Szomorú vagyok, hogy még nem lehet gyerekünk, ez normális?

Két és fél éve vagyok együtt a párommal, neki van egy 3 és fél éves gyereke, aki sokat van velünk. Nagyon szeretnék már gyermeket (sajátot!), de még minimum egy évet várni kell, míg a projektre ráállhatunk. Jövőre átköltözünk a saját házunkba, minden kész lenne, anyagilag kezdünk helyrerázódni. Én előttem a párom gazdag volt, de a válság a vállalkozását megtépázta. Amióta együtt vagyunk alig haladt előre, mostanában indul be újra. Szóval azt mondja gyereket csak akkor, de tudja hogy nem 30 évesen anya lenni, főleg hogy több közös gyereket tervezünk. Csak ilyenkor haragszom, mert akkor a már meglévő gyerekénél ez miért nem volt probléma? Mondjuk a fia becsúszott, nem is voltak se házasok, se semmi, most meg ő a mindene. És igazából azért vagyok szomorú, mert nekem várnom kell, nem úgy mint annak a másik nőnek. Én csak úgy nem lennék terhes mint ő, hogy nem szólok, hogy abbahagyom a tablettát, de mégis irigylem, hogy van gyereke, pedig tisztában vagyok vele, hogy az olyan nőket otthagyják.

Hogy lehet még 1-1,5 évig kibírni, ha az emberben már ég a vágy egy kisbabáért? (és remélem, hogy akkor nem mondja, hogy még később legyen..)