Ti úgy vállaltatok babá (ka) t, hogy felnőtt korukra az a célotok, hogy lakáshoz juttatjátok őket?
Egy ismerősömnek 2 kisgyereke van, 1 és 3 évesek. Velem egyidős az anyuka. 35év
Nekem is két gyerekem van, ők is 1 és 3 évesek. Megemlítettem, hogy lehetséges, hogy szeretnénk még egy 3. babát.
Erre elhordott mindenféle felelőtlen embernek, hogy hogy képzelem, szegény gyerekek, háromnak fogok tudni diplomát biztosítani és házat?
Ha nem, akkor mégis hogyan képzelem.
Neki érettségije van, nekem felsőfokú végzettségem, több okj-s szakképzettségem, 14 év munkatapasztalatom a szakmámban. Párom egyetemi végzettségű-ezeket csak azért írtam, hogy lássátok, nem alulképzettek vagyunk.
Mit gondoltok erről a véleményről, ami az anyukának van? Teljesen elhűltem, hogy miért is kellene minden gyerekemnek a feneke alá lakást, házat tennem.
Ti hogy gondolkodtok erről?
válasza:
válasza:Azt mondta, hogy önző vagyok, gondoljak a gyerekeimre. Én úgy gondolom, hogy amennyire erőnkből telik, támogatni fogjuk őket, de egy lakás legyen már életcél.
Sem engem, sem a páromat nem támogattak, a szülői örökségből sem kaptunk semmit, mert a másik szülő a haszonélvező. Nem is vártunk sem én sem a párom semmiféle eltartást a szüleinktől.
Én munka mellett tanultam, párom is.
És mindenünk, amink van, nagyon megbecsüljük, vigyázunk rá. Nem mondom, hogy ez a követendő példa, sőőőőt. De azért mégis úgy gondolom, hogy nem kell a szülőnek lakást vennie a gyerekeinek.
válasza:Nem,
Nekem sem vettek a szüleim házat, férjemnek sem. Én 5., a férjem 4. gyerek a sorban. Mégis most 28 éves vagyok, a férjem 32 éves, 2 gyermekünk van, egy 4 szobás házunk és egy 3 éves autónk (mindez hitel nélkül!)
Nem hiszem, hogy boldogabb lettem volna, ha anyumék házat adnak nászajándékba :-D
Sokszor gondolkodtam el azon, ha anyumék vagy anyósomék anno így gondolkodtak volna, akkor mi sem lennék :-(
Azt is mondta, hogy mindkét gyermeke születése után, szinte azonnal folytatta a munkáját-otthonról interneten keresztül. Mert a gyed semmire sem elég, inkább visszamondta és dolgozik a gyerekek mellett.
Én hogy képzelem, hogy semmit nem csinálok, miért nem dolgozok én is, hisz a gyerekeimről van szó, az ő eltartásukról.
Mondtam, hogy az én gyedem az 100 e ft környékén van, és a gyerekeimet szeretném nevelni ezalatt a rövid pár évig, utána már úgyis csak esténként fogunk találkozni, hogyha dolgozni fogok.
Erre ettől is kiakadt, hogy hogy én ilyen sok gyedet kapok. Mondtam, hogy jó volt a keresetem. De ez sem érdekelte.
Olyan fura ez nekem. Eddig semmi bajunk nem volt egymással, mostmeg a fejemre zúdította ezt is.
válasza:Soha nem értettem azokat az embereket, akik ilyen szinten bele tudnak avatkozni mások döntéseibe, vagy felhatalmazva érzik magukat arra, hogy ítélkezzenek valaki felett...
A kérdésedre válaszolva: igen, szeretnénk, ha lakáshoz tudnánk juttatni a gyermekünket/gyermekeinket (egyelőre az elsőt várjuk :)), de ez a tervezésükkor abszolút nem merült fel. A férjem orvos, én pszichológus - ahhoz, hogy ez a vágyunk teljesüljön, a realitások talaján maradva külföldre kell majd mennünk, minimum két-három évre. De ha adott esetben nem tudunk majd lakást biztosítani nekik, akkor mi van? A mi lakásunkat a férjem szüleitől kaptuk, az én szüleim nem tudták volna ezt megfinanszírozni. És? Kaptam viszont tőlük szeretet, elveket, tartást, sok csodaszép, nevetős hétvégét és hétköznapot, és nem utolsó sorban vállalták, hogy 3 gyermeket "készítenek" - mindenféle nehézség ellenére - tehát egy példás életutat is láthattam. Nekem ők már pusztán ezért hősök, mást nem várok tőlük. Hála Istennek, van lakásunk, ha most albérletben kéne lennünk, nehéz lenne - de én személy szerint egyik testvéremet sem cserélném lakásra. Minden fillérért kőkeményen megdolgoztak, minden vágyunkat teljesítették a saját határaikon belül, és néha azon felül is. Nem hiszem, hogy panaszra lehet okom.
válasza:Nagyon sokan kotik gondoljak mostanaban ugy, hogy ez alapfeltetel. De tenyleg, rengetegen ervelnek peldaul ezen az oldalon is azzal, hogy azert vallalnak mondjuk csak egy, vagy max ket gyermeket, mert csak egyet fognak tudni elinditani az eletben sajat lakassal/autoval, hasonlokkal.
Oszinte leszek: felolem mindenki azt csinal, amit jonak lat, de en speciel nem gondolom, hogy ezeket nekem kellene biztositani. Akkor sem nekem kellene, ha csak egy gyermeket vallalnank.
Ez regen sem volt divat, legalabbis regebben altalanos volt, hogy a fiatal par az oromszulokhoz koltozott, egy fedel alatt lakott tobb generacio, vagy aprankent epitettek kulon hazat ugyanazon a telken, esetleg nem messze.
A mi generacionk mar hamar elkoltozik, kirepul es szinte senkinek sincs kedve a szulokkel elni, ha nem muszaj. OK, ezt megertem. De mi ezt (donto tobbsegunk) onerobol teszi, van, akinek megy, van, akinek nem megy. De a tovabbgondolas mar az sok esetben, hogy a kovetkezo generacionak eppen emiatt mar lakast/hazat kellene kapnia a szuloktol.
Hat, en ezt nem igy latom.
Ettol fuggetlenul egyet ertek abban, hogy az iskolaztatas is kerulhet nagyon-nagyon sokba, bar en ugy erzem, hogyha szellemileg tudom majd annyival tamogatni a gyermekeimet, amennyivel engem tamogattak, akkor nekunk az iskolaztatas nem lesz draga mulatsag. Inkabb az altalanos dolgok, ruha, szorakozas, kulonbozo eszkozok, amiket majd a gyermekek szeretnenek, sport, stb. Inkabb ez kerulhet sokba.
Eszem agaban sincs azt kituzni celul, hogy hazat vegyek a fiaimnak mire husz evesek lesznek. Pedig lehet, hogy meg tudnank tenni, persze addig meg sok minden tortenhet.
válasza:Szerintem frusztrált attól, hogy a gyedből nem tudnak kijönni, kénytelen dolgozni.
Szerintem szép alapgondolat, hogy a gyerekét el akarja indítani az életben, de szerintem túlzásba viszi.
Diploma OK, abban tényleg a szülőnek is van szerepe, kötelezettsége. De szerintem egy lakás már olyan, hogy jó, ha hozzá tud járulni egy szülő, viszont nem egészséges, ha mindent a s*gge alá tolnak...
Én pl. örülök, hogy a szüleim nem tehették meg, mert így sokkal önállóbb vagyok. Ha valakinek a szülei veszik a lakását, akkor az olyan, hogy én legalábbis nem tudnám igazán saját tulajdonnak tekinteni.
Egy kezdőrészlet vagy valami alap, amiből el lehet indulni az viszont cél nálam is, pedig egyedül maradtam a lányommal. :(
válasza:4. vagyok
Én visszamentem egyből dolgozni (4 hónaposak voltak) mindkét lányom után. DE nem a pénz miatt!!! egyszerűen imádom a munkámat (nem mintha a lányaimat nem szeretném :-D)
Ez nem csak a pénzen múlik.
Szerintem a kedves ismerősöd egyszerűen féltékeny :-D
Lehet, hogy a szíve mélyén ő is szeretne még gyereket vagy szeretett volna otthon maradni velük, csak sajna az ő anyagias világába valahogy nem tudja belepréselni :-D
Most várjuk a harmadik babánkat :-D, a férjemmel nálunk a mérce: Legyen mindig enni, legyen számlákra pénz, és amiből nem engedünk: nyáron egy hét nyaralás és télen egy hét. Inkább nyaralni és síelni viszem őket, mint házat vegyek nekik úgy, hogy addig minden garast a fogamhoz verek :-(
De ennyire előre gondolkodni szerintem nem lehet. Honnan tudja, hogy mit hoz a holnap? Azt mondta, hogy ő is szeretne mégegy babát, de nem akar kiszúrni a másik kettővel és saját magukkal sem.
Egyébként én a diplomával úgy vagyok, hogyha esetleg a kisfiam, aki 3 éves, netán szakmát szeretne tanulni és úgy megélni. Legyen az. Nem fogom kötelezni semmire, nem fogom elvárni tőle a diplomát. Azt szeretném, ha boldog és kiegyensúlyozott lenne és ha ezt az adott szakmában éri el, legyen az. Én rugalmas leszek, legalábbis most így gondolom. Most is megkapnak a gyerekeim mindent, átlagon felül is, remélem ez így is marad. De jelenlegi gondolkodásommal, tényleg nem célom nekik lakást venni. De segíteni őket bármiben, amitől boldogabbak lesznek, az igen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!