Van még ilyen, aki így gondolja?

Én 22 évesen majd megőrültem egy babáért. :))

De albérletben laktunk a férjemmel, mindketten dolgoztunk, és nem kerestünk rosszul sem, úgyhogy előbb inkább belevágtunk egy lakás vásárlásba és éltünk még, hogy meglássuk hogy jövünk ki a pénzből, mennyi marad havonta, tudunk-e félre tenni stb. Végül 24 évesen született a lányom. :))

Munka nélkül eszembe sem jutott volna 24 évesen gyereket vállalni és továbbra is felelőtlenségnek tartom.

Még így is rizikós a mai világban, hitel mellé gyereket vállalni, mert soha nem tudhatod, hogy mi lesz holnap.

Mi pl most beleestünk ebbe a gödörbe, a férjem munkahelye mindenféle előjel nélkül csődbe ment. :( Ha nem lett volna normális munkahelye, ahonnan kapott végkielégítést és nem lennének megtakarításaink, most nézegethetnék a két gyerekkel, meg a lakáshitellel. Így is megszenvedjük ezt az időszakot, egyszerűen borzalom ez a munkahelyhiány, valószínűleg feléljük minden pénzünket mire történik valami előbbre lépés, de utána majd talpra állunk valahogy.

Szóval én azt mondom, hogy előbb legyen valami biztos pont, aztán jöhet a baba. Pláne ha az ember még csak 22-23 éves. 5-6 év alatt sokat lehet előre lépni, persze csak ha valaki akar is. Nem kell millióknak csücsülni a bankszámlán, szerény körülmények között is lehet éldegélni, kicsike pénzt megtakarítani, de nem árt ha az embernek van mire támaszkodni ha beüt a krach.

Kedves Kérdező!!

23 éves voltam, amikor megszületett a kisfiunk, tervezett babaként, a Férjem 30 éves volt akkor. A kor nem számít, csak az hogy érzed e, hogy készen állsz az Anyaságra!!

Viszont az anyagiak... Nos nekünk saját lakásunk van, nincs hitelünk, relatív biztos a munkahelyünk, szóval ezek a körülmények adottak voltak maximálisan. Hidd el, még így sem könnyű sokszor, egy baba bizony nagy kiadásokkal jár és abban biztos vagyok, hogy meg szeretnél Neki adni mindent!! :) Ne a korod miatt, inkább a körülmények miatt várj egy kicsit még!!

Ági

Én dolgoztam, csak olyan hülyén jött ki a lépés, hogy tgyás-gyedre nem lettem jogosult, úgy szűnt meg a munkaviszonyom, pech, 30ezerből plusz a párom fizuja kellett kijönni. Az első másfél-két év húzós volt. Kicsit esztelenül éltünk. Közben nem tervezve, összehoztuk a kistesót. Annyi, hogy plusz egy csp-t kapok, így kb 50ből gazdálkodok, a férjem fizuját is én kezelem. Megtanultunk spórolni. Hetente megyek el vásárolni, egy hónapra pelenkával-tisztálkodószerekkel-tisztítószerekkel-kajával picit több mint 30e amit költök(32-33). A rezsi:20a villany(villany radival fűtünk+cserépkályha) télen, 5net, 2telefon, 10a víz. És még marad, hogy éljünk, sóbarlang, cukrászda, játszóház, könyv, utazás... Egyszerűen megtanultuk a kicsit beosztani. Most ha visszamegyek a munkapiacra, és csak egy 40el keresek többet(pesszimista számokkal) már kiskirályként élünk... Persze lehetne jobban összeszedettebben, szebben is élni, de a pénz sose elég... Sajna ez van...

Befejezem a fősulit, a kicsik ovisak lesznek(az is kiadás persze, de lesz fedezete)...

25éves vagyok, 2,5éves a fiam, 13hónapos a csajosom. Igen várhattunk volna még akár 3-4évet is az elsővel, hogy jobb legyen, de akár xarabb is lehetne, nem? Sajna ez is a pakliban van.