Belegondoltatok már hogy miért alakult esetleg úgy hogy nem lehet babátok?

Ezt evolucionak hivjak. :) 150 evvel ezelott ha a babat nem tudtak megszulni meghalt mert nem volt csaszar. 100 evel ezelott ha egy kisbaba 30 hetre szuletett meghalt mert nem volt inkubator... 100 evvel ezelott ha nem tudott valaki teherbe esni akkor nem volt gyereke. De mi emberek vivtuk meg az elettel es az orvostudomannyal ezt a harcot igy barki megerdemli, hogy igenybe vegye.

Ezzel az erovel most a cukorbeteg se adja be maganak az inzulint mert valami oka van, annak, hogy cukorbeteg? Vagy ah valakinek van lehetosege az ujra latasra akkor kerulje a mutetet mert valami okkal vak? Mindenki megerdemli, hogy igenybe vegye azt amiert a harcot megvivtuk.

Nekem a kérdésedről az az eset jutott eszembe ahol sok év próbálkozás után sikerült a baba és most volt 3 éves beteges volt és az anyja megfojtotta.

Biztos nem erre számított....

Én is úgy gondolom, hogy van abban valami, amit írsz. Nekem is megfordult már a fejemben ez, főleg amikor olvasom néha a teherbeesés rovatot és szembesülök azzal, hogy némelyik nő milyen elvakultan akar gyereket és mennyi hülyeséget megtesznek érte.

Viszont, ha ez így van, akkor fordítva miért nem működik? Persze ez most csak egy költői kérdés. Annak az embernek, aki üti-veri, éhezteti, molesztálja a gyerekét vagy éppen csak a gyes és a csp miatt szül, hogy ne kelljen dolgoznia, de utána nem foglalkozik vele, meg még a végtelenségig lehetne folytatni, hogy mennyi szörnyűséget elkövetnek a kiszolgáltatott gyerekekkel szemben az emberek, szóval annak miért jön össze állandóan?

Ez egy nagyon összetett dolog és mint minden, ez sem csak fekete és fehér.

Azon,amit felvetettél már én is sokat gondolkodtam.

Vallásos vagyok,így én abban hiszek,hogy az Isten kezében vagyunk.Rengeteg borzasztó dolog történik gyerekekkel,ezekre természetesen nincsen magyarázatom,de ettől még hívő maradok.

Van rokonom,aki 42több vetélés után újra terhes lett és 800g magzata született.Egészséges a gyerek,de most 52évesen az anyuka beteg.Van már egy 20éves gyereke is.Azóta elvált ettől a férjétől is.Sosem fogom megérteni miért kellett ennyi évesen ezt a 2.gyereket erőltetni.Ha az orvostudomány nem lett volna a koraszülöttsége miatt nem is maradhatott volna életben.

Van másik rokonom,akinek 4éve nem jön a baba.Egészséges apróbb gondjai voltak,így úgy érzem az ő esetében nem beszélhetünk arról,hogy beleavatkozik a természet rendjébe.Mellette dolgozik,élvezi az életet és nem próbál minden percben ezen gondolkodni,mert különben megőrülne.Vannak a családban pici babák,imádja őket,sokszor foglalkozik velük.Kívánom neki,hogy sikerüljön,de ne minden áron!

Van olyan kollégám,akinek rákos volt a férje,így csak lombik jöhetett szóba.Imádják a piciket és úgy gondolom,az ő esetük más.A betegség miatt nem lehetett spontán baba.Ettől függetlenül nagy felelősség ilyen betegséggel babát vállalni,hiszen nem tudhatod mikor újul ki és akkor mi lesz velük?Persze,a betegség bármikor bárkinél jöhet.

A saját példám pedig:2baba,amiből csak az egyikük volt tervezett.Fiatalon,egészségesen szültem őket és kislány korom óta mindig erre vágytam.Szerencsés vagyok nagyon! Most szeretnénk még egy babát,de egy ideje nem sikerül.Nem tudom mi az oka,de biztosan valamiért így van és ezt elfogadom!

Nagyon-nagyon sajnálok mindenkit,akinek nem sikerül!

Ettől függetlenül abban egyetértek mindenkivel,hogy nem szabad magunkat megerőszakolni és mindenáron gyereket szülni,mert sokszor ez visszaüthet!

Az én történetem.

Terhes lettem 20 évesen stabil párkapcsolatban.Készültünk az esküvőre,mikor kiderült (véletlen folytán,mégpedig úgy,hogy a férjem nem kapott szabit az esküvői előkészületekkor,így elment táppénzre mivel egyébként is fájt a dereka,ami aztán kivizsgálásra került,)szóval kiderült,hogy daganatos beteg.21 éves volt akkor.Megmondták az orvosok,hogy szerencséje,hogy terhes vagyok mert nem valószínű,hogy lehet több gyereke.Én hiszek a Jóistenbe,a sorsba,hogy pont akkor adta nekünk a a gyerekünket.Műtétek,kemo stb minden ami ezzel jár.De nehezen tudta ezt feldolgozni,egyre gyakrabban ivott és elég keményen,ez sok éven keresztül tartott.Voltak hetek mikor nem ivott de aztán bepótolta.Persze ami ilyenkor szokásos,fenyegettem mindennel,hogy abba hagyja,de nem tette.Ez idő alatt nem szedtem foggátlót,és egyszer sem estem teherbe.A férjem egy újabb kemény hét ivászat után úgy döntött,hogy elég volt abbahagyja,persze én nem igazán hittem benne,addigra már nem tudtam hinni neki.De bebizonyította,mert évek teltek el úgy hogy nem ivott többet.És mit adott a Jóisten?Terhes lettem,a következő évben megint.Van 3 gyerekünk,igaz a nagy és a kicsik közt elég sok év a korkülömbség,de nem bánom egy cseppet sem.

Én hiszek a sorsban,hogy nem akkor volt ott az ideje,amikor szerettük volna,és hiszem,hogy ha adta ezt a két kicsit fel is tudjuk őket nevelni,ha nem így lenne nem kaptuk volna őket.

Nap mint nap eszembe jut ez a gondolatsor.

Már van egy kislányunk, 2,5 éves, jóideje szeretnénk másodikat, nem jön össze. Vannak az életünkben nehezebb időszakok, az utóbbi fél év pont ilyen volt( a saját mércénkkel nézve, mert más örülne, ha ilyen élete lenne, mint nekünk). Talán pont ezért nem sikerül teherbe esnem.

Nem gyakorlom a vallásomat, de hívő vagyok. És hiszem, hogy valami hibánkra így akarja Isten felhívni a figyelmünket, csak amilyen hülye vagyok, még nem jöttem rá a megoldásra. Remélem, hogy idővel helyre állnak a dolgaink és újra terhes leszek.