Olyan anyukak valaszat, tanacsat kerem akiknek gyerekuk bolcsibe jar?

sajnos el kell hogy keserítselek,nem badarság,hogy mindent elkap.sajnos egy jó ideig minden betegséget el fog kapni.sajna sokan betegen is viszik agyereket,és az egész csoportot lefertőzik.az én fiam még nem ment egy hónapot egyhuzamban bölcsibe,mindig volt megszakítás betegség miatt

a többi kérdésedre válaszolva,nálunk könnyen ment,bár az én fiam nagyon barátságos,szereti az embereket,gyerekeket.az első héten már ott aludt pénteken,a teljes beszoktatás,amikor reggeltől uzsonna utánig ott volt,az két hétig tartott.azóta sincs gond,nem nagyon sír,csak nagyon ritkán.általában hét vége fele már mondja,hogy nem megy,elfárad.mi is csak ketten voltunk mindig,az apja sokat dolgozik.bár nekem anyukámmal elvan,de ritkán kértem meg,hogy vigyázzon rá,mert nem volt rá szükség

és az is igaz,hogfy vannak gyerekek,akik sokáig sírnak,az egyik bölcsistárs két hónapig szinte végig ordította a napot.

Az való igaz, hogy az elején sokkal többször lesz beteg. Nem csak azért, mert sokan betegen is elviszik a gyereket (persze ez is benne van a pakliban), de sok betegség már a lappangási idő alatt is fertőz.

Viszont ezzel erősödik az immunrendszere.

Azt nem tudom, hogy átlagosan mennyi ideig sírnak a gyerekek, az enyém nem sírt egyáltalán, maximum az első pár napban kicsit nyafogott, amikor elmentem, de mondták, hogy utána rögtön abba is hagyta. Igaz, ő megszokta, hogy anya elmegy valahová, aztán visszajön, mert sokszor volt mamival, keresztanyjával, szóval neki természetes volt, hogy nincs mindig ott, ahol én, illetve azt is megszokta már, hogy MINDEN ESETBEN megyek érte, nem volt benne az a fajta bizonytalanság, hogy ő most ott lett hagyva, és mi lesz akkor vele.

Na meg mi már egy évvel előtte is sokat "beszélgettünk" a bölcsiről, sokat meséltem neki róla, hogy ott majd lesz sok gyerek, sok játék, reggelente odamegyünk, délután pedig megyek érte, és addig nem leszek ott, viszont ott is jó lesz majd neki. Meg ha tehettük, el is sétáltunk a bölcsi felé, amikor még nem járt oda, és mutattam neki, hogy milyen jót játszanak a gyerekek az udvaron.

Szia!

Az én kislányom szeptember óta jár bölcsibe, az elején egyáltalán nem sírt, sőt nagyon élvezte, akkor tök jó volt, aztán jött 1 hónap múlva a sírás, állt a kerítésnél és sírt, meg engem keresett..

Azt mondják az a jobb, ha az elején sírdogál akár 2-3 hétig, szerintem is jobb, mert még mindig vannak jobb és rosszabb napjaink..

A betegségek is kb. igazak, 2 hét bölcsi 1 hét betegség így ment 2 hónapon keresztül, decemberben már nem volt beteg.

Amúgy jó dolog a bölcsi, sokat kreatívoskodnak, rajzolnak, ragasztanak, gyűjtenek kinn diót stb.

Jó dolog a bölcsi, de azt gondolom, hogy a beszoktatás sikere nagyban függ az anyuka (beszoktató, mert lehet apuka is) hozzáállásától is. Sokakat megoszt ez a bölcsi kérdés.

Én azok táborát erősítem, aki azt mondja, hogy jó dolog, és kell a gyereknek a gyerektársaság. Sőt bőlcsődevezető is van a családban, így még a fiam születése előttől kapom a "előnyök listáját" és a történeteket gyerekekről, szülőkről, szabályokról stb.

Szóval azt tudtam, hogy jó a bölcsi, mert sokkal könnyebben tanulnak meg dolgokat, szocializálódnak, és még azt is tudtam, hogy velünk szülőkkel a gyerekek teljesen máshogy viselkednek, mint máshol. (ezt onnan is, hogy mamáknál, idegen helyen egy angyal volt a fiam, sosem sírt, bezzeg itthon azért kimutatja foga fehérjét :o))

De a fiam olyan volt, hogy a gyerektársaitól félt, 1,5 évesen sírva fakadt a játszón, ha közelített hozzá egy barátkozó szintén 1,5 éves :o) Ezt nyár végére kinőtte nagyjából. A bölcsiben pedig már nyoma sincs ennek, sőt pont tegnap szembesültem vele a játszón, hogy idegen kisgyerekekkel szemben is már kíváncsi, barátkozós.

Valóban két típus van:

Aki nem sír a beszoktatásnál, első hét után már ott lehet hagyni sírás nélkül: ők általában később 2-3 hét múlva jönnek rá, hogy ez már mindig így lesz, és valamilyen formában akkor tiltakozik. Sír, egész nap sír egy pár napid (ez a jobb), de van aki nem eszik, nem alszik, sztrájkol.

És van, aki végigsírja az első 3-4 hetet, és utána pedig boldogan megy a bölcsibe.

Az én fiam az utóbbiba tartozik, és az első mondatomat alátámasztva addig sírt a reggeli bemenetelnél (amikor úgy kellett kiszakítani a nyakamból, majdnem én is sírtam), amíg egy anyuka el nem mondta nekem, hogy ez egyfajta hiszti. Ekkor úgy álltam, hozzá, hogy tényleg az, hiszen két perc múlva már mosolyogva játszik. Szóval a következő héttől már nem volt sírás reggel sem egyáltalán.

Én azt mondom, hogy hangold rá magad, beszélj olyanokkal, akik már járnak bölcsibe, és pozitívumokat kérj tőlük. Ne panaszkodjanak, mert az megint nem tesz jót az elengedés szempontjából.

A betegség: valóban az egy hét bölcsi, egy hét betegség megvan, dehát ez ezzel jár. Közösség. Ezt meg kell szokni.

Bocs, hogy hosszú lett, de nekem ezek a tapasztalatim, gondolataim a bölcsivel kapcsolatban... lennének még, de az már nem ide tartozik :o))