Vállalnátok babát ilyen "betegség" mellett?

Ez borzasztó nehéz. Nekem is van egy rendellenességem, ami valszeg nem is öröklődne, de csomószor eszembe jut, mi van, ha mégis... De szerencsére még nem aktuális a probléma.

Az mondjuk nekem is fura, hogy nem beszéltetek róla. A húgom és a párja is egészségesek, mégis kb ilyen egy év együttlét után már felmerült az, volt e a családban vmi örökletes betegség - pedig a húszas éveik elején jártak, tervben se volt még gyerek, csak ha majd egyszer mégis..

Szia!

Én vállalnék.

A férjed tud róla, hogy neked ilyen betegséged van, és gondolom nem annyira buta, hogy ne tudná ezt akár a gyermek is örökölheti. Így fogadott el téged, így szeret, akkor a gyermeket még jobban fogja szeretni. Ha egészségesen születik, ha ezzel a betegséggel ami neked van akkor is a ti gyereketek lesz akiért felelősséggel tartoztok. Egyéni véleményem pedig az, hogy ha elzárkózna a gyermekvállalás elől akkor nem is érdemli meg, hogy vele legyél. Persze, az egészség a legfontosabb, de láttam már sokkal rossz állapotban lévő gyerekeket is, mint a gerincferdülésesek. Ezzel együtt lehet élni.

Sok szerencsét, és kitartás!

Ha én lennék ilyen helyzetben, biztosan vállalnánk babát. Most van egy 2 éves kisfiam, őt már annyira vártam, hogy el sem tudom mondani, nem is tudom mit csináltam volna ha nem lehet gyerekem (mivel páromnak már van 2 gyereke az előző házasságából, gondolom egy örökbefogadásba nem ment volna bele...). A mi családunkban is vannak örökletes betegségek, talán nem olyan súlyosak mint a ti esetetekben (allergia, asztma, Parkinzon-kór, cukorbetegség, multiplex sklerózis, angina pektoris -bár lehet nem mind örökletes), de meg sem fordult a fejemben hogy az miatt ne vállaljam be.

A férjem első feleségének van egy Down-kóros öccse, eszükbe sem jutott, hogy az miatt ne vállaljanak gyereket. természetesen mindenféle vizsgálatokon átesett a mama és a baba hogy biztosra menjenek amennyire lehet.

Nekem a kérdésed alapján nem az jutott eszembe hogy vállalj-e gyereket olyan szempontból, hogy örökli-e, hanem hogy ilyen gerinccel hogyan tudod kihordani. De ma már azt is meg lehet oldani.

Az én kisfiamnak egy veséje van, egy heréje, húgyhójag refluxa stb. 2 éves, eddig 5-ször operálták. ha tudtam volna előre, hogy ennyit kell szenvedni és nekünk is, akkor sem mondtam volna le róla semmi pénzért sem, nem kellene senki más, csak pont ő, még így betegen is!!

Szóval, ha ez a betegséged örökletes, de korrigálással, néhány éven belül annyira helyrehozható hogy teljes életet élhessen mint te, ugyan miért ne vállalnád be ha vágysz egy babára akit nagyon szerethetnél! Főleg, hogy nem is biztos egyáltalán hogy nála is jelentkezik a betegség.

Szerintem mocskosul önzőek azok, akik szerint inkább ne legyen egy olyan gyerek, akinek valami baja van.

Sok baj van vele, igen, de ha azthiszitek, hogy veletek semmi baj nem volt, akkor nagyon tévedtek.

Ráadásul a kérdező betegsége jól kezelhető, és nem okoz tartós szenvedést.

Ennyi erővel ne legyen a rosszul látó embereknek se gyereke, mert menni kell vele a szemészhez, meg az optikushoz, és az olyan nagy teher meg csomó fáradtsággal jár.

Látszik, hogy nincs még gyereketek. Ha gyereketek születik, akkor nem az érdekel titeket, hogy nektek mi a jó, hanem az, hogy neki hogyan lehet még jobb. Azt kell elfogadnod amit kapsz.

Még annyit fűznék hozzá az előbbi válaszomhoz, hogy én egy 30 éves nő vagyok. Ha nem számítom a gerincferdülésemet (kamaszkoromban szedtem össze), felszívódási zavaraimat, akkor "csak" allergiás és asztmás vagyok. Az első tünetek 3 hetes koromban jelentkeztek, szóval szinte mondhatni hogy születésem óta. A gyerekkorom azzal telt, hogy szegény anyukám orvostól orvosig vitt, külföldre is mentünk, kipróbáltam kezdeti fázisban levő gyógymódokat is (szóval próba-nyúl voltam) amikor ugyanis azzal próbáltak kezelni hogy 2 hetente 1 éven keresztül 2 szurit kapok, stb. Az allergiám többnyire úgy nyilatkozott meg (a mai napig is csak már enyhültek a tünetek), hogy a kezem és lábam tele volt bazi viszkető ekcémás foltokkal, a kezemen az újjaim majd' csontig berepedeztek a hajlatnál, vérzett, megvastagodott az ujjam azokon a helyeket, olyankor nem is tudtam behajlítani, nagyon fájt. Hegedűre jártam, olyankor le kellett mondanom az órákat mert egyszerűen nem tudtam behajlítani az ujjaimat. Mára már berepedt ujjak nincsenek, ekcéma maradt.

Mit akarok ezzel mondani? Hát azt hogy nagyon sokat szenvedtem gyerekkoromban, és tulajdonképpen még most is, de egy percre se jutott eszembe, hogy jobb lett volna ha meg se születtem volna!! Talán könnyebb lenne normális bőrrel élni, de nem panaszkodom, én így szoktam meg, nekem ez a normális. Soha sehol nem közösítettek ki ez miatt, egy fiú se nézett rám ferde szemmel. Szóval szerintem ha szeretitek egymást és vágytok egy gyerekre, készüljetek fel hogy esetleg nehézségeitek lesznek, és nyugodtam vállaljatok gyereket!

Semmiképp se vállaljon gyereket az, akinek örökölhető betegsége van!

Gerincferdülés, szemprobléma, asztma, allergia, epilepszia, esetleg a figyelmetlenség, mert kiléphet az autó elé, igaz??????? Sőt, a világos bőrű, vörös hajú szülők se vállaljanak gyereket, mert náluk nagyobb a kockázata a bőrbetegségeknek!

Megáll az eszem!

Ismerek egy csajt, akinek olyan gerincferdülése van, hogy 2 km-ről látszik és simán, minden probléma nélkül kihordott két tök egészséges gyereket!

Sok sikert a babához!