Jobban szeretem az egyik gyerekemet - Rossz anya vagyok?

Na ez jó kérdés. Tény, hogy egy anyának "illik" egyformán szeretni a gyerekeit. De őszintén: én még életemben nem láttam olyan anyát, aki valóban egyformán szereti őket. Az eddigi válaszolók mind mást írtak, de kérdés, hogy valóban igaz, vagy csak nem látják a gerendát? Merthogy rossz példát mindenki tudott írni, és az naná, hogy nem ő volt.

A gyerekeid nem csak a gyerekeid, hanem két külön kis ember. Számtalan tulajdonságuk közül csak egy az, ami közös, mégpedig hogy te szülted őket. Nem zárhatod ki az összes többi tulajdonságot, azaz nem tudod egyformának tekinteni őket.

Az érzelmeiddel nem sok mindent tudsz kezdeni. Foglalkozz sokat a naggyal, ülj le vele beszélgetni, amikor hazajött az iskolából, ügyelj arra, hogy minden nap legalább annyi időt tölts vele, mint a kicsivel - de inkább többet. Így közelebb kerülhettek egymáshoz, talán jobban meg is szereted.

Nem vagy rossz anya. Normális ember vagy normális reakciókkal.

Hiába mondják, hogy rossz anya vagy, egy anya sem szereti egyformán a gyerekeit, mivel két gyerek nem lehet egyforma.

És ez nem szentségtörés, ez az igazság.

Ha ennek ellenére megpróbálsz minden tőled telhetőt, hogy a nagyobbik gyerekednek is megadj mindent (szeretetet) akkor kérlek JÓ anya vagy.

Igen rossz anya vagy! Egy ANYA nem szereti az egyik gyerekét kevésbé mint a másikat! Az anyai szeretet kimeríthetetlen és önzetlen!

Anyám engem is 19évesen szült,és utánam még kettőt. Soha nem éreztem hogy kevésbé szeretne,pusztán a kora miatt,vagy azért mert én vagyok a "nagy".

Az a szegény 7éves kislány érzi hogy az anyja kivételezik,és később nagyobb problémák lehetnek belőle. Ne akarj neki lelki sérülést!

Néha bennem is felmerült ez a dolog, de rájöttem, hogy nem szeretem jobban-kevésbé egyik gyerekemet, mint a másikat. Csupán másként, más miatt szeretem őket. A nagy sosem volt hízelgős, bújós típus, a kicsi pont az ellenkezője. A nagy komoly, a pici inkább bohóc. Mindegyik gyermeket lehet szeretni, csak más miatt:)

Megmondom őszintén, bennem a legtöbbször olyankor tört elő ez a hülye gondolat, amikor piszok fáradt, kimerült voltam,és jobb szerettem volna inkább 5 percet aludni, mint az autókat tologatni, vagy a kockákkal építeni.

Szégyellem bevallani, de sajnos én is ugyanígy érzek :(

Majd írok még, most csak azért írtam, hogy meglegyen a kérdés.

Én meg egy másik ikres vagyok:)

Én is máshogy-más miatt szeretem őket. Én is aggódtam egy darabig,mert azt éreztem, hogy az egyiküket nem úgy szeretem. Aztán észrevettem magamon,hogy ugyanúgy aggódom érte, ugyanúgy örülök,ha vmi sikerül neki, sőt néha "értelmesebbnek" is látom a másiknál. Magyarul csak más miatt szeretem. Vki írta,hgy lehet,hogy azért van ez,mert a kicsi hasonlít rád jobban. Ez lehet,de nálunk pl. pont fordítva van. Én azzal a ygerekemmel vívódtam,aki jobban hasonlít rám, főleg természetben. Ez a 2 dudás 1 csárdában...Biztos bele lehetne menni itt hosszas filozófálásba, meg pszico-blabla beszélgetésekbe,hogy miért van ez így, lehet, mert nem vagyok magammal kibékülve és ha agyerekem ugyanolyan,mint én,akkor őt is nehezebb elfogadni...hát nem tudom. Mindenestre sztem sem vagy egyedül a problémával, sok anyuka "küszködik" ezzel. Csak tanuld meg kordában tartani és tudatosan odafigyelni a nagyobbra is!

Köszönöm azoknak akik lepontoztak. Akik szerint a kérdező rossz anya és tűzrevaló azoknak azt üzenem, hogy attól, hogy valamit nem KÉNE meg nem ILLIK attól még nem lesz úgy. Az a valóság, hogy az ember ritkán szeret két embert ugyanúgy, főleg ilyen helyzetben.

Na pontozhattok erkölcsvitézek.

# 22/29

Ott az igazság, az álszent népség meg kezdjen el gondolkodni rajta.