Rögtön tudtátok, éreztétek, hogy jó anyák vagytok?

Annyira haragszom a jó anya/rossz anya kérdésekre. Soha nem gondolkodtam ezen. Anya vagyok csak és csupán és kész.

Véleményem szerint az mondhatja el magát jó anyának, akire 70 éves korára már saját családdal az oldalán még mindig rendszeresen és szeretetteljesen nyitja rá a gyereke az ajtót.

Akkor vagyok jó anya, hogyha a gyermekem tini korában elmegy bandázni és tud legalább hétköznapi hangnemben beszélni rólam. Nem gyűlölettel a hangjában, ahogy a mai tinik zöme teszi azt.

Ha bármikor, bármiért bizalommal tud majd hozzám fordulni. Ha soha nem jön haza görccsel a gyomrában, hogy anya ma vajon mibe fog belekötni, mert egyszer ebben a hónapban nem volt időm elmosogatni. Ha viszonylagos örömmel minden szó nélkül segít.

Véleményem szerint most csak alapozzuk az anyaságot. Igazán akkor derül ki, hogy ki mit csinált jól vagy rosszul, amikor már valójában késő. Amikor valóban saját akaratuk van.

Ó, én nem. De tudom, hogy nálam jobban senki nem szereti a fiamat, és neki én vagyok a lehető legjobb.

Saját magammal szemben sokkal kritikusabb vagyok, szerintem lehetnék sokkal jobb anya is, de vagyok amilyen vagyok, kibújni nem fogok tudni a bőrömből. Így is rengeteget tanultam a gyerektől, türelmet, toleranciát, és tudom, hogy amire a gyereknek szüksége van, azt igyekszem megadni: biztonság, rengeteg szeretet, következetes nevelés. Persze senki nem tökéletes, így én is rengeteget hibázom, de igyekszem tanulni a hibáimból.

még mindig első

Azt elfelejtettem, hogy az itteni kisgyermekes anyák zöme remélem néha átlátogat a családi kapcsolatok témakörbe. A tinik tisztelet a kivételnek olyan stílusban szidják a szüleiket, hogy kívülállóként is bántja a fülem. Na majd akkor leszek jó anya, ha engem állítva példának próbálja majd a lányom meggyőzni az itteni kérdezőt, hogy nem rosszak a szüleid, csak a javadat akarják.

Nem tartom magam se jó, se rossz anyának, csak anyának és nőnek.

Nem csak az anyaság a hátralévő életem értelme, nam tudok csak abban kiteljesedni.

Szeretem a gyerekeimet, mindent megteszek értük, de más dolgok is érdekelnek.

Egyszerűen az életem része, de nem minden.