Csak nekem megy nehezen így kisgyerekes anyukaként igazi barátságokat kialakítani? Vagy ilyenkor már nem is lehet, törődjek bele? Imádom a gyerekeimet de néha jó lenne felnőttekkel beszélgetni.

Ez egy érdekes probléma. valahol nekem is ez a bajom.

Külföldön élek, és nehezen lesznek barátaim.

Otthon egyrészt gyerekkori, másrészt iskoláskori és harmadrészt munkahelyi barátaim voltak. rendszeres kapcsolat, a gyerekkoriakkal szinte napi szinten stb...

Aztán kiköltöztem páromhoz (aki német) és itt nehezen ment a barátkozás. Pár ismerös. Párom is csak 2 éve élt ott elötte, és másfél év után elkültöztünk 200km-re, akiket addig megismertem is ott maradtak. (egy lánnyal szoktunk 1-2 havonta beszélni, féévente találkozni)

Aztán ahol itt élünk senkivel nem tudtunk barátkozni. Párom nehezen barátkozós, munkahelye 50 km. èn könnyen barátkozos vagyok de nehezen ment. aztán lett a kislányom, így 2 német anyukával rögtön jóba lettem. de velük csak gyerekes programok vannak csak hétköznap. közös séta, játszó, de van hogy hetekig nem érünk rá. magyar körben, pedig 1 lánnyal lettem nagyon jóba ö haza költözött, azóta akárkivel ismerkednék nem megy. Hiába adom meg a telefonszámomat, nem jó. van akivel néha nap talizunk, de ritka.

szóval nem csak neked van ilyen bajod. de ne add fel. szerintem kell jó pár év mire könnyebb lesz.

hol laksz?

Sziasztok,

Ez egy generális probléma :) Én is kisgyermekes anyuka vagyok, és a következőket tapasztalom:

A kisgyerekes anyukák nagy része nem barátkozni akar, hanem időtöltést keres egymásban. Azaz elbeszélget a másikkal a játszótéren, de ha az újdonsült "barátnő" nem jön le másnap, nem érdekli, talál aznapra másik dumcsitársat a játszón. RÁadásul a legtöbb kisgyerekes anyukával folytatott beszélgetés úgyis kimerül abban, hogy kevesebb, mint 10 perc után már mindegyik a saját gyerekéről mond sztorikat, és baromira oda sem figyel a másik anyuka sztorijaira, alig várja hogy végigmondja a másik anyuka, mert ismét eszébe jutott egy édes kis huncut történet a sajátjáról.

Erre a célra pedig a legtöbb anyukának bárki megfelel....egyik nap ez, másik nap az.

Plusz: a gyereknevelés ugye az a dolog, amihez mindenki a legjobban ért. És mindenki máshogy csinálja. Tehát, ha két anyuka összehaverkodik, tolják a babakocsit, kiderül közben hogy egyik engedi a gyerekének nézni a mesét a tv-ben, másik elítéli a tv-t, akkor ebben nem értenek egyet. Tehát, ha a meseellenes anyuka másnap találkozik egy harmadik anyukával, aki hozzá hasonlóan szintén elítéli a meséket, akkor már aznap délután inkább már vele tolja a babakocsit..........egészen addig, amíg vélemény-különbségük nem akad vele a túró rudiról. Ugyanis ha ez a harmadik anyuka nem ad a gyerekének, akkor a 2. számú anyuka másnap már egy olyannal beszélget, aki szintén ad...és persze ha 3-as anyuka megjelenik a játszón, odasúgja, hogy "Látod, na ő az, aki szegénynek nem ad finomságot".

Kicsit kisarkítottam, de a lényeg ez :)

Ja és persze a két túró rudi adó anyuka sem lesz igazán jóban, ugyanis mindketten csak mondják a saját édi-hunci gyereksztorijaikat, de egyiket sem érdekli a másiké, ezért egymásra nem is igazán figyelnek.

Én úgy jártam a minap, hogy levittem a másfél éves fiamat hintázni. Hónapok óta először, mert szép volt az idő :) Volt ott rajtunk kívül még egy anyuka a két éves kisfiával. Oda is jött hozzám, beszélgetést kezdeményezett. Nem telt el öt egész perc, már a fiáról mesélt, hogy milyen édes dolgot csinált aznap. Én megkérdeztem a kicsi nevét, korát, stb., dícsértem, hogy milyen ügyes, közben lökdöstem másfél évesemet a hintában. Az anyuka rá sem nézett a fiamra......annyit sem kérdezett vissza, hogy ő egyébként mennyi idős. Nem mintha számítana, csak a lényeg itt is az: Ő akart valakivel beszélni a saját szeme fényéről, nem pedig barátkozni akart. Csak egy hallgatóságot akart, mert

1. unatkozott

2. a fiáról akart beszélni, és a férjének, nagyiknak már nem tudta elmondani a történeket mert ők már hallották :)

Én ezért mondtam le már a barátkozásról. Ha egy anyukán látom már hosszú ideje, hogy SZEMÉLYISÉGE miatt kedvelném, és ő is engem a saját SZEMÉLYISÉGEM miatt, akkor kezdek beszélgetni vele, nálam pl. a babatornán van ilyen anyuka. De az sem barátság........ugyanis nem tudjuk egymás nevét, csak egymás gyerekeiét....ez mindent elmond. Pedig nagyon kedvelem, de tudom, nem vagyunk barátnők, hanem társak egy közös programban, amin rajtunk kívól másik 8 anyuka, és ha valaki nincs ott, senkit nem érdekel, mert ott a másik 7....

A kisgyerekes anyukák nem barátot akarnak általában, hanem valakit akivel eltöltik az időt. És persze plusz pont, ha közben még a gyereküket is megdícsérik :)

Nem olvastam mindenkit. Lehet, hogy már írtak hasonlót, akkor bocs!

Szerintem barátság nem terem minden fán, sem gyerek, sem felnőttkorban.

Attól, hogy azonos élletállapotban vagy valakivel, és közel laksz hozzá, még nem automatikus, hogy barátság szövődik.

Tehát hiába azonos korúak a gyerekek, vagy szomszéd az illető, ettől még nincs barátság.

Én azon mérem le, hogy ki az, akivel tudok barátság felé haladni az anyukák közül, akivel nem csak gyerektémáról tudok beszélgetni. Sőt, akivel első sorban nem arról beszélünk.

4. vagyok, örülök hogy tetszett :)

Én nemsokára megyek vissza dolgozni, szeptemberben. Új munkahelyre, szóval izgalmas lesz.

El kell fogadni tényleg, hogy ez erről szól :) Én sajnos már azt vettem észre, menekülök az olyanoktól, akik a "szia" után egyből a gyerekükről kezdenek mesélni. Mert tudom már, hogy őket nem is én érdeklem, hanem én csak egy hallgatóság leszek a napi programjában. Ha valakinek ezt beveszi a lelke, akkor időtöltésnek és tapasztalatszerzésnek elmegy, de én a kölcsönös beszélgetés híve vagyok. :)

Biztos vannak azért olyan emberek otthon, kicsi gyerekkel, akik bármiről szívesen beszélgetnek, csak nem könnyű megtalálni őket :) Talán pont azért nem, mert nem járnak játszótérre :)))) Na viccet félretéve, tuti ott is vannak, de érdemes azokat "keresni", akik nem a nagydumások, hanem csendesen ülnek a kicsijük mellett és homokoznak vele, vagy ilyesmi.

Én azt vettem ugyanis észre, hogy a nagydumás anyukák szinte mindig saját maguk akarják vinni a beszélgetést, és általában a saját családi történeteik felé......biztos ismered a típust..bemész a játszótérre, és már messziről név szerint köszönt minden második anyukát, állandóan hallod a hangját, és mindenki tudja, hogy az ő gyereke egy rosszcsont, és ha nagy lesz akkor biztos diktátor lesz :) Mert a nagyhangú anyukáknál ez valahogy menő, nem tudom :) Ja, én már az olyan anyukákkal való beszélgetést is egy "szia mennünk kell" mondattal lezárom, aki belekezd, hogy az ő fiacskája a leghuncutabb és a legfáradhatatlanabb, mert az tuti, hogy dicsekedni akar a történetekkel.....

Tehát a csendes, visszahúzódó, gyerkőcükkel játszó anyukák általában azok, akik a valódi beszélgetőpartnerek lehetnek. Csak épp azért vannak háttérben, csendesen, mert ők is csalódtak a nagy játszótéri dumagépekben, ezért inkább visszavonultan játszanak :)