Miért hanyagoljuk ponnt szüleink tanácsát saját gyermekeinkel kapcsolatban?

Sokszor azert, mert az azota eltelt nehany evtizedben eleg sok uj dologra jottek ra az orvosok, kutatok. Ezek az uj dolgok pedig altalaban nem feleslegesek, hanem hasznosak.

Tehat mi mar annyi es olyan "hivatalos", orvosilag alatamasztott informaciot kapunk, amikrol ok anno nem tudtak es ez nem biztos, hogy rossz dolog. Mertekkel. Az sem jo, ha a lo tuloldalara esik at az ember.

Masodik: idovel az emlekek megszepulnek. Peldaul lehet, hogy egy jelenlegi nagyi ugy gondol vissza, hogy 30 evvel ezelott nem volt idegtepo a sajat gyermekenek a sirasat hallgatni, de valojaban szerintem O is a falat kaparta, csak eppen volt mas dolga is. Vagy epp neki is a nagyik nyomtak a szoveget, hogy nem kell a gyereket mindig felkapkodni.

Egyebkent nekem Edesanyam nem igazan szokott tanacsot osztogatni, sot, kb a 2. hettol kezdve mondogatja, hogy ne foglalkozzak senkivel, csinaljam a dolgomat a sajat elgondolasom szerint, mert o ugy latja, hogy sokkal jobb dolgok/lehetosegek/elmeletek/informaciok vannak most, mint akkor voltak. O szereti, ha fuggetlen vagyok es magam oldom meg a nehezsegeket (ha kell), mert O hiaba nevelt fel negy gyermeket, a nagyszulokkel egyutt eltek es olyan szintu nyomas volt rajta nagymamam altal, hogy alig birta elviselni.

De en ugy erzem, hogy nem vagyok a vegletek embere, nem vagyok durvan elfogult, nem csinalok extrem dolgokat. Olyan jo kozepes lazasagu anyuka vagyok. Nyilvan ha lenne nehany erosen tulzo elvem, akkor adna tanacsot.

Nem hiszem, hogy az étkezést lazábban vették, csak akkor épp más volt a divat/tudományos álláspont, hívd, ahogy akarod. Anyukám pl. mesélte, hogy ő mindkettőnket 7 hónapig szoptatott, szigorúan időre, és minden egyes szoptatás után fejt és mért. Én ettől kikészülnék, szerintem a mai trend, hogy akkor szoptassunk, ha éhes, az első hetek kivételével nem kell mérni, és fejni sem muszáj, sokkal emberbarátabb.

A hozzátáplálás sem volt lazább, ugyanilyen szigorú szabályok voltak, csak nem 6 hónaposan kezdték, hanem 6 hetesen. Borzasztóan odafigyeltek, hogy minden steril legyen, kifőzték a kistányért, kiskanalat is, minden babacuccot külön polcon tároltak egy szigorúan 90 fokon mosott és gőzzel kivasalt textilpelenka alatt. Anyu ledöbbent, amikor a 3 hónapos gyerek ruháit együtt mostam a mieinkkel, meg hogy nem mosom meg a mellem szoptatás előtt stb.

A gyerekét meg bőgesse, aki akarja, nekem sokkal egyszerűbb volt mindig felemelni és megvigasztalni, mint órákig "erősíteni a tüdejét."

Anyunak egyébként az a véleménye, hogy babatáplálási dolgokban az orvosra kell hallgatni, nem arra, hogy 30 éve mi volt a divat. Éppen ez az oka, hogy soha nem vitatkozott velem, hogy ezt vagy azt miért csinálom, és ezért más, inkább neveléssel kapcsolatos témákban szívesen kérem ki a véleményét.

én meg szoktam fogadni a nagyik tanácsát, még ha nem is mindet.

Egyébként sokan azért kommentálnak, mert éppenséggel a személy nem tetszik nekik, aki mondja (pl. anyós, akit ki nem állhatnak)

Mert ma már sokkal több mindenről tudunk, kutatások igazoltak sok dolgot, amit régen nem tudtak még (glutén bevezetése, tej bevezetése, stb.) Mert mi ismerjük a babánkat, mi tudjuk, hogy viszonyul pl. egy babakekszhez fog nélkül vagy 2 foggal. És nem utolsó sorban a mi gyermekünk, és ha a tanács csak álcázva tanács, és inkább "utasítás" (már rég ennie kéne pörköltet...), az bosszantó. Mindenki a saját gyermekét úgy neveli, eteti, ahogy ő szeretné, nem ahogy a nagyszülők.

Persze biztos vannak tanácsok, amiket jó megfogadni.

Én nem hanyagolom/tam anyám, anyósom tanácsait.

Egyszer sem mondtak hülyeséget, nem is erőltettek semmit.

A hozzátáplálással is hozzájuk fordultam, mert se a védőnő, se a doki nem mondott semmit.