Volt már valaki olyan helyzetben hogy a férje nem akarta volna a babát, aztán később mégis?

Mikor kiderült, hogy jön a baba, a párom totál megzakkant.

Eljárt inni, folyton dolgozott és ordított, hogy vetessem el.

Végül megtartottam és közöltem, hogy elköltözöm. Már mindent meg is szerveztem, a csomagok útra készen...

Aztán a 12. heti UH-ot oda tettem elé, hogy na akkor köszönj el a gyerekedtől, mert mi elmegyünk.

Azt mondta, ha már ilyen önző dög vagyok, hogy akaratán kívül is megtartottam a gyereket, nem mehetek sehová, vállalja. Hát maradtam. Aztán kiderült, hogy kislány. Na onnantól kezdve már azért járt bulizni, mert ünnepelte, hogy neki kislánya lesz. nemrég múlt 1 éves a lányka, és ő apuci kicsi királylánya! Akkora a szerelem, hogy csak na!

Pedig ő is azt mondta, hogy tönkre teszem az életét a gyerekkel, és ő még élni, bulizni akar.

Nekünk hüvelykúp mellett jött össze Izgága kisasszony. Már a kistesót tervezzük, nagyon belejött az apaságba. :)

Remélem a férjed is észhez tér és rájön, hogy ahol 2 gyerkőc elfér, ott a 3. sem fogja lerombolni, tönkre tenni az életet!

A babát válaszd!!

Nálunk ugyan ez volt, 3. babánál...

Én abortuszra mentem, tönkretetteaz életem ez anegatív élmény.....

Most is iszonyatrossz érzés erről irni még iy névtelenül is....

Később már a férjem is megbarátkozottvolna a babával, de hát ez későn derült ki.

Akkor ő nem gyerek ként tekintett rá, mint én......őt ne viselte ez meg lelkileg......

A házasságunk is válságbakerült, a két gyerek miatt megoldottuk, de ha nem lettek volna gyerekek már nem érdekelt volna ez a kapcsolat....pedig előtte semmi gondunk nem volt, de ez a negatív dolog igencsak próbára tett minket....

szóval szerintem a nehezebb utat választod ha nem tartod meg !!!!!!!!

sokat tudnék mesélni, de nemis akarok erre vissza gondolni mert egyszerűen nagyon rossz érzések jönnek elő....állandóan azt érzem hogyvalaki hiányzik.....

uh ne tedd tönkre magad, majd ha baba alakja lesz a férjed ismegbékél ha tényleg jó apa.....

sajnos én rosszúl döntöttem, neked jó döntést kívánok!!!!!

14-es válaszolónak:

jó hogy te ilyen erősvoltál ésmegtartottad a babát!!!!

sajnaén nemvoltam ilyen bátor, okos....

15-ös válaszoló

14-es vagyok.

Kedves 15-ös! Nagyon sajnálom!!!!!

Én 19 évesen elvetettem egy babát, mert az akkori párom majdnem kiverte belőlem, szó szerint. :(

Akkor megfogadtam, hogy soha többet, valahogy majd csak felnevelem, ha bele döglök is! Mindig óvszerrel védekeztünk, de kipróbáltuk egyetlen egyszer a hüvelykúpot. Hát most azt mondom, megérte, mert egy gyönyörű kis csodát nevelünk, de a terhesség első 16-18 hete egy őrület volt, legszívesebben szíven döftem volna a párom.

Én 28 ő 32 éves volt akkor, de folyton azt hajtogatta, hogy még fiatal és élni akar!!!!! Áááááá, tökön tudtam volna rúgni.

Tesóméknak 3 gyerekük van.

8, 7 és 4 évesek. Sógorom, sőt az egész család a 3. gyerek ellen volt, tesóm hősiesen kitartott, és így megszülethetett a 3. baba is! Naná, hogy ő mindenki kis kedvence! Szó szerint "meghálálta/meghálálja", hogy megszülethetett. Olyan kis különleges. Olyan jó kis dumája van, már most egy kis vicc gombóc.

Na kicsit eltértem a tárgytól.

Az a baj, hogy a férfiak nagy része nem tud rájuk emberi lényként gondolni ilyenkor, mert ők inkább a "kézzel fogható dolgokban" hisznek.

Türelem, én nem hagynám annyiban!

Meg kell értenie, hogy ahol 2 gyerek elfér, ott a 3. sem okozhat gondot! Főleg, hogy a középső sem olyan nagy még, simán "össze nőnek" a gyerekek.

Nem is igazán értem, mire gondolt a férjed, hogy mitől menne tönkre az élete!?

9-10 hetes vagy most.

Ha van rá lehetőséged,, menj el egy 4D-s UH-ra, és kérj egy jó kis fotót.

Nekem a 11. héten már sima UH-on is tök jól látszottak az emberi vonások.

Feje, keze, lába, fogcsírák...

Hátha akkor hihetőbb lesz neki, hogy Ő is az gyermeke!!!!

Mond meg neki, hogy nézzen rá a két nagy gyermekre és gondoljon bele, mennyivel lenne szegényebb az élete, ha anno őket is elvetette volna!!!!!!

Remélem, megoldódik a dolog, annyira sajnállak, tudom, min mész keresztül!

15-ös válaszoló vagyok:

Mond meg neki, hogy nézzen rá a két nagy gyermekre és gondoljon bele, mennyivel lenne szegényebb az élete, ha anno őket is elvetette volna!!!!!!

.----ezt én is rengetegszer mondtam neki, de ő így sem fogta fel a dolgot....

Egyszerűen nem tudott bele gondolni hogy ők is így kezdték...

Meg majdnem kiverte belőled??? ez rémes és nagyon szomorú :SSS Néha azt érzem hogy jobb lett volna ha férfinak születek....

Nagyon jól teszed hogy kitartasz a baba melett, ha szereti a másik két gyerekét biztos hogy megfog hamarosan barátkozni a gondolattal.

Bárcsak én sem lettem volnailyen hülye...akkor nem bőgve írnék neked....

Mióta feltetted a kérdést és válaszoltam tiszta depis vagyok....egyszerűen vissza forgatnám az időt ha lehetne...

Abortusz után rengeteget veszekedtünk, rengeteget kiabáltam vele...

küzdöttem hogy tudjak vele maradni a másik két gyerek miatt, ugyanis nem akartam szétválasztani őket....Mondtam is neki többször hogy amikor kiderült hogy terhes vagyok akkor kellett volna őt otthagynom hogy észhez térjen....akkor most boldog lennék...........

Egyszerűen ha elveteted olyan rossz idegállapotba kerülsz ami jobban megbosszúlja magát a két gyereken....mert nagyon megkeseredett és szomorú leszel....tapasztalatból mondom hidd el :S

Kitartás és tényleg jó hogy nem mindenki olyan idióta mint én, hanem kitartó...meg lesz a gyümölcse!!!