Elitélendő az, hogy szivesebben maradok itthon és nevelek 3-4 gyereket mint dolgozni menjek?

Vannak ilyen és olyan emberek, egyik sem jobb, mint a másik. Van aki karriert épít a munkahelyén, és van aki karriert fut be a gyereknevelés terén:D

Szerintem nem elítélendő, ha te ezt szeretnéd, akkor ugyan miért akadályozna meg benne mások véleménye?

MIndenkinek más az életútja, a tiéd az, hogy a gyereknevelésben teljesedj ki, másé meg az, hogy a munkahelyén teljesedjen ki.

A kettő közti különbség, hogy a te "munkád" 24 órás, és nincs szabi, viszont vannak igen kedves és szívetmelengető plusz "juttatások":D:D

Mi a harmadikat várjuk, a nagyok 3 és fél éves lány, 17 hónapos fiú. :-) Hacsak nem az éhhalál fenyeget, megbeszéltük a férjemmel, hogy maradok itthon. Fontos, hogy legyen otthon egy anya, egy feleség, aki összetartja a családot, ráadásul mi sem biztos, hogy megállunk 3 babánál..:-)

Vannak jó páran, akik tisztelnek ezért, vannak irigyek és ellenzők, lesajnálók is persze, de azok egyáltalán nem érdekelnek. Szoktam mondani annak, aki azzal jön, hogy függetlenség és társai, hogy én független vagyok abban az értelemben, hogy nincs egy főnök fölöttem, aki meghatározza, mikor mit kell tennem. Magam osztom az időmet, a feladataimat, akkor "veszek ki szabadságot", amikor én akarok, simán előfordul, hogy egy szép reggel fölkelek és azt mondom, na gyerekek, irány az állatkert, a strand, stb., ma csak pihenünk. De ha a függetlenség az, hogy heti 40 órában idegeneknek ugrálok, hogy utána még valahogy utólérjem magam itthon, a gyerekeimet más neveli és örülök, ha este 10-kor néhanapján a férjemre is jut pár percem, akkor köszi, ezt a függetlenséget nem nagyon szeretném.

Dehogy :)

Én is javasoltam már néhány kolleganőmnek, hogy inkább vállaljon még egy, de inkább több gyereket, mert mindenki jobban jár, ha otthon van.

Egyrészt, az nem hiányzik egy munkahelyről, hogy egész nap ovis-bölcsis sztorikat kelljen mindenkinek hallgatni, meg ha fejben nem ott van, akkor ő is csak szenved, és a meló sem halad.

Mondom ezt úgy, hogy nekem is van 2 bébim, de már nagyon várom, hogy megint dolgozhassak, mert pl nekem az nem életcél, hogy itthon üldögélek, és takarítok meg főzök meg mesét olvasok, meg játszótéren vagy egyéb gagyogós programokon vagyunk. Nagyon szeretem a kicsikéimet, nem tudtam volna elképzelni gyerek nélkül az életemet, viszont általánosságban irtózom a sok neveletlen, hülye szülők sarjaitól. Szóval én inkább dolgozom, meg hát nem is kerestem rosszul, az is fontos szempont... Emellett pedig minden tiszteletem azoké, akik meggyőződésből maradnak otthon a sokadik kicsivel is, és embert nevelnek belőlük, nem olyan kis szörnyecskéket, mint amiből sajnos nagyon sokat látok. Csak bátorítani tudlak!

Nekem furcsa ez. Engem nem teljesít ki az ha csak itthon vagyok a gyerekekkel, ez nekem túl egyhangú, túl monoton. Én belediliznék csak a háztartásba meg a gyereknevelésbe, tuti beszűkülnék. Másrészt pedig nagyon nem szeretnék függeni senkitől, pedig ha nem dolgozom akkor nincs mese, eltartott leszek. Én szeretem tudni hogy ha megváltoznak a viszonyok akkor gond nélkül meg tudok állni a saját lábamon, önállóan.

Ugyanakkor elfogadom ha valaki nem így gondolkodik, de a mi családunkban ez nem volt divat. Anyukám, nagymamáim, mind ugyanolyan dolgozó emberek voltak mint apukám és nagyapáim.

Mindenki más típus. Van, akinek ez az élet értelme, és ebben tud kiteljesedni, én nem ítélem el.

Én viszont nem ilyen vagyok, nekem is 4 gyerkőcöm van, de 6 év után alig vártam, hogy visszamenjek dolgozni, nekem kell a nyüzsgés, a kihívások, a munkámat is imádtam, imádom.