A jó apaságnak az a fokmérője hogy mennyit pelenkáz etet fürdet egy apa? Hogy mennyit kel éjjel a gyerekhez?

Nekem is eszembe jutott már ugyanez, kedves kérdező. A mi ismerőseink körében is van éppen ugyanolyan család, mint amilyet példának hoztál. Az apa excel táblában vezette, hogy melyik cici a soros és hogy mennyi tejcsit evett a bébike. Az este már csak az övé a baba, fürdet, altat.

Viszont az én párom is egy szuper apa, annak ellenére, hogy amikor éppen itthon van fürdésidőben, akkor is csak akkor teszi meg, ha megkérem. Az apa-fia szerelem mégis megvan így is, mi így vagyunk boldogok.

Egyedül a nagyot pelenkázta egyszer a Párom,de akkor én nem voltam otthon,boltba ugrottam el,a kicsi lázas volt,nem vittem magammal,és apám pont ott volt,csinálták a fürdőszobát,ketten cseréltek pelenkát... Egyébként soha ilyen dolgot Ő nem csinál!

Nála a fürdetés is annyiból áll,mikor már nagyobbak,hogy bele teszi a kádba,meg kiveszi! (a nagy már meg tudja mosni mindenét,a kisebb nem,de ekkor jövök én)

Hajmosás? "Én nem rígatom meg!" (sokáig nem voltak kibékülve a hajmosással a gyerekek)

Körömvágás? "Én ezt nem tudom!" -viszont ott van és beszél ha nyugtalan a soron következő :-)

Éjszakai kelés? - csak ha már nem bírja cérnával hogy a 2,5 éves sokadjára kezd rá.

Etetni? "Apa,mit eszel? Én is éhes vagyok!" -És végül a gyerekek eszik meg amit magának szánt! :-)

Gügyögni Ő?? "épp elméjű ember ilyet nem csinál!" :-)

A kezébe akarom adni a legkisebbet "Nekem nem kell,ne add ide! Mit csináljak én Vele??"- majd rengeteg puszit ad neki,próbálja megkacagtatni,csodálja....

...Bár abból,amit eddig írtam,nem látszik,de a legszuperebb Apa,akit valaha hátán hordott e Föld!! Imádja a lányait!! Veszett büszkén mutatta,ha valamit vett Nekik-pl a legkisebbnek amikor elküldtem bady-ért, egy "apa gyönyörű kislánya vagyok" feliratosat hozott. Ha kellett segített egyességre jutni a nagyoknak,ha össze kaptak egy babán pl.

Ha ideje engedte,akkor az oviba is elment a gyerkőcért!

Elolvad,akár hányszor a gyerekeire néz! A naggyal az oviban amikor kirándulás van,elmegy,pedig alig van apuka,azok is ... inkább hagyjuk.

A nagylányt 3 évesen vitte allergia tesztre,ami egy vérvételből állt... gondolni lehet,milyen rossz lehetett a leányzónak,de az apja ott volt! (én akkor nem tudtam ott lenni,itthon kellett maradni a kisebbel)

Egyszerűen odáig meg vissza van a gyerekeiért! :-)

Na, számomra Ő az ideális Apa figura!! :-)

Üdv:3 lányos

Szerintem van egy kis fogalomzavar a kérdésben, mert a jó apa (nagyon leegyszerűsítve) az, aki szereti a gyereket és foglalkozik vele. Ahogy a pszichológiában mondják, az „apa átemeli a gyereket a küszöbön” – klasszikus értelemben az a feladata, hogy míg az anya a biztonságot, az otthon melegét biztosítja, az apa megmutatja a világot a gyereknek (játszik, focizik vele stb.).

A fogalomzavart ott érzem, hogy a kérdésedben írtak inkább a „jó férj” kategóriába tartoznak. Ami persze megint nem definiálható egyértelműen. De ha az ismerősöknél a nőnek szüksége van ennyi segítségre, akkor neki az ő férje a jó, hogy mindent megtesz.

Ha a te igényeid kielégíti a férjed, akkor ő jó férj – neked.

(Hozzáteszem, nekem pl. igényem volt, hogy a férjem felkeljen a gyerekhez éjjel, s mivel én baromi nehezen ébredek, ő viszont kipattan az ágyból, egyértelmű volt, hogy ez alakult ki. Nem volt semmi kényszer, és hősködés ebben. De pl. az óvodai szülőikre én járok, mert tudom, hogy ő nem szívesen tenné – szóval én is jó feleség vagyok. :)

Én valahol hiszek az egyenjogúságban, akár munkáról, akár gyermeknevelésről van szó. EZ nálam annyit tesz (és férjemnél is), hogy ha én kiveszem a részem a pénzkeresésből, akkor is a gyermekgondozásból (értelemszerűen a szülés és szoptatás az én dolgom :)).

Tehát nálunk a férjem is pelenkáz, felkel éjjel, mert ugyanolyan "értékű" gondviselő is, mint én. Mármint egyszerre szülő, apa, ÉS gondviselő (tudom, hivatalos szót választottam, de ennél jobban nem tudom érzékeltetni a dolgot).

Én nem gondolom azt hogy a gyerek az "én munkám", a melója meg az övé. A gyerek "mindkettőnk elfoglaltsága", mert ketten akartuk, ketten neveljük, egyenrangúak leszünk nála mindig. Amint visszamegyek dolgozni, egyformán keresünk pénzt, és akkor is egyformán vesszük ki a részünket a gyereknevelésből is. Nekünk így megfelel. Személy szerint nem szimpatikus az az apai hozzáállás, hogy azért nem ébred éjjel a gyerekhez, mert hát ő pénzt keres, a gyerek meg az asszony "dolga". A gyerek NEM egy munka. A gyermek és az összes vele járó teendő közös. Mert ketten akartuk. Nem összekeverendő a munkával.......Ismerőseimnél is eképpen megy a dolog, kel éjjel az apuka is, de mégsem zombi reggel :) Nekem fura lenne, ha a férjem csak annyira venné ki a részét, amennyire őt még elszórakoztatja, azaz focizna meg játszana, de ha effektíve teendő van, pelenkázás, etetés, na az már büdös lenne neki, mondván "hát ő dolgozik".

De mindenkinél az a jó apa és férj, ahogy a gyereknek és feleségnek jó. Mindenki mást szokott meg, nincs ebben semmi rossz, ami jó a családnak, az nyilvánvalóan a gyereknek is. Felesleges versenyeztetni az apákat, a feleség és férj együtt eldöntik, náluk milyen családi élet legyen és ha ez MINDKETTŐNEK jó, akkor minden rendben :)