Azok akik csak egy gyereket szeretnének mivel indokoljátok? (Nem akik anyagi okokból nem vállalnak többet. )
Míg nem volt egy sem 2-3 gyereket szerettünk volna.
Azóta van egy 1 éves fiúnk. Mindketten a Férjemmel úgy érezzük, így vagyunk egy egész család.
Néha elképzelem milyen lenne ha lenne még egy. Nem tudom, hogy jutna elég időnk a fiúnkra, magunkra és egymásra.
Ez biztos önzőnek tűnik, és tudom sokan megoldják, de mégis...
Biztos az is közrejátszik, hogy 2 terhességem elhalt. A fiúnkkal is veszélyeztetett voltam. Többet voltunk kórházban, mint otthon. Császárral kellett szülnöm, 2 nap intenzív, majdnem elvéreztem...
Ha ez eszembe jut, nem kezdeném újra.
Sziasztok!
Köszönöm, hogy írtatok!
Örülök, hogy nem csak mi vagyunk ezzel így.
Néha olyan rosszul érzem magam, mikor megkérdezik mikor jön a következő, és mondom egyenlőre biztos nem.
Mintha robotok lennénk, és elvárják, hogy legalább 2 legyen.
Igaz, hogy nekem még nincs gyerekem, de én is úgy gondolom (már több éve), hogy egy gyermekem legyen. Talán azért, hogy neki mindent meg tudjak adni/ne kelljen hiányt szenvednije semmiben... (szép szoba, szép ruhák, stb.)
Aztán a másik, hogy egy gyerekkel talán könnyebb is (sokáig vigyáztam 2 testvérre - 3 és 5 évesek voltak - és nagyon, de nagyon nehéz volt velük...).
De addig még biztos, hogy alakulnak ilyen téren is a terveim/érveim/gondolataim. Meg majd ha férjhezmegyek, akkor úgyis nagyon sok minden fog változni... És még az is lehet, hogy a férjem majd rá tud beszélni, hogy vállaljunk több gyermeket.
Nektek is köszönöm a választ!
Lehet most fura lesz amit írok. Néha eszembe jut mi van ha történik a fiammal valami. Annyi szörnyűség történik mostanában.
Ez nem azt jelenti, hogy a másik gyerek pótolná Őt, de mégis 40-50 évesen már nem vállalnék be egy gyereket.
Értitek mire gondolok. Ő az életünk értelme, így jobban féltjük, mert csak ő van nekünk.
Furcsa érzések vannak most bennem.
Nekem mar van ket gyermekem, de ez szerintem tokeletes indok, amit te erzel, kerdezo.
Tehat hogy a jelenlegi allapotban a tokeletes a csaladkeped, igy nagy kerek az egesz.
Szerintem ez a legfontosabb, foleg, ha a ferjed is igy erzi, illetve a gyerek is igy fogja.
Ez pont olyan, hogy mi az elso gyerek elott sohasem beszeltunk arrol, hogy hany gyermeket szeretnenk. Miutan megszuletett mar sejtettuk, hogy harmat. Miutan a masodik is megszuletett mar TUDTUK hogy harmat, nem csak sejtettuk.
Valamiert ugy erzem, hogy a jelenlegi, ket gyermekes csaladunk csak atmeneti, nem lehet ez a vegleges, akkor lesz tokeletes a kep, ha oten leszunk osszesen.
Es ne kerdezd meg, hogy miert erzem igy, gondolom pont azert, amiert te azt, hogy egy gyerekkel tokeletes minden nektek.
Szoval ne idegesitsen a kerdezoskodes, siman mondd el ezt, akinek esze van megerti, akinek nincs, azzal meg nem kell foglalkozni komolyabban.
Teljesen érthető,amit érzel.
Nekem ugyan 3 gyerekem van,de amikor az első megszületett,még én is úgy voltam vele,nem biztos,hogy akarok még gyereket.
Azt hiszem nálam ez azért volt,mert nagyon el voltam telve a gyerek fölött érzett boldogsággal.
késöbb már vágytam még egy babára,de még meg se született,már szóba került a harmadik gyerek lehetősége is.
Most így kerek a világ,így teljes a családunk.
De ha ti úgy érzitek,így vagytok boldogok,csak azért mert mások elvárnák tőletek a következő gyereket,nem kell még egyet bevállalni.
Végül is a ti életetek.
Bár én még csak várandós vagyok az első babával, úgy tervezem, hogy nem lesz több. Szeretném leírni ami velünk van, még, ha furcsa is, őszinte lesz.
Nagyon könnyen estem teherbe, nem is kifejezetten tervezett..inkább olyan "benne van a pakliban, hogy összehoztuk" módon sikerült. Az első trimeszter nem volt egy leányálom, de túlélhető...komolyabb gondom nincs, és remélem nem is lesz...(ezzel csak azt akarom mondani, hogy nálunk nem áll a háttérben sem több évi próbálkozás, sem rossz élmények).
Nem akarom azt írni, hogy soha, mert nem tudom hogyan változom meg én/körülményeim...arról tudok írni, amit jelenleg érzek. Egy baba a terv. Az indok pedig leginkább az, hogy én sosem voltam az a kifejezetten "anya típus" nem olvadok el, ha az utcán babákat, gyerekeket látok...a párom szintén..ennek ellenére a kapcsolatunk elején tudtuk (mindketten) hogy szeretnénk a másiktól gyereket..valami megváltozott bennünk...nagyon szeretjük egymást és alig várjuk a közös babát.
Remélem érthető voltam, nem vagyunk egyformák!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!