Béranyaság? Elítéled?

Igaza van az előttem szólónak. Biztos megvan mindennek az oka, lehet, h nem kell első nekifutásból elítélni, mert nem ismerjük a helyzetet. Nyilván én sem fogom megérteni őket, de elítélni se.

Borzalmasan csúnyát fogok írni, de ez az igazság: inkább csere-berélgesség a gyerekeket azok akik ezt szeretnék, minthogy kilökjék a kis ártatlanokat az utcára, vagy wc-be dobják, vagy a legrosszabb esetben, h megöljék.

Igen én se tudnám senkinek odaadni emiatt a gyereket,nem lennék béranya,de nem itélem el,hisz nem tudni hogy az a nő miért nem tudja kihordani a terhességet(más ha nem akarja-félti az alakját-azokat elitélem)

Ilyen esetben inkább örökbefogadnék,bár van aki ragaszkodik ahhoz hogy a "sajátját" nevelje fel,ne egy idegen kisgyereket.

Nem ítélek el senkit, nincs hozzá jogom, főleg, hogy én könnyen babás lettem, tehát nem éltem át, nem ismerem a gyermekért hiába fohászkodó párok gyötrelmeit. El tudom képzelni, hogy vannak, akiknek még ez is elfogadható megoldás, csak hogy gyermekük lehessenn.

Én magam elképzelhetetlennek tartom, hogy képes legyek béranyaságra, azt a gyereket, aki az én pocakomban növögetett, én szültem, semmilyen körülmények között nem tudnám másnak odaadni. De ez én vagyok. Elfogadom, ha más mésképpen gondolkodik.

Az örökbefogadásról meg az a véleményem, hogy nagyon is szép dolog. Azok a gyerekek, akik intézetben nőnek fel, akiket az igazi szüleik eldobnak, nem tehetnek semmiről! Ők éppúgy megérdemlik, hogy valaki szeresse őket, csak nem kapják ezt meg a természetes szüleiktől. Azt gondolom, néha a gólya is csak eltéved, rossz címre szállítja a kisbabát, aki aztán örökbefogadó szüleinél lel szerető otthonra. Ott, ahová igazából szánták őt, csak rossz volt a gólya térképe, vagy nem volt GPS-e.:-)

Kicsit késve,de én is válaszolnék:

Lehet,hogy hihetetlen,de én már gondoltam rá,hogy segítenék ilyen módon az egyik munkatársamnak,aki a legjobb barátnőm is egyben.Sajnos olyan összetett problémája van,és gyógyszereket szed,hogy természetes úton nem lehet babájuk,de még beültetéssel sem-szerintem.

beszéltünk már róla a férjemmel,hogy esetleg fel lehetne nekik ajánlani ,hogy "örökbe fogadnák-e" a babát,akit ugyan mi hoznánk össze,de nekik!!!!

Tudom kicsit furán hangzik,és leírni is furcsa,de szerintem ha az elejétől arra hangolnám magam,hogy ez a baba XY-néké lesz,akkor el tudnék tőle válni.Persze ilyen esetben a barátnőm jönne velem szülni,és neki adnák oda a babát.

18:08-as vagyok!

Szerintem is szép gesztus lenne,mert nagyon-nagyon vágynak babára.De nem tudom,hogyan reagálna a család,ha kiderülne.Sokszor gondolok erre ,és ami még meglepőbb,a férjem is benne lenne,egy kikötéssel:

először magunknak szülök még egyet.De lehet mire eljönne az idő,addigra meggondolnám magam.

meg ,hogyan lehetne megkérdezni?Nem vennék tolakodásnak???