Elitélendő az, hogy szivesebben maradok itthon és nevelek 3-4 gyereket mint dolgozni menjek?

Egyáltalán nem elítélendő,sőt.... :D Ez egy nagyon nehéz meló, én is 4 gyereket szeretnék, de lassan 4 éve vagyok itthon a 2-vel, és nagyon kezd elegem lenni, nem szerettem a munkámat, de lassan gondolkozom mikor mehetnék még vissza pár évre, vagy mit tanulhatnék.

Hosszú évekig itthon lenni nem nagy poén, és nem az önmegvalósítás miatt, de mondjuk mikor már sulisak lesznek miért kellene itthon lenne, és megengedhetjük magunknak,de Isten ments, és itt fognak sokan lepontozni, és lelép a férjem akkor mit csinálok az anyaságból nem tudok nekik enni adni, fenntartani a házat... :(

A gyes meg a gyerektartás összegét kb. hagyjuk, nem gondolom hogy abból bárki fenntart egy nagy házat meg 4 gyereket.

Tőlem is minden áldott nap megkérdez valamelyik kedves ismerős,hogy: "na nem unod még az otthonlétet, nem diliztél még be"???

14 hónapos a lányom, és kismama vagyok. Nincs is ennél jobb. Totál jól érzem magam, attól,hogy főállásban anyuka vagyok:) nem vagyok én semmiről lemaradva,kirekesztve, eljárunk boltba,ügyeket intézni, mamákhoz, barátnőkhöz,kisgyerekesekhez főleg!!!!

Én élvezem nagyon, az utolsó munkámat utáltam nagyon, alig brtam kivárni,hogy szabaduljak onnan, eszem ágában nincs visszamenni.

Én megértem mindkét oldal véleményét, hisz nem vagyunk egyformák,van aki tényleg "begolyózik" otthon. Nincs ebben rossz,mindneki csinálja úgy,ahogy neki jó!!!

Viszont én nem szeretek ilyeneken godnokozni,hogy mi lesz ha elhagy...nagyon sok ilyen kérdés merülhetne fel bennünk, de ezeken nem szabad rágódni!!!

Én nem ítélem el azt, aki így gondolkodik. Engem viszont nem elégít ki az otthonlét. Boldog vagyok, hogy van gyerekem, szeretek vele lenni, tanítgatni, foglalkozni vele, de büszke vagyok arra is, ha a munkahelyemen érek el eredményeket. Nem vagyok karrierista, de szükségem van arra, hogy elismerjék a munkámat, hasznosítsam, amit tanultam, elmenjek otthonról, és olyanokkal beszélgessek, dolgozzam együtt, akikkel egy az érdeklődésünk.

Én nem tudnék évekig otthon lenni egy vagy több gyerekkel. Aki viszont igen, és így boldog, meg is teheti, azt abszolút nem lehet elítélni.

Tegnap 12.48-as válasza nagyon tetszik! Szuperul fogalmaztad meg! :-)

Ahogy olvasom a kommenteket - és nincs szándékomban senki ellen beszélni, hiszen vallom, hogy mindenkinek joga van a saját életét úgy élni, ahogyan neki a legmegfelelőbb, tehát ne értsétek félre a soraimat kérlek - az ütött szöget a fejembe, amikor sokan azt írják, becsavarodnának csak a háztartással, ennél több kihívás kell, több szellemi kiteljesedés. Nos, én amíg dolgoztam ( és olyan munkám volt, amit szerettem, ami lelkileg is felemelő volt, szellemileg és fizikailag folyamatos kihívás, ugyanis napközben sérült gyerekek lovasterápiájával foglalkoztam, lovasokat edzeddtem, este pedig társastáncot, jazztáncot tanítottam fiataloknak és felnőtteknek, tényleg szerettem nagyon ) de soha nem volt olyasmire időm, amire most gond nélkül: nyugodtan elolvashatok bármilyen könyvet (nem csak regényt, hanem bármit, ismeretterjesztőt, idegen nyelvűt, tudományost, stb., ami érdekel), sokkal inkább eljutok múzeumokba, kiállításokra, többször van idő és energia arra, hogy elmenjünk egy történelmi vagy földrajzi nevezetességet megnézni (amíg dolgoztam, fizikailag olyan szinten lefáradtam, hiszen a meló mellett aktívan versenysportoltam is, hogy eszem ágában nem volt megmozdulni, ha nem volt kötelező), mivel itthon vagyok és magam osztom az időmet, mindig tudunk időt szakítani a férjemmel tartalmas, hosszú beszélgetésekre (kedvenc helyünk erre a fürdőkád, miután a gyerekeket leraktuk aludni), szóval szellemileg nagyon is sok mindenre van lehetőségem úgy érzem. Egyáltalán nem gondolom, hogy csak a háztartásra és a gyereknevelésre korlátozódna a tevékenységi köröm. Persze gondolom ez is mindenkinél más, egyéni érzékenységből fakadó... Mindenesetre én nem érzem, hogy kevesebb szellemi kihívással állnék szemben, mint aktív koromban, sőt, ha valaki próbált már egy átlagon felül értelmes hároméves (ezt szakemberek mondták róla, nem én) megdöbbentő kérdéseire válaszolni, akkor tudja, milyen szinten kell az embernek használnia a fejét adott esetben... :-)))