A jó apaságnak az a fokmérője hogy mennyit pelenkáz etet fürdet egy apa? Hogy mennyit kel éjjel a gyerekhez?

A jó apaság fokmérője, hogy az apa szeretettel foglalkozzon a gyerekkel. Ha napjában csak háromszor pelenkázza át, de közben hülyéskedik vele, gagyog, beszélget vele, az tökéletes :) Ha játszik vele minden egyes nap és éjjel ő is felkel amikor a baba felsír, az szintén az :) Nálunk is felkel a férjem, ha én éjjel fent vagyok a babával, ez így alakult, nem tudom miért.

Nem kell az apákat versenyeztetni, mindenki máshogy mutatja ki a szeretetét. Van ismerősöm, ahol apuka olyan szinten "benne van" a babagondozásban, hogy éjjelente ő kel a gyerekhez, nem is anyuka :) (már nem szopizik a baba természetesen). Sőt, etet fürdet pelenkáz, amint hazaért melóból, úgymond "övé" a gyerek.

Mindenki máshogy veszi ki a részét, vannak persze végletek, de a fontos hogy az adott édesanyának jó legyen, szerintem. Ha neked így jó, akkor a férjed tökéletes apa :) A barátnődé is, ha nekik pedig úgy jó :)

Ezt neki is elmondhatod. Hogy az apák nem a babagondozással hanem a szeretetükkel fejezik ki, mennyire jó apák.

Elvégre gondoljon bele a barátnőd: a babysitterek is tökélyre ellátják a babát, akkor már ők a tökéletes "apukák"? :) Nem. Ugyanis APA nem a pelenkázástól vagy felkeléstől lesz valaki, hanem attól, hogy mennyire szeretettel foglalkozik a gyerekével.

A férjem ritkán pelenkáz, soha nem kel éjjel a gyerekekhez, nem játszik velük minden nap, de rengeteget dolgozik, előteremti mindazt, ami a családnak kell, hogy én nyugodtan maradhassak itthon és nevelhessem a gyerekeinket. Tudom, hogy szereti őket nagyon, büszke rájuk akkor is, ha nincs ideje folyton körülöttük ugrálni.

Nem attól lesz valaki jó apa, hogy büfiztet...

1. és 3. is én vagyok :) Szóval nekem az az elvem, hogy a jó apa az, aki kiveszi a részét a nevelésből (nem csak a tejelésből), de nem követelmény, hogy mindent ő csináljon napi húszszor. Fontos, hogy foglalkozzon vele minden nap, mert szétkeresheti az agyát, lehet a gyereknek huszonöt Fisher Price játéka és otthon lehetek vele egész életemben, ha nincs az apjával közös élménye.

Egy gyerek a játékból és törődésből érzi, hogy az apukája szereti, nem abból hogy jó sok lóvét visz haza. Mert egy kisbabának ezt nem lehet megmagyarázni, hogy kicsim apa is szeret mert sok pénzt keres. De a kettő nem zárja ki egymást. Főleg, mert akiről írtam apuka, hogy munka után övé a gyerek, meg ő kel éjjel, pont náluk is az van, hogy anyuka nem megy vissza dolgozni, mert a férj sokat keres.

De kicsit elkalandoztam, szóval a válasz továbbra is az szerintem, hogy fontos hogy az apa kivegye a részét gondozásból és játékból egyaránt, hogy élményei legyenek a babával, DE nem kell, hogy ő pelenkázzon napi tízszer, sem az hogy kiolvasson minden szakkönyvet.

Nekünk 2 éves a lányunk, a férjem sokat dolgozik, keresi a pénzt, hogy a lányunknak és nekünk mindenünk meglegyen. Így én nem is megyek vissza dolgozni(tervben a 2. baba).

Ő nem pelenkáz, etet(bár már magától eszik a lányunk, így van, hogy vele is eszik), fürdet stb. Mindig is én keltem a lányunkhoz éjjel, de ha ő is megébredt segített nekem.

Szívesen játszik vele, elviszi sétálni, bevásárol. Ettől még nekem a világ legjobb férje és apukája.

Meg én úgy gondolom, hogy a nő feladata, hogy a gyereket ellássa, de nem mondom, hogy jól esik, ha besegít egy-két dologban. :-)