a terhesség végére, csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz, nagyon féltem, ráadásul szülés előtt egy héttel be is kellett feküdnöm a kórházba mert sok volt rajtam a víz. A kislányom végül 4 nappal hamarabb jött, 6 óra alatt lett meg. Anyukám volt benn mellettem, a férjem a folyosón izgulta végig, én a szülőágyon mérgelődtem, hogy miért ilyen tutyi mutyi, hogy nem mer bejönni, fűt fát összehordta, de éppen, egészségesen megszületett a kislányom és nekem minden fájdalmam elszállt amikor a karomba adták. Most így visszagondolva jobb is, hogy a férjem nem jött be ez nem neki való látvány, ha elfogadsz tőlem egy tanácsot és ha van rá lehetőséged hívd be anyukádat, vagy egy barátnődet sokat fog segíteni. Nekem mindennél többet ért, hogy anyukám ott volt. 2 hét már nem sok idő, próbálj egy kicsit megnyugodni, a babának ki kell jönni, innen már nincs visszaút, és baj sem lesz.

Könnyű, gyors szülést kívánok,

8 hós kislány anyucija:)

Én 33 hetes vagyok, a másodikat várom, az első császáros volt, úgyhogy én is újdonság előtt állok.

Én is félek, mostanában egyre inkább ez foglalkoztat, de inkább a fájdalomtól félek (elég derékfájós a terhességem, ez még rátesz egy lapáttal...). Úgy vettem észre, hogy a mostani terhességemnél nehezebben viselem a fájdalmat, ezért tartok a dologtól. Meg hát ismeretlen, azt sem tudom mi lesz.

Nekem is anyum fog bejönni, férjem meg kint fog izgulni, ahogy ismerem, jobb is lesz neki kint...:)

Úgyhogy nem vagy ezzel egyedül, én mondjuk "még" nem rettegek, de sokat foglalkoztat a dolog, főleg, hogy úgy néz ki,akár meglehet természetes úton is.

Kitartást, remélem minden rendben lesz veled.

33 hetes kismama

Én pont fordítva voltam. Nyolc hónapig féltem, és a végén már úgy voltam vele, hogy visszacsinálni nem lehet, és más is túlélte. És persze már nagyon szerettem vona látni az én angyalkámat.

Túlleszel rajta, ne izgulj. Utánna (legalábbis én így éreztem) hamar "elfelejted", és a baba lesz a lényeg.