Csak én veszem észre, hogy "divat" lett a panaszkodás az anyukák körében az anyagiak miatt, és nem tesznek a jobb érdekében semmit?
Több olyan gyerekes anyukát ismerek, ahol már mondani sem lehet semmit, mert egyből irigykedik és elkezd panaszkodni, viszont még a 7 éves gyerek mellett sem megy el dolgozni. Példákat mondok:
A minap beszélgettem egy 3 gyerekes anyukával, a végén kenyérre kért tőlem kölcsön pénzt. Mindegyik gyerek már oktatási intéznémybe jár, viszont annyira rosszul állnak, hogy alig van mit enni. Van egy ismerősöm kertésztbe munkaerőt keres 8-15 óráig. Felajánlottam neki. Mégiscsak több a családi pótlék mellé jönne egy kis pénz (70ezer, nem sok, de több mint a nulla). Kapásból leszerelt, hogy neki nincs arra ereje, hogy még munka után otthon nekiálljon háztartást vezetni. Tökre kiakadtam. Kölcsönkérni könnyebb????
Másik "barátnőm" itt volt nálunk, szintén panaszos, nem tud miből főzni,de cigire futja. 2 kicsi gyerek, ő még otthon van velük, de ha alig van mit enni, akkor hogy tud venni 600 ft-os cigarettát? És úton útfélen a segítséget várja mindenfelől.
Harmadik ismerősöm 8 éves lánnyal, vele szoktam találkozni amikor megyünk suliba, mindig kérdi mit főzök, egyből irígyli. Pedig nem nagy dolgok, már mi is ott vagyunk szinte hogy krumplit eszünk krumplival, meg farhátból krumplipaprikást stb. Erre azt mondja, nem vehet farhátat, mert a gyerek nem eszi meg, neki csirkemellett kell vennie, és ezért mamától kér kölcsön pénzt. Kérdem tőle, miért nem keresel munkát, mama is állandóan piszkálja, ezt is szokta panaszkodni, de hát 8 éves gyerek mellől, hogy? ez a válasza.
Nehéz világot élünk, de én itt a környezetemben azt veszem észre, hogy megse próbálnak tenni ellene, sokkal könnyebb panaszkodni, meg kölcsönkérni. Lehet én is eljutok odáig, hogy kell kölcsön kérnem, sose tudni, de az is biztos, hogy ha odáig fajulnak a dolgok, még utcát is elmegyek söpörni, ha lesz lehetőség rá.
Máshol is így van? Vagy csak én keltem bal lábbal?
Nekem a barátnőm ilyen. 2 gyerek van, iskolába, oviba járnak, dolgozik anyuka is meg apuka is, mégsincs soha pénzük. Mindketten dohányoznak (mi pénz az egy hónapban te jó ég!) apuka kocsival jár munkába, pedig mehetne busszal is, de akkor korábban kell kelni... csak ez a 2 dolog 50ezer Ft havonta. Közben meg a fiát nem vitte el az ovis farsangra mert nincs pénze jelmezre...
Szóval ha dolgoznak is, nem jó helyre költik.
Szerencsétlenül ilyenekbe akadtál!
Mifelénk akarnának dolgozni az anyukák. Barátnőm 3 éves gyerekkel nem kell senkinek, nem veszik fel dolgozni bp-en. Annyi a korlátozás ugye, hogy a lakóhelyük közelében dolgozzon, hozni-vinni az óvodába a lányát (mert a férje vidéken dolgozik).
Akikről írsz, azok szerintem bekényelmesedtek, és sok kudarcot élhettek meg, míg dolgoztak...
Én is ezt látom. Az első ismerősöd azt hiszi, azzal, hogy szült 3 gyereket már letett valamit az asztalra. Nem akarok ezzel senkit megbántani, vannak kivételek én is most várom a 3.-at, de ha ez a pici 1 éves lesz megyek vissza a munkahelyemre. Ok szerencsés vagyok, de emiatt úgy néznek rám minta véres rongyra, de azt hiszem ha már ennyit tanultam ennyi csak belefér. Bár ahogy említed ők el sem akarnak menni dolgozni, még ha van is hely valahol. Könnyebb várni a sült galambot. Meg is érdemli.
Egyébként ez nem csak a kisgyerekesekre jellemző, hanem úgy általában az emberekre.
A lányom óvónője is azt mondta, hogy panaszkodik sok szülő, de mesélik, hogy lett volna meló, csak hát szombaton is kell dolgozni vagy du. 2-ig. Ez egy kisváros, mi is 3 éve lakunk itt, de ha azt mondom a szomszédnak vigyázzon már a gyerekeimre egy fél napot szívesen megteszi mint ahogy én is az övéire. Mindenki ismer mindekit, itt szerintem ez nem kifogás, de mindenre lehet kifogást keresni.
Nem tudom, nekem teljes munkaidős állásom van+mellékállásom, a férjem is dolgozik + feketézik, és még így is nagyon nehezen élünk meg ( a gyerekeink 3.5 és 2 évesek) :( Mi nem szoktunk panaszkodni, akik közel állnak hozzánk, úgyis tudják, miféle problémáink vannak, aki meg nem azoknak meg minden mondjam...? Mi "nem várunk" megoldást, megpróbálunk mindent, ami csak az erőnkből telik (sajnos úgy tűnik, ez mégis kevés) Persze nagyon örülünk, ha valaki segít, de nem várjuk el és pláne nem kunyerbálunk.
De sokakat ismerek, akik azt sem becsülik amijük van és még állandóan keveslik is. Nem értem, miért kell irigykedni és állandóan a többre-jobbra ácsingózni - de lehet én vagyok rosszul összerakva...
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fantáziám és a kézügyességem lehetővé teszi, hogy szinte akármiből játékot gyártsak és mókát csináljak nekik. Ők boldogak, nekem könnyebb a szívem, hogy nem bánkódnak az ilyen-olyan holmik után... de ez bizony változni fog, lesznek igényeik és nekem megszakad a szívem, hogy nem adhatom meg nekik, amit megérdemelnének...
Igazából engem már nagyon kikezdett lelkileg az állandó létbizonytalanság. :(
Akkor nem csak én látom így. Muszáj volt most kiírnom magamból, mert teljesen kiakasztott ez a szöveg, hogy munka után háztartást nem tud, inkább kölcsönkér kenyérre. Nem tudom megérteni.
Már a férjem is ezt mondja, hogy jól kifogom az ilyen embereket, épp tegnap nevetett rajtam ezután az eset után. Persze én mindig adok, pedig nálunk se kolbászból van a kerítés. A kicsit Dévény tornára hordom, ami fizetős, ezt kigazdálkodni úgy sikerül, hogy igyekszem mindent a lehető legpraktikusabban megfőzni, tésztát gyúrni stb. Mint nagyanyáink. És nagyon kifizetődő.
férjem leszokott a cigiről, hogy a középső járhasson fociedzésre. Ezt épp a havi 8000 cigipénz fedezi. A nagy jár külön angolra plusz matekra, ezt úgy gazdálkodjuk, hogy ahova csak tudunk biciklivel járunk, eddig mindenhova autóval mentünk. Muszáj mindenhol spórolni. És mi olyanok vagyunk, hogy amit csak lehet megteszünk.
És annyira ki tud akasztani, amikor valaki sír, hogy nincs pénz erre meg arra, meg a de jó nektek szöveggel jön, de közben ott lóg a cigi a szájában, családis, gyes-es napokon rendelnek pizzát, mert néha azt is kell. Nem tudom megérteni. És az baj,eddig mindenki baját magamra vettem, pedig van nekem is elég. Mi megpróbálunk tenni a nehéz helyzet ellen. Lehet nekünk se fog mindig sikerülni, de akkor is tudom magamról, hogy legalább megpróbáltam.
És aki cigizik,meg pizzát rendel, meg büdös a munka hogy nem érzi legalább nem kellene sírni, mert elég fura ez így.
Az én kedvencem a 0%-ra vásárolt új autósok, meg a mindig a legmenőbb okostelefonos/iPad-es szegények tömege. Minden percét megosztja FB-on, minden filmből naprakész, betéve ismeri az összes valóságshow-hős életét, egész nap semmi értelmeset nem csinál, közben sír, hogy milyen vacak az élete, nincs munkája, stb.
Utóirat: utcát söpörni én is elmennék, mert állítólag iszonyú jó fizetésük van. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!