Egyedülálló anyaként a kínokat élem át az örömteli gyermeknevelés helyett, normális ez így, hogyan tehetném élvezetessé?
Teljesen kétségbe vagyok esve.
Egyszerűen nem tudom élvezni az anyaságot.
1 éves kora óta egyedül nevelem a lányom.
Az az apja 2 havonta látogatja a kislányt, szeretik is egymást, ezzel nincs is gond, fizeti a gyermektartást, jó a viszonyunk, szóval nincs köztünk kutya-macska harc vagy ilyesmi.
Viszont egyszerűen nincs segítségem!
Hiába lakik a közelben édesanyám, ő is dolgozik, nagyon ritkán ér rá vigyázni a lányomra.
Lánykám 3 éves, nem vették fel az oviba, nem volt már hely, így itthon vagyok vele, otthon végezhető munkát csinálok a megélhetésünk végett, de nagyon nehéz így is.
Vezetem a háztartást,intézem ügyes bajos dolgaink, próbálok a lányommal foglalkozni, levelezőn csinálok egy tanfolyamot is, szóval egyszerre húsz felé kéne figyelnem.
2 éve nem randiztam, nincs magánéletem, nem tudok kikapcsolódni, és ráadásul a lányom talán a szeszélyes időjárás miatt is, de egyre akaratosabb és hisztisebb.
Eddig szófogadó, kedves kislány volt, most már ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja egyszerűen nekem jön, lökdös.
Már magneb6-ot is szedek, de így is hihetetlenül feszült vagyok..
Egyszerűen nyűg nekem az egész.
Nem élvezem az anyaságot, és gyakran mondom már azt a lányomnak is, amikor hoz valami játékot, hogy játszak vele, hogy hagyjon békén, mert nem tudok leülni 5 percre sem néha.
Most is e kérdés megírásához úgy ültem le, hogy adtam neki tízórait, gondoltam míg eszik, hogy addig pötyögök pár sort, de letette és üldözi a macskát, akit mindig kínozni akar, és hiába mondom neki, hogy nem szabad.
Egyáltalán nem érdekli a mondandóm.
Ha elmegyünk sétálni, vásárolni, játszóházba vagy bárhová mindig bevágja a borzalmas hisztit, nem fogad szót, és már én érzem magam kellemetlenül, hogy képtelen vagyok hatni rá..
Minden este ugyanaz a rutin, fürdés, vacsi, alvás.
Utána anya picit tévézik, és jön a vergődés, mert nem bírok elaludni legalább 1 óráig..
Senkihez nem tudok hozzábújni, megbeszélni a napom, stb.
Nem vagyok depressziós, alapjában a hétköznapokban egy barátságos, vidám nő vagyok, de úgy érzem, hogyha ez így megy tovább, teljesen becsavarodom..
Bocsi, hogy elpanaszkodtam a bánatom, de aki tud, az kérem adjon már némi tanácsot, hogy hogyan lehetne ebből az egészből kilábalni?
válasza:Tényleg egy mókuskerékbe vagy:( Édesanyáddal kéne megbeszéld,hogy egy-egy napig vigyázhatna a kicsilányra,amig te is kicsit feltöltödsz,felnött lehetsz barátságokat tudnál újitani vagy újakat kötni.Esetleg régi barátnők is segíthetnének.Mondtad jó a kapcsolat apával is neki is megmondhatod nyugodtan,hogy te is emberként szeretnéd folytatni az életed,attol,hogy valami véget ért nem jelenti azt,hogy neked nincsenek szükségleteid,nem kell feltöltödj :)
A kislány pedig pont a dac kórszakban van.....ilyenkor így mennek a dolgok.
válasza:Ha megoldható lenne, hogy egyéb rokon, vagy gyermekfelügyelő vigyázzon a kicsire, az jó lenne talán.
De ha ez nem megoldható, akkor azt javaslom, ha nehéz is, légy türelmes és ami a legfontosabb:nagyon rafinált...A gyermeked most dackorszakát éli, kezdi felfedezni, hogy neki is lehet akarata és ezzel élni is szeretne.Sose mondd, hogy "nem szabad", mert az olaj a tűzre!Ha elakarsz érni nála valamit, akkor legjobb a figyelem elterelés, hívd fel a figyelmét valami érdekes apróságra és meglátod, egyből arra fogja ő is fordítani az érdeklődését.Utasítani sem ajánlatos, ha szeretnéd, hogy megcsináljon valamit, akkor jobb ha inkább játéknak állítod be azt , amit szeretnél tőle.Példa:Most azt játsszuk, hogy összepakolunk...
Ha nem hagy írni, adj neki egy papírt és mondd azt, hogy most játsszuk azt, hogy írunk valamit, lássuk, ki ír szebben(szerintem boldogan tele fogja firkálni a lapot).
A macskával kapcsolatban, szerintem magyarázd meg neki, hogy a cica is érző lény, nagyon szomorú, ha bántják, ijesztgetik.Próbálj előcsalogatni belőle egy kis együttérzést, sajnálatot.
És a következetesség is nagyon fontos, hogy lássa, nem a hiszti az, amivel érvényesítheti az akaratát.
válasza:Nem értem, hogy miért ráztak le az oviba. Tudod mennyi anyukának jár oda a 3 évet épp betöltő gyereke, pedig otthon van, nem dolgozik, sőt kistestvér is van?
Nekem mondták, hogy a sorrend a felvételnél:
-dolgozó,
-egyedülálló anya,
-.....
szóval fellebbezned kellene, elmondanod, hogy mi a helyzet, mert ezen már nem segít egy-egy nap, ide hosszútávú megoldás kell.
Hasonlóan érzem magam én is, bár elvileg van párom, csak épp este 7-8 nem látom, segítség 0!!!!
Oviba nem vették fel, mert kistestvére van.
és nekünk is van cicánk. mondhatok bármit, veri......
3 éves ő is!!!!!
Menj és fellebbezz!!!!!
válasza:állj minden nap az ovi kapujában, járj a nyakára az igazgatónak, hogy egyedülálló anyaként neked van a legnagyobb szükséged a gyermeked elhelyezésére. Menj el az önkormányzat szociális osztályára és üsd ott is a vasat!
Magánélet: ha budapesti vagy és szimpik lennénk egymásnak összejárhatnánk néha. Van egy 2,5 éves kislányom és egy 14 hónapos fiam.
Nem tartom lehetetlennek, hogy kialakuljon egy barátság.
Kislányod: fegyelmezés! Milyen fegyelmezési módszert alkalmazol a kislányodnál?
válasza:A gyereked nem csak a dackor miatt ilyen. Jól látod, hogy azok az érzések amik benned vannak, a türelmetlenség boldogtalanság egyszerüen nem ad enegriát hogy oda figyelj rá. Gondolom egyik pillantban nem kap csokit a nmásikban ha nagyon ordít igen (csiko csak egy példa), ez következetlenség és ezért kezd el "elkanászodni" de telejsen megértelek, hogy ilyen lelki állapotban hagyod engedni, vagy egyszerüen türelmetlen mérges vagy vele.
Ezen nem tudsz addig változtatni amíg te magad helyre nem állsz, és nem hozod az életed rendbe.
Èn ebben csak egyet látok, hogy egyszerüen dolgozni kell menned. ha van munka akkor lesz valahol ovi is. egyszerüen keress egy munkát. De azt is eltudom képzelni, hogy annyira be vagy fordulva hogy még dolgozni sem lesz kedved elmenni.
A baj felismerése már fél megoldás.
Keress munkát, az hozza a kollegákat is akikkel esetleg kitudsz néha mozdulni, ahol ismerkedhetsz. Elhiheted ezer elvált férfi rohangál 30-40 év között.
válasza: válasza: válasza:Sajnos nem sokat tudok mondani, sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Az ovit tényleg erőltetni kellene, nem értem én sem, miért nem vették fel. Anyukáddal ha jó a viszonyotok, megértem, hogy dolgozik, de beszélhetnél vele erről, mondd el neki ezeket, az érzéseidet, hogy be fogsz csavarodni. Kicsit sok ez most így neked (ami teljesen érthető).
A macska... nálunk is van, számtalanszor elmondtam, hogy hagyja békén, aztán meguntam, kétszer megkarmolta, azóta nem piszkálja.
válasza: válasza:Mindenképpen közösségbe kell menned, mert így tényleg be fogsz csavarodni. Egy felnőtt embernek tényleg nem elég egy 3 éves társasága. Keress a közeledbe hasonló anyukákat, szerintem hihetetlen jót tesz az ember lelkének, ha hasonló emberekkel beszélhet, látja, hogy nem csak ő van ilyen helyzetben, és hogy mások is túlélik.
Nekem is meg van a magam sorsa, de nagy lelkierőt ad, hogy látom, hogy mások is boldogulnak a hasonló helyzetben.
Kérj anyukádtól segítséget, biztos megérti. S apuka is vigye el többször.
Ha az ovi önkormányzati kézen van, akkor a polgármesteribe is bemehetsz. Csak kell lennie megoldás az ovira.
Szerintem megoldódna a gondod, ha oviba kerülne a kicsi, te meg egy munkahelyre, ami nem az otthonod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!