Ti úgy vállaltatok babá (ka) t, hogy felnőtt korukra az a célotok, hogy lakáshoz juttatjátok őket?

Én ezt a bőrömön érzem mint gyermek és anya: Annó az anyám kötött előtakarékosságot, olyan ami 18évesen lejár és a csemete kérheti tandíjra utalják ki részletekben vagy egy összegben, no a tandíjra nem akartam, inkább okj és bíztam, hogy majd államira később bekerülök, rábíztam anyámra, kösse le, legyen majd pénzem. Hát elfolyt, jelzem Ő kezelte, nem én költekeztem belőle.

Most, mikor már két gyerekes vagyok és felhoznám, hogy hát elköltötte a pénzem megkapnám, hogy de hát azt évekig ő gyűjtötte, és dolgozzak meg a magam betevőért.

"két sallerral" engedett utamra a nagyvilágba, nem pénzzel nem jókívánsággal, hamubasült pogit se kaptam.

És anyám jól tette, hogy a nekem szánt pénzt elutazta elköltötte.

Ugyanakkor amikor anyaként annyit mondok, hogy amiben tudjuk támogatjuk, taníttatjuk a gyerekeket mittom ha 500ezer kell a lakáshoz besegítünk, akkor önző vagyok, hogy miért nem egy egészet adok.

Nos ti ezt értitek?