Anyukák, hogyan kell kezelni az ilyen kínos helyzeteket?
Kislányom nemsokára 3 éves lesz, igazi locsifecsi gyerek. Reggel oviba menet a következő történt velünk:
A szomszéd lépcsőház előtt parkoltam, ahol lakik egy kerekes székes kisfiú, minden reggel kisbusz jön érte a fejlesztőből. Ma reggel a kisfiú és az apukája a mi autónk mellett várták a fejlesztő kisbuszát. Kislányom persze jó hangosan megkérdezte, hogy miért ül az a kisfiú ott?
Én zavaromban annyit bírtam kinyögni, hogy hát van neki egy ilyen kis széke, és ő abban ül. Majd tereltem a szót, nem akartam az apuka füle hallatára magyarázni. Ezt pár pillanattal később tettem meg, miután elindultunk.
Az apukán láttam, hogy bántja a szituáció. Mi a helyes viselkedés/válasz ilyenkor? Nem akarom megbántani a másik szülőt, sem a kisfiút. (aki ránézésre 10év forma lehet)
Hát a kislányom hangosan odakiabált nekik, hogy sziasztok!!! de az apuka nem hogy nem viszonozta, de még el is fordult.
Rögtön miután megválasztoltam a kislányom kérdését. Ebből gondoltam, hogy valamit rosszul csináltam...
Elképzelhető, hogy a kisfiút és az apukát jobban bántja az, hogy zavarban voltál, mint a kislány kérdése.
1 évig gondoztam mozgássérült embereket és állítom, kivétel nélkül mindegyikőjüket azzal lehetett a legjobban megbántani, ha "MÁS"-ként néztek rá.
Hiszen ugyanolyan ember, mint te, vagy én.
Szerencsére kevés ember kényszerül kerekesszékbe, így gyerekkorunkban nem szocializálódunk megfelelően az ilyen látványra, ezért felnőttként is sokszor nem tudunk mit kezdeni az ilyen emberekkel, inkább másfelé nézünk, ha az utcán elmegyünk mellettük.
Kislányod gyermekien nyitott őszinte érdeklődéssel felett egy kérdést, ez szerintem egyáltalán nem volt bántó.
Én hasonló őszinteséggel elmondanám neki, hogy a kisfiúnak beteg a lába, ezért ül abban a székben.
Ettől részletesebben nem kell feltétlen magyarázni az esetet és ezért a fiú sem fog megbántódni.
Esetleg hozzáteheted, hogy mivel beteg a lába, ennek a széknek a segítségével ugyanolyan ügyesen tud játszani a barátaival, mint te (a kislányod).
A kisfiú nem reagált a dologra sehogyan sem, én úgy láttam, hogy nem csak a mozgásában korlátozott, hanem szellemileg is sérült.
Nem szoktuk őket minden nap látni, de ezek után, hogy a kislányom odaköszönt, nem hiszem, hogy akarnának barátkozni.
Én egy kerekesszékes anyuka vagyok (mármint én vagyok a mozgáskorlátozott, nem a gyerekem), és elmondhatom, hogy nagyon örülök az itteni reakcióknak. Azt vártam a kérdést olvasva, hogy a legtöbb válasz olyan lesz, hogy rángasd el onnan a gyereket, ne törődj vele, hagyd figyelmen kívül, meg ilyenek, nagyon jó olvasni ezeket a válaszokat.
Igazuk van a többieknek, az a baj, hogy a felnőttek sem tanulták meg jól kezelni az ilyen helyzeteket, de ez nem az ő hibájuk közvetlenül, egyszerűen kevés "ilyen" emberrel találkoznak, mert ebben az országban az ilyen emberekben illik elbújniuk a világ elől.
Szerintem is teljesen normálisan kell válaszolni a gyereknek, akár az érintett füle hallatára is, hogy vannak olyan emberek, akiknek beteg a lábuk, nekik ilyen székre van szükségük ahhoz, hogy elmehessenek ide-oda, pont úgy, ahogy pl szemüvegre van szüksége annak, aki rosszul lát. Nincs ebben semmi kínos.
Az, hogy az apuka így "reagálta" le ezt a dolgot, az ő dolga. Én nem így tettem volna. Lehet, hogy belefásult már abba, ahogy az emberek zöme néz rájuk, ahogy sajnálják őket.
Kedves kerekesszékes anyuka!
Nagyon örülök a válaszodnak, mert így visszajelzést kaptam egy igazán érintettől.
Mindig próbálom természetesen magyarázni a dolgot a kislányomnak, kerekesszékes felnőttekkel sokszor összefutottunk már az utcán, akik mindig visszamosolyognak, a kislányom kérdez, én magyarázok (a néninek beteg a lába, vagy hiányzik az egyik - miért - mert beteg volt és levágta a doktor bácsi stb.)
De kisgyerekkel most volt először találkozás, messziről láttam én már sokszor őket. És valahoyg lefagytam, tán pont azért mert kisgyerek, és mert látszólag nem csak mozgásában más, mint a többiek. Az öcsém aspergeres, törpenövésű is van a tágabb rokonságban, de valahogy ebben a szituban lefagytam... nem is tudom megmagyarázni, miért. Talán tényleg amiatt, mert kisgyerekről van szó...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!