Ott tartok, hogy megfojtom az anyósomat. Komolyan hogyan lehet kikapcsolni, mert ezt már nem bírom!?!?
Azon túl, hogy semmi magánéletem nem lehet(együtt él a két család, amíg nálunk az állapotok megegyeznek egy bombatámadás helyszínével, és ha a Párom elmegy itthonról, ő meg vesztemre itthon marad, akkor 5percenként jön a hülye kérdéseivel, "mikor költözünk, megvesszük a bútorokat holnap(vasárnap)", a szerinte szuper rohadó aljú szekrényt megtartjuk e, "de miért nem, hisz az a mamáé volt", "kifestünk", ha igen "miért, és miért úgy, miért nem csináljuk meg ezt azt", "ja tényleg mondtátok, mert most nincs rá idő, és keret, de miért is nem".)
Ma a mi házunknál ügyködik a fia, fest. Ami tök jó, de a kedves mama percenként megkérdezi, hogy "akkor már holnap jönnek a bútorok is, vagy már ma??? De miért csak a jövőhéten" "és most ki is fest, ja tényleg csak a fiam, de jó, és akkor ki is festi a szobákat, egyedül, vagy hív mesterembert, nem, miért, de akkor ki is csinálja a festést" ennyire figyel
És ha három milliószor nem mondtuk el csak ma, hogy ha ez meg ez meg ez meg ez meglesz költözünk (festés 2*64nm falfelület második köre 5óra alatt szárad a fal, melegben gyorsabban, az után takarítás festék lekapírgál onnan ahová nemvaló, laminált padló lerakása, gyors takarítás mindenhol alaposan (két szoba pórszívózása, konyha, fűrdő, wc kitakarítása (80nm az egész), és lesz segítségem), és jöhetnek a bútorok, csak ki kell őket fizetni, és hazaszállítatni, és lehet kipakolni a holmiainkat). De ennek ellenére visszakérdezi ugyan azt, jelzem csak 45éves, nem szenilis vén satrafa. Ehez nekem nincs türelmem, és ennél érthetőbben nem lehet elmondani szerintem, hogy még mit kell megcsinálni!!!!
A másik kedvencem, mikor közli, de a kiságyat vegyük meg azonnal, és rakjuk itt össze, mert hát mindjárt szülni fogok, és hát meg. De azt nem veszi észre, hogy mire szülök készen leszünk, és feleslegesen stresszel engem. Háromszor kellett elmagyaráznom neki, hogy már ki van mosva a baba holmija, és már be van pakolva, az én kórházi felszerelésemből is csak a fogkefém és a fogkrémem hiányzik, 10percen belűl.
Hogy meg sem várja a "szabad", és már a szobánkban van, és bámulja a monitort, vajon mivel foglalkozok (lakáslízingről akartam megtudni többet, de neki le kellett ellenőrizni, mit is nézek, ha az ismerőseimmel msnezek, akkor is beleolvas).
Mára azt terveztem, hogy egy kicsit csavargok, addig amíg jól esik, és tudok mászkálok, mert itthon nem bírom, a házunkhoz nem mehetek, mert folyton nekiállok olyasminek, aminek már nem kéne, és nem győznek zavarni:), így csak a végeredményt láthatom:), na azt az elszámoltatást, hogy most nekem mennem kell valahová, de hát miért megyek csak úgy el itthonról sétálni, ha nincs célja a dolognak? meg különben is. És úgy kell elszámolnom az időmmel, mintha nem is tudom tizenéves gyereke lennék, bezzeg a sajátjaival nem foglalkozik, pedig van három "kisgyereke" akikkel kéne foglalkozni.
Ha megnyikkanok, vagy picit eltorzul az arcom mert fájok, akkor rögtön, hogy jajjjj édes istenem, szülök, de még nem kéne meg így meg úgy, és azonnal feküdjek le (3600gra becsülték a fiam két napja +-valamennyi, és van két hetem a szülésig, tehát már baja sem lenne a "csöppségnek"). Már ezért sem merek kimenni, mert komolyan még egyszer megszólal, én vagy beszólok, vagy megszülök az idegtől, és nincs kedvem felvilágosítani, meg rászólni, hogy hagyjon békén, nyugton. Nem igénylem a társaságát, a nyafogását, mert azt is tud de nagyon. Mert akkor meg jön a sírás, hogy őt senki sem szereti. És nem segít, csak idegesít, és tényleg nem bírom.
És kimentem a konyhába és az új mosogatószivaccsal mossa a kuka tetejét, amit utána vissza is tett a mosogatóra.
Éljen, és csodálkozik ha rászólok, ne mossa el a bögrém, tányérom kanalam villám, majd én.
Anyósod zavarodott elme. Még nem szenilis, de ez már mentális baj. Valószínűleg nincs mivel lekötnie magát. Vannak barátai? Mert ha nincs akkor megint csak családtagokon próbál figyelmet kicsikarni magának. Ha vannak szólj neki hívja meg magához vagy menjen el ő hozzájuk.
Nem kell ismételni semmit, mond meg hogy már egyszer elmondtad neki, semmi nem változott. Ha másképp nem megy zárd magadra a szobaajtót. Persze ha szülsz akkor gáz a zárt ajtó. És minnél több külső programot csinálnák magamnak, hogy ne keljen otthon lenni. Szerintem barátnőidhez még el tudsz menni ök még segíteni is tudnak ha megindulna a szülés.
Nincsenek barátai, de lenne egy 7éves fia, akivel foglalkozni kéne, nem engem abajgatni.
Az a baj, hogy bejön, nekiáll matatni, hogy a babaruhákat akarja kimosni, és akkor persze rászólok, hogy de már elintéztem, és el is vannak pakolva.
Múltkor majdnem szétszedte az ajtóhoz tett bőröndöt amivel megyünk szülni, mikor óvatlanul csak annyit mondtam, hogy a bőröndben vannak.
És a páromnak csak néha borulok ki az anyára, nem akarom bántani vele, de van amikor már qvára nem bírom.
Beszólt, hogy felmosott, de nem tudom, nem tűnik fel neki, hogy nyitva az ajtó (az ajtónknál kezdte a felmosást), én meg látom, hallom, hogy mit csinál, és nem vagyok tapló, hogy kimenjek a vizes kőre. ÉS a stílus nem arról árulkodik, hogy csak figyelmeztetni akart, hanem lekezelően említette meg.
Sziasztok! Az én anyósom is hasonló. A párom felhív ma, hogy hívjam fel az anyját mert egész héten nem hallott rólunk(hál istennek)! Van egy sógornőm aki le sem kakilja, ezért engem cseszeget folyamatosan. Ő dadus a 100m-re lévő oviban. /Miért nem megyek át minden nap? Mit csinálok? Hol vagyok? Miért nem viszem Őt is vásárolni? (inkább egyedül megyek!)/ A párom szobafestő és a múlt szombaton festettük ki a kicsi szobáját. Úgy néz ki fiúnk lesz akkor miért nem festettük rózsaszínre? Az én anyukám teljesen az ellenkezője! A párom szerint nem törődik velem, de igen csak hagy élni...
Nekünk is volt több szitu, én le is szoktam szólni. Volt amikor nyavalygott, hogy Ő annyira beteg, hogy mindjárt meghal. (bezabált, nem bírta az epéje) Erre én ha egyszer tényleg baja lesz nem fog neki senki sem hinni. De sorolhatnám. Úgy beszél velünk mint egy hülye gyerekkel.
Már bejelentette, hogy mire szülök kér szabit. Csak azt ne! Inkább egyedül, mint vele!
Kitartás Neked, valahogy majd lehiggad!
33 hetes kismami Anikó
Kitartás! Gondolj arra, micsoda öröm lesz, ha majd külön lesztek! Ugye nem költözik veletek? Remélhetőleg nem fog oda szokni, már az elején próbáld meg az új szabályokat közölni vele. Ha amúgy nem rosszindulatú, akkor még a szerencsésebbek közé tartozol. Biztos fel van pörögve, hogy nagymama lesz, bár, amint írod, még inkább anyukaként kellene viselkednie a kicsi gyerekével, nem hátradőlni a "nagymamis" státuszban.
A lényeg, hogy ne légy ideges, próbáld elengedni a füled mellett, amit mond, még ha nem is fogja érteni, hogy mi van. A "már mondtam háromszor" értelmes embereknél jó válasznak tűnik, bár itt a te esetedben nem biztos, hogy agyához kap tőle. Mondd neki, hogy szólsz, ha szükséged van segítségre, de most nyugalomra vágysz a baba miatt, tartsa tiszteletben. Ha segíteni akar, azzal tud a legjobban, ha biztosítja, hogy SENKI se zavarjon.
Nálam már 7 hós a kicsi, de ugyanez a helyzet. Vagyis most már rosszabb, mert nem bírtuk tovább, két hete nem beszélünk egymással, miután jól összevesztünk, mert meg mertem jegyezni, hogy a beteg kisbabám nem feltétlenül a boltban lett beteg, ahová szerinte nem kellett volna vinni, hanem esetleg a másik unokája is hazahozhatta az oviból, vagy más módon is elkaphatta. Nem vádaskodtam, csak felvázoltam az eshetőségeket.
Ezt úgy reagálta le, hogy eltiltotta tőlünk a többi unokáját. Nem tudom miért rajtuk áll bosszút, ha rám dühös. A kisgyerekek persze nem értik, hogy mi van. Persze anyós szerint a megfázást nem lehet elkapni, nincsenek bacik, meg stb. És persze kezelni sem kell.
A szivacsra visszatérve pedig nálunk egyszer olyan volt a szitu, hogy eldugult a wc, behozta anyós a pumpát, használta, majd berakta a mosogató csöpögtető részébe, majd kivitte minden takarítás nélkül. Én meg nem győztem fertőtleníteni, mert persze neki ez eszébe se jutott.
Kedves utolsó,
remélem a kommented alapján neked angyal az anyósod, ha anyós vagy, akkor tudod, hogy ha a veled élő menyed bezárja az ajtaját, akkor nem rontasz rá, együtt tudtok élni.
Hogy miért velük, mert szét lett lőve a lakás, nem várt okokból, és két hónapra nem akarok albiba menni, hogy az így is lehúzós mestereken felül kifizessek egyszer 2havi kauciót zsebből+az albit, és ha már szét van lőve az otthon, akkor egy gyors teljes felújítás belefér.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!