Akik gyereket vállalnak, azok miért teszik?

19 évesen valahol természetes is, hogy így látod, majd változik ez még.

Gondolj bele, ha nincs gyereked, ki az akivel törődsz és ki az aki igazán törődik veled? Ki lesz az aki ápol ha megöregedsz vagy épp ellát ha arra van szükség.

A férfiak jönnek, mennek. Lehet, hogy épp eggyel közösen öregszetek meg, de ki fogja rátok nyitni az ajtót és kinek a gyerekeitől lesz hangos a ház?

Ezeket gondold át egy kicsit :)

Egyébként van erre egy nagyon igaz szólás:

A gyerekednél jobban, tisztábban soha senki nem fog szeretni.

21é anyuka

Ez egy alapvető (létfenntartó ösztön), ami általában minden emberben megvan. Ezért nem haltunk még ki, ahogy az állatok sem. Tulajdonképpen nem lehet megmagyarázni, hogy miért akar az ember gyermeket. Ez olyan ösztön, mint a társkeresés. Tulajdonképpen a társkeresés az alapja a gyermekvállalásnak.

Egyszer csak eljön a nap, és elkezded úgy érezni, hogy kell egy gyerek. Ez napról-napra erősödik, és minél később tudsz gyermeket vállalni az után, hogy elkezded érezni, hogy szeretnél gyermeket, annál fájdalmasabb és annál nagyobb kínszenvedés lesz kivárni az időt.

Én ugyanazért vállaltam gyermeket, mint megelőzően előttem oly sokan.

Szeretnénk a tudásunkat átadni valakinek. És akkor itt jön a szülői szeretet, melynél nincs erősebb a világon. Úgy érzed, bármit megtennél, csak hogy gyermeked boldognak lásd. Akkor már az életfenntartó ösztönöd nem téged véd, hanem a gyermeked.

Azokért az örömökért vállalunk gyermeket, amiket mástól nem kaphatunk meg. A mosolyokért és a boldogságól csillogó szemekért, melyek mosolyra húzzák a szánkat és boldogok vagyunk.

13 hós kislány anyukája

Nekem elsősorban véletlenül csúszott be a lányom, mert nem védekeztem a barátommal. Ekkor voltam 15 éves. Szerencsére édesanyám elfogadta, segített , mindenben mellettem állt.A gyermekem apja ahogy megtudta hogy teherbe estem, lelécelt.

Amikor felfogtam hogy egy kis manó van a pocakomban már akkor tudtam hogy ő lesz a legfontosabb az életemben, és tudtam hogy jó anyuka leszek. Mindig pozitív voltam.

Azóta 31 éves vagyok , van egy 11 hónapos babám, egy 2 éves kislányom, a lányom aki 16 éves, és a tavasszal várjuk a negyedik babánkat.

(Természetesen férjhez mentem azóta, és nem győzöm anyukámnak visszaadni a sok jót amit értem és a férjemmel való kapcsolatunkért tett.)

31.N

Azért, amiért te nem. Úgy éreztem, gyerek nélkül nem élhetek teljes életet.

NEkem nem a gyerek az életem értelme, ezt hibás elgondolásnak tartom. Mikor megszületett a fiam, még mindig nem éreztem kereknek a világunkat a férjemmel, most várjuk a kistesót, így már egész.

Mert az a divat.

Ezt látták otthon,környezetükben.

az utolsó válaszolóval értek egyet. Divat, illetve nagyrészt társadalmi elvárás.

Ezekhez jön még az önzés, ahogy azt egy-két válaszoló be is mutatta: "legyen majd, aki ápol, legyen miben gyönyörködnöm, ne legyek egyedül", aztán meg persze így akarnak nyomott hagyni, h vmi maradjon utánuk, ha már nem lesznek.

Nem tudom miért,engem soha nem vonzott ez,meg nem is tekintettem rá úgy,mint elvárás.

Tőlem ne várjon el senki semmit.

Nem tartozok senkinek beszámolóval vagy számadással a magánéletemmel kapcsolatban.

Én valahol mindig fiatal szeretnék maradni.

Erőt,energiát érezni magamban.

Egy 25 éves gyerekesnek szerintem kevesebb energiái lehetnek,mint egy 40 éves szinglinek.

És a tudat,hogy nem felelek senkiért,csak magamért,bármikor változtathatok az életemen,ha úgy akarok.

És ebben nem gátol senki.

Szerintem ez a legjobb érzés ebben.