Csak én veszem észre, hogy "divat" lett a panaszkodás az anyukák körében az anyagiak miatt, és nem tesznek a jobb érdekében semmit?

Több olyan gyerekes anyukát ismerek, ahol már mondani sem lehet semmit, mert egyből irigykedik és elkezd panaszkodni, viszont még a 7 éves gyerek mellett sem megy el dolgozni. Példákat mondok:

A minap beszélgettem egy 3 gyerekes anyukával, a végén kenyérre kért tőlem kölcsön pénzt. Mindegyik gyerek már oktatási intéznémybe jár, viszont annyira rosszul állnak, hogy alig van mit enni. Van egy ismerősöm kertésztbe munkaerőt keres 8-15 óráig. Felajánlottam neki. Mégiscsak több a családi pótlék mellé jönne egy kis pénz (70ezer, nem sok, de több mint a nulla). Kapásból leszerelt, hogy neki nincs arra ereje, hogy még munka után otthon nekiálljon háztartást vezetni. Tökre kiakadtam. Kölcsönkérni könnyebb????

Másik "barátnőm" itt volt nálunk, szintén panaszos, nem tud miből főzni,de cigire futja. 2 kicsi gyerek, ő még otthon van velük, de ha alig van mit enni, akkor hogy tud venni 600 ft-os cigarettát? És úton útfélen a segítséget várja mindenfelől.

Harmadik ismerősöm 8 éves lánnyal, vele szoktam találkozni amikor megyünk suliba, mindig kérdi mit főzök, egyből irígyli. Pedig nem nagy dolgok, már mi is ott vagyunk szinte hogy krumplit eszünk krumplival, meg farhátból krumplipaprikást stb. Erre azt mondja, nem vehet farhátat, mert a gyerek nem eszi meg, neki csirkemellett kell vennie, és ezért mamától kér kölcsön pénzt. Kérdem tőle, miért nem keresel munkát, mama is állandóan piszkálja, ezt is szokta panaszkodni, de hát 8 éves gyerek mellől, hogy? ez a válasza.

Nehéz világot élünk, de én itt a környezetemben azt veszem észre, hogy megse próbálnak tenni ellene, sokkal könnyebb panaszkodni, meg kölcsönkérni. Lehet én is eljutok odáig, hogy kell kölcsön kérnem, sose tudni, de az is biztos, hogy ha odáig fajulnak a dolgok, még utcát is elmegyek söpörni, ha lesz lehetőség rá.

Máshol is így van? Vagy csak én keltem bal lábbal?