Lehet gyermeket nevelni civilizációtól messze?

Csak addig tudod elzárni, amíg közösségbe nem kerül.

Sógornőméknél nincs TV, viszont a számítógép egész nap megy. Ráadásul ha vendégségbe mennek, apuka és a kislány tátott szájjal ülnek órákig a tv előtt.

Elég nehéz távol maradni a technikától, ha már az iskolai és óvodai értesítőket is email-ben küldik. A mobilról meg annyit, hogy Én pl. sms értesítést kaptam, mikor elkészült a személyim.

A gyereket meg csak addig lehet eltiltani ezektől, míg meg nem szerzi magának.

Tegnap az aktívban láttam egy riportot a "nomádokról", gondolom a kérdező is ennek hatására írta ki a kérdést.

A válaszom: lehet, amint a bemutatott családok esete is bizonyítja. Hogy érdemes-e? Na ezt nem tudom, de én nem nevelném őket úgy, hogy ne legyen kapcsolatuk másokkal. Szép dolog a családi összetartozás, de aki nem szocializálja időben a yerekét, az nem tudom mire számíthat a későbbiekben.

Nálam egyébként teljesen az verte ki a biztosítékot a riportban, hogy az egyik ilyen család gyermekénél a méhlepényt 5 napig nem vágták le a gyerekről...

Szerintem acivilizáció vívmányait nem érdemes teljes mértékben kizárni a gyerek életéből - nem azt mondom, hogy tévézni kell neki számítógépezni és telefonálgatni, hanem hogy tudjon elboldogulni a XXI század lehetőségeivel.

A 12. hozzászólónak: engem érdekelne ez a riport, biztos, hogy tegnap volt? Néztem a weblapjukon, és az Aktív c. műsorból nem találtam vasárnapit…

Az érdekelne főképp, hogy aki így kivonul a társadalomból, az pl. a „civilizált” orvoslást sem veszi igénybe, ha komolyabb baja lesz?

Sziasztok!

A családunkból tudok példát mondani, ami bizony nagyon sok vitát generált anno. A szitu az volt, hogy a bátyám (rettentő intelligens, sok nyelven beszélő világjáró ember) egy kutatómunka kapcsán elszerződött a nagy orosz szteppékre 3 évre. Viszonylag hamar összejött egy ausztrál kolléganőjével, és akkora szerelem volt, hogy ott össze is házasodtak és kb fél év múlva megszületett a kislányuk. Namármost mi minderről csak interneten keresztül, skpye és webcam-on keresztül értesültünk, ugyanis a kutatóbázisra hetente 1-2x jöttek fel, egyébként kint éltek a pusztában a helyiekkel. És ugyan a bázison volt áram, folyóvíz, háztartási berendezések, eü- végzettségű személyzet stb, ám mivel ők alapvetően nem ott laktak, hanem nemezelt jurtában, meg terepjárókban/sátrakban laktak és többnyire konkrétan a helyiekkel éltek, ezért a netezésen kívül semmire nem használták a modern kor vívmányait.

És ide vállaltak gyereket, amitől a család kiborult, de szerencsére semmiben nem lett igazuk a károgóknak.

És miután lejárt a megbízásuk és visszaköltöztek a civilizált világba, minden nehézség nélkül felvette a ritmust a kislány, mondjuk kicsi volt még, másfél-alig két éves. Most 4, és állítom, hogy jobban kezeli a pc-t, meg a távirányítókat, mint én, nem fejlettebb és nem elmaradottabb sem érzelmileg sem értelmileg azoknál a gyerekeknél, akiknek nem ilyen kalandos körülmények között indult az életük. Van amiben tehetségesebb, van amiben kevésbé. Tök normális kisgyerek.

Viszont: az egyik kollégájuk úgymond örökbe fogadta ez egyik fiatal fiút, árva kölök, 15 évesen látott először nagyobb települést, emeletes házat, csapból folyó vizet, 5 autónál többet egy kupacban stb. amennyire tudni lehet, neki kicsit rázósabb volt feldolgozni a rengeteg újdonságot. De ő is megtanulta hogy kell netezni, megtanult angolul, és most magántanárokhoz jár, mert lenyűgözi az építészet és minden érdekli ezzel kapcsolatban, most fejezi majd be a középsulit és tovább szeretne tanulni. Elképesztően megkapó stílusú épületeket tervez.

Én az ő példáján keresztül úgy látom, hogy egyáltalán nem lehetetlen 15 évnyi elzártság után beilleszkedni, ha az illetőnek megvan a kellő alap-intelligenciája és a motiváltsága.

Na, megnéztem a nomádos riportot én is.

Fura dolog ez. Egyrészt sok mindenben egyetértek ezekkel az emberekkel, igen, a mostani társadalmunk nagyon rosszfelé halad a fogyasztási mániával, a környezetszennyezéssel, aminek gyerekeink isszák majd meg a levét. Igen, jó dolog, ha az ember figyel ezekre a dolgokra, szelektíven gyűjti a hulladékot, kevés áramo/vizet/gázt fogyaszt, egészséges ételeket eszik (hát még, ha maga tudja megtermelni, és biztos is lehet benne, hogy azok mindentől mentesek).

Másrészt én nem hiszem azt, hogy jó, ha apuka és anyuka tanítja a gyerekét mindenre, ha nem lát másféle embereket, mint a szüleit (testvéreit), akik ugyanúgy gondolkodnak, mint ő.

Harmadrészt pedig, miért ne? Ha ők így akarnak élni, éljenek, végülis régen is éltek így emberek, színvük joga. Mondjuk azért hozzáteszem, azt nem értem, hogy régen a „parasztoknak” éjt nappallá téve dolgozniuk kellett, ezek az emberek meg olyan, mintha csak úgy eltengenének-lengenének a maguk választotta „parasztságukban”. Tényleg ilyen könnyű így megélni?

Az jutott még az eszembe, hogy itt nem az a kérdés, hogy „civilizációtól távol”lehet-e gyereket nevelni (azért a riportban az egyik család netes vállalkozást indít), hanem az, hogy „társadalomtól távol” lehet-e.

Merthogy, oké, hogy mindig éltek emberek nomád körülmények között, de együtt éltek másokkal, itt meg arról van szó, hogy kivonulnak a társadalomból, és még a nagycsalád pozitívumait is mellőzik, nincs nagymama, nincs nagynéni, csak anya, apa és gyerek(kek… a szomszédról, tanítóról/papról stb. nem is beszéltem).

tényleg, napló volt nem aktív :) hiába na, épp túlhordom a terhességet valahogy nem oda áll az eszem.

Igen, én is egyetértettem sokmindennel, de a terepjárójukkal pl. már nem. Aki nomád az ne terepjárózzon.

Egyébként olvastam már régebb egy angol nyelvű blogon egy családról (ha megtalálnám, belinkelném) aki ugyanígy él. Ők is kicsit az extrém fele hajlottak, a gyerekeiket nem járatták iskolába. Ott az volt számomra nagyon erős, amikor a nő egyik terhessége elhalt nem engedte meg a missed ab-ot, hanem megvárta, ameddig a szervezete magától kitisztul, (pár hónap volt), azalatt folyton vérzett és fájt - én nem mertem volna ezt megtenni. Ő azt mondta ez a gyász volt nála. hát legyen.

Különben arról a blogról jutottam el aztán arra a felismerésre, hogy ez egy trend, a no-schooling vagy ilyesmi, ami kezd divat lenni.

nem tudom, a nomádság egy bizonyos fokát megértem, de az ilyen erősen beleélőst nem. Pedig nem vagyok a fogyasztói társadalom híve, igyekszem környezettudatosan élni, de nem megyek vissza 3 évszázadot.