Helyes leszoktatni a kisebb testvére iránti féltényekségről főleg egy 3 éven aluli gyermeket testi fenyitésel?
Hallottam a környezetemen belül olyan esetről felnőtt felügyelet alatt 2 éves kisgyermek éppen hogy nem okozót súlyos sérülést a csememőkorban lévő kis testvérének.
Kemény testi fenyitésel lett megfegyelmezve a kisgyermek.
Ha nekem lesz egy gyermekem 3 éves kora elött csak vele fogok foglalkozni, és 3 éves korában lesz neki kis testvére felváltva fogok egyformán foglalkozni velük.
Egyszer sem fogom féltékenységből és egyébb dolgok iránt testi fenyitésel nevelni a gyermekemet.
Metrón láttam 3 év körüli kisfiú a nagyanyja arcába akkorát csapot le esett a szemüvege időben el tudta kapni az idős nő. Keményen leszólta az unokáját majd a kezét megszorithatta neki.
Hát, ez szituációtol függ szerintem, és a fenyítés mértékétől.
Nálunk a nagy 2,5 éves a kicsi 13 hónapos múlt. Ha többszöri rászólásra hogy "ne dobálózzon és ne dobja meg a testvérét" felszólításra és büntire nem reagált-bünti az ágyra ülés pár percre és a játék elvétele- is folytatta mással a dobálást, rácsaptam a kezére és újra bünti. És bocsánatot is kell persze kérnie a kicsitől. Amúgy ha nem fogad szót, csak bünti (ágyra ülés vagy játék elvétele), elmagyarázom mindig miért van. Vannak dolgok amik "szent és sérthetetlen"kategóriák az Ő számára és ezt tiszteletben tartom, mint az alvós macija vagy egy-két játék ami "csak az övé", így ha a pici azt találja meg, elvesszük (elkérjük) és adunk másikat helyette (persze ilyenkor a kicsi is hisztizik, de neki is szokni kell és nem akarom hogy a nagyobb úgy érezze a kicsinek mindent szabad, pedig nem).
Ha az arcomba csapna, biztos nagyobb bünti lenne, szerencsére erre nem volt még példa. Az hogy megszorította a kezét, szerintem normális, hiszen nem olyan nagy mértékben, de azért van amit nem szabad... tök mindegy hogy otthon vagy közösségben (akár metrón) vannak. Ha csak tűrte volna a nagyi, akkor ez később is megismétlődne (bár lehet ettől még párszor ugyan úgy), de semmi tisztelet nem alakulna ki benne.
"Ha nekem lesz egy gyermekem 3 éves kora elött csak vele fogok foglalkozni, és 3 éves korában lesz neki kis testvére felváltva fogok egyformán foglalkozni velük. "
Szép gondolat, sajnos a valóságban nem mindig működik. Testvérféltékenység az esetek többségében így is-úgyis felmerül.
Arról az esetről hallottam a környezetemen belül közel 2,5 éves gyermek majdnem kiszúrta a szemét az alig elmúlt féléves kistestvérének.
Azért csinálta mert apja ölébe volt a kis testvére mivel nem volt elég szókincse megmondja az apjának ő is szeretne az ölébe ülni. Ezért igy hivta fel a figyelmet egy tárgyat nyomot az arcába a kis testvérének.
Amikor ezt az anyja meglátta nagy pofont adot neki és rávert utána a fenekére a közel 2,5 éves gyermekének. Utána később mondta el neki mi a helyes és mi nem helyes a kistestvére iránti bánásmódban. Amikor ki sirta magát rendesen a nagyobb gyermek.
Szerintem pedig úgy kell hozzáállni, hogy itt van a tesó, nem kell szeretni, de el kell fogadni, hogy velünk van, bántani nem lehet. Miért is kéne szeretnie???
Képzeljük el, hogy a férjünk hazajön egyik nap egy nővel, hogy Drágám, ő is a feleségem mától, én téged ugyanúgy szeretlek, de ő is velünk él, ráadásul még új, rá vigyázni is kell, és neked szeretned KELL!! Ráadásul többet bújnának össze, mert hát vele azt is KELL. Na képzeljük el, a gyerek kb. hasonlót érezhet.
Szerintem ilyenkor a nagy különös figyelmet kell, hogy kapjon, és nagyon vigyázni kell az egyensúlyra. Biztos, hogy nehéz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!