Azok akik csak egy gyereket szeretnének mivel indokoljátok? (Nem akik anyagi okokból nem vállalnak többet. )

Én mindig egyet akartam. De inkább sehányat. Aztán megismertem a férjem. Lett egy lányunk. Mikor még terhes voltam kettőt terveztünk, hogy legyen testvérke. Még csak két hónapos volt a lányom amikor azt mondtam elég. Nem bírtam, se a bezártságot, se a munkanélküliséget. Bár a férjem sokat segített a gyerek mindig rám maradt. Még most is. Mi elmúltunk 2,5 évesek. Jönnek a kérdések mikor a következő? Mondom soha, én nem kezdem elölről, nincs bennem erő. Szó szerint kripli vagyok, nem futok a gyerek után mert nem bírok, állandóan ide oda pakolászok, rohangálok, leülni nem tudok. Igaz én neveltem elevenre mert még így is rém lusta a lány. De elég volt. Nem kezdem elölről. Imádom a lányom, de nem akarom feláldozni magamat. Nekem az anyaság nem az önfeláldozásról szól. A második gyerekkel meg ennyit sem törődnék mint a sajátommal. Elégé elfogult vagyok, mert csak őt veszem észre. A bátyám fiaira rá sem bagózok, sem más gyerekeire, még a keresztgyerekeim is hátrányba vannak mikor nagy ritkán kimegyek hozzájuk. Én nem tudom és nem is akarom megosztani a szeretetemet. Gondoltam már én is arra, hogy mi van ha történik vele valami. Párom már csak e miatt is akar másodikat. Én soha nem fogom pótolni, mert úgy érzem a másikat akkor sem szeretném úgy mint a lányomat, mert bűntudatom lenne attól, hogy őt már nem szerethetem mert nincs köztünk. Egyszóval tuti vesztes lenne a második gyerek. Ezen kívül én nem szeretem a fiú gyerekeket. Ha a második az lenne, akkor baj lenne mert folyton szapulnám. Lányomnál sem akartam tudni hogy milyen nemű, mert ha tudom hogy fiú nem várom őt. Csak az esünk már túl rajta érzés fogna meg.

Lehet hogy amit írok önzés. Az igaz hogy én önző vagyok, de vallom azt, hogy a saját személyiségünk nem azért alakult ki, hogy aztán az egészből csak azért mert gyerek van semmit se legyen később.

Én egy 2 gyerekes anyuka vagyok. És abszolút megértelek Téged, Kérdező, és a többi anyukát is.

Én 30 éves koromig az önzésem miatt nem akartam gyereket, imádtam a szabadságom, az életem.

Aztán született egy csodálatos gyerekünk és valahogy mindig is akartunk neki tesót. (Ehhez hozzátartozik, hogy problémamentes volt a terhesség és a szülés is.) Aztán 1,5 év múlva megint terhes lettem és az egész terhesség azzal telt, hogy bőgtem, hogy ezt a kicsit nem fogom tudni annyira szeretni, nem lesz rá elég energiám.

Nos, energia tényleg nem jut rá annyi, mint az elsőre, de szeretet... na az igen. Imádom őt is, nagyon.

3. már nem lesz, mert arra már biztos nem lenne idegrendszerem. Tőlünk meg mindenki azt kérdezi, hogy mikor lesz 3.

Mert van eszük.

Ha meghalnak,minden vagyonukat 1 gyerek örökli és nem 3.

Nagyon irigylem az egykéket.Egész életükben csak rá költöttek a szülei,nem kell osztozni senkivel.

És az a biztonságérzés,hogy egyedüli örökös.

Tehát,ha mondjuk még egy lakás árát nem tudja összeszedni mire a szülei meghalnak,legalább örököli a szülőkét.

Még ez 3 gyerek vagy több esetében elég kevés pénz.