Anyósomat nem érdekli, hogy unokája lesz. Igaz 2 éve nem beszéltünk egymással, de azt gondoltam, ha megtudja, hogy babát várunk, legalább felhív, de eddig nem sikerült neki. Ezek után ha esetleg megjelenik a kórházban a szülés után mit tegyek?

Csatlakozom. :)

22 hetesek vagyunk, de terhesen még nem is látott.

Mikor közöltük vele, hogy nagymama lesz, annyit nyögött ki unott fejjel, "de jó". De azóta egy telefont nem eresztett meg, hogy is van a kicsi.

Anyumék meg állandóan jönnek, érdeklődnek hogy vagyunk, ajándékokkal halmozzák el a babót, anyósom meg egy r.hadt telefon felemelésre sem képes. :S

Üdv a klubban!! Az enyém sem töri ki a nyakát a segítséggel, sőt mi együtt is lakunk, és hát így még rosszabb a helyzet. 38.-ik hétben járok, de még annyit nem kérdezett tőlem, hogy segítsek valamit?? Sőt ugyanúgy én végzem a házimunkát 4 személy után mint eddig,én intézem a bevásárlástól kezdve mindent, úgyhogy sok jóra nem számolok. Mondjuk ezek után én sem fogom engedni, hogy a gyereknevelésbe beleszóljon, mert észt osztani én is tudok. Ha most lesz...ja a fejem, akkor utánna se érdekeljük. A párom maximálisan mellettem áll, látja ő is, hogy milyen az anyja, és teljesen rám bízza, hogy fogok viselkedni vele szemben, ha megszületik a picikém. Az már tuti, hogy egy percre sem lesz rá bízva....

Szerintem ez ne bántson, mert ha nem tudott eddig elfogadni, akkor ez sem fogja megváltoztatni a viselkedését. A gyereknek pedig szerető nagymamára van szüksége, nem egy hárpiára. Az enyém a másik menyét is utálja, és a gyerekekkel is hasonlóképp viselkedik. Úgyhogy tapasztalatból mondom, te most csak magatokra koncentrálj, és ne azt nézd, hogy neki mi jó, hanem nektek.

Boldog babavárást!

Sziasztok! Sajnálom, hogy így vagytok az anyósotokkal. Sajnos onnan ismerem, hogy milyen ez, hogy anyukámmal is ilyen volt az övé.

De azért, hogy valaki valami jót is írjon, az én párom szülei már nagyon várják a babát. Már most is mindig ők visznek el a kórházba vizsgálatra, az anyósom hacsak teheti főz nekünk valamit. Már mondta, hogy hagyott szabadságot, hogy majd tudjon nekem segíteni, ha már anyukám vagy a párom nem tud velem lenni. Állandóan a babaholmikat nézegeti, szóval nagyon várja az unokáját és nekem is igyekszik segíteni, de azért arra is vigyáz, nehogy sok legyen.

Én még az életben nem találkoztam az anyósommal,de nem is akarok!

Nagyon csúnyán bánt a párommal,nem is engedném a kisfiam közelébe.

azt hiszem nalam rosszabb a helyzet, de nem az anyósommal (ő tök normális, meg az apósom is!), de az anyámmal rettenetes. van egy testvérem, neki van két gyereke, nem igazán szeretik anyukámat, a másik nagymamát szeretik, amikor anyám megtudta, hogy babat varok, olyanokat mondott, hogy majd ha eleg nagy lesz, elviszi magahoz, es nem mutatja meg senkinek, csak a tesomnak, és hogy ezzel milyen jól bosszút fog állni a többi unokán, meg hogy majd jobban fogja szeretni a gyerekem, és ezzel hogy megmutatja a többi unokának.

már meg se született, de már fegyverként akarja használni a gyerekem. az, hogy engem annak használt, az egy dolog, de agyilag nem fogja fel, hogy én ezt nem tolerálom. a múltkor megmondtam neki, hogy az ilyen dolgokat felejtse el, és sírt, hogy én milyen hálátlan és gonosz vagyok, de nem hatott meg tulságosan. inkább ne törődjön velünk, minthogy így.

amúgy teljesen megertelek, nekem pl az egesz gyerekkorom arról szólt, hogy a bátyám a minden, engem meg sajnált, hogy nem fojtott meg a gyerekágyba, meg most amikor ittvolt, akkor is mondta, hogy ennyi idős terhesen ő ongyilkos akart lenni velem... no comment.

szóval inkább ne foglalkozzon vele, minthogy rosszakat mondjon/tegyen.

a szülés után meg nyugodtan megmondhatod a véleményed, ha beteszi a labat a korhazba, szerintem a terhes nők nagy része a kórházban inkább pihenne, kimerítő dolog szülni, és utána sok nyavajánk lesz, fájdalmunk, meg vérzünk jobbra-balra, ismerkedünk a babócánkkal, nem várhatja el senki, hogy még jópofizzunk is. mondjuk én mindig a korrektság és őszinteség híve voltam, akkor is, ha néha fáj az igazság.