A lenti válaszokat olvasva kezdem úgy érezni, hogy az én babám van lemaradva. Mit gondoltok, jogos?
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..
4 és félhónaposan mászó, 8 hónaposan első szavakat mondó, mindent megértő, kapaszkodva lépegető babák vannak itt.
Jól indult a napom, de ez teljesen elvette a kedvem.
Mert az enyém még "csak" kúszik, csak gagyog és nem beszél, stb. 7 hónaposan.
Komolyan ott kéne tartani, mint amiket a válaszolók leírtak?
válasza:Az én fiam is 8 hónaposan mászott ki az apja elé az ajtóba, hogy apa-apa, ettől még nem csodagyerek ő sem. Ülni például 10 hónaposan ült le, 8 hónaposan már kapaszkodva járt, de ülni nem tudott, aztán egyszer csak megérett rá. És ez a kulcsszó, hogy megérik rá. Sosem erőltettünk semmit, mindenre magától jött rá.
Mit szenvedtünk például a harapással, ne tudjátok meg. Más baba fél évesen zsemlét majszol a babakocsiban, míg az enyém 2 éves koráig csak a kezével csipkedett falatokat volt hajlandó megenni, harapásról hallani sem akart. Aztán 2 éves elmúlt pár nappal, amikor egyik reggelinél megfogta a pogit és beleharapott, azt hittem hallucinálok. Ő ekkor érett meg erre. Szerintem mindenki 'szenved' valamivel, csak a jó dolgok megszépítik azokat is.:)
válasza:Így van, ahogy az utolsó válaszoló is írja. Beszél 8 hónaposan? Igen, beszél. De az én lányom pl. hallani sem akar darabos ételekről. A 8 hónapos kortól adható bébiételeket is át kell neki turmixolni, mert bokákol tőle.
Nem fogja meg kézzel a banánt, mert az ragacsos. De még a csipetnyi falatkákat sem eszi meg (pl. kenyér sajttal). Szóval valószínűleg ő később fog megtanulni magától enni. Vagy mint én anno, későn lesz szobatiszta.
És egyébként: a maga módján minden gyerek csodagyerek. :)
Jó, hogy feltettem a kérdést, mert már értem. Köszönöm, hogy segítettetek.
10. válaszoló a soraidat olvasva épp azt akartam kérdezni, hogy te nem voltál így, mint én, de meg is adtad a választ.
Talán az a baj, hogy ezek a tulajdonságok összegződnek az ember fejében és kialakul egy irreális elvárás. De most már tudom, hogy nekem az a legjobb, ha ezeket nem is olvasom, amíg nem tudom kezelni.
Biztos van amiben meg az én kisfiam tart előrébb, (tudom is mik azok) de most nem is írok semmit, nehogy mást hozzak bizonytalan helyzetbe.
A személyes rész, így talán jobban értitek a helyzetem:
Van még egy kisbaba a családban nem is sokkal idősebb. Biztos vagyok benne, hogy ha valamit később fog csinálni a kisfiam, akkor menni fog az összehasonlítgatás. Anyósom meg biztos, hogy azzal fog szekálni, hogy ha bármilyen problémát fog felfedezni, akkor valamit én rontottam el. Most is ezt csinálja, egyszerűen nem lehet neki megfelelni. Persze nem is kéne, hiszen az embernek csak magának kéne elméletben megfelelni, nem külső, ráadásul nem valós elvárásoknak. De ez van, nem tudom magam függetleníteni tőle. Szóval ha valami miatt ő később beszélne pl., akkor én lennék az oka (szerinte). Egyedül vagyok vele otthon, csak tőlem tud tanulni beszélni. (Ésszel ezt is tudom, hogy nincs semmi, ha kicsit később kezdi, de ha ott leszünk és esetleg így lesz, biztos aggasztani fog)
válasza:Én vagyok a sokszor válaszoló, fényképes.
Nekem van egy kisfiam, aki nagyon problémás. Anyu szerint én vagyok a hibás, hogy a hiperaktivitás összes jelét mutatja, hogy van, hogy agresszív. Amiért olyan, amilyen.
3 éves lesz januárban. Én vagyok a hibás szerinte, szerinte nincs hiperaktivitás.
Kislányom nagyon jó, nyugodt baba. Készülj fel, hogy tényleg téged fognak okolni, legyen az akármi.
Ez olyan rossz, hogy mondhatsz bármit, csinálhatsz bármit, akkor is téged hibáztatnak. Ha pl. elesik a gyerek és lehorzsolja a térdét, biztos lesz ilyen, azt is tudom, hogy elefántot csinálnak majd abból is.
Ha meg látszólag mintagyereked van, aki mindig jó, semmi gond vele, az is baj. Sőt! Az inkább baj. A gyerekkel együtt járnak a "problémák" is. Már ha valaki annak tekinti őket. Elnézést, ha egy kicsit elkanyarodtam
válasza:A "beszélő" baba anyukája vagyok.
Nálunk is ez megy a családban, még jó, hogy ritkán találkozunk. Múltkor családi összejövetel volt. A kicsikém megette az uzsonnáját, majd kunyerált egy pici kenyérhéjat. Természetesen sikerült úgy letépnie egy darabot, hogy fennragadt a szájpadlásán. Ennek következtében bokákolt egyet, majd visszajött az uzsonna fele.
Na, ne tudd meg, mit kaptam. Hogy túletetem a gyereket, fogalmam sincs róla, mennyi kajára van szüksége, stb. Pedig csak irritálta a kenyér darab. Akkor orr rosszul esett a bántás, de utána jöttem rá, hogy ők nem ismerik a babámat, könnyű nekik 1-2 órából leszűrni mindent.
Nem kell törődni másokkal, és bár nagyon nehéz, nem szabad magadra venni a negatív megjegyzéseket!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!