Az itteni anyukák nem képesek elviselni a kritikát?

Gondolom nem véletlen törlik a kérdéseid.

Meg az se mindegy, hogy fogalmazol!

Nekünk is van kutyánk, de más kutyájához még véletlenül se engedem a gyerekem. És te se tudhatod, hogy az anyuka miért nem szereti a kutyákat. Azt pl én is utálom, ha a kutyák szabadon szaladgálnak a téren, ahol egy csomó kisgyerek van. Jött már nekem is kutya úgy, hogy állítólag szelíd volt, nem provokáltam, mentem a gyalogos úton, rámtámadt és még jó, hogy csak a ruhám tépte szét.

Látszik, hogy nincs gyereked. De lehet, hogy jobb lenne, ha nem is lenne, ha így vélekedsz dolgokról.

"bömbölő kisbaba"?????????? Szerinted mit kéne neki csinálnia, szavalni vagy énekelni?????

Nézd, én kutya miatt sosem szólnék, ha a gazdája pórázon sétáltatja, és nem arról van szó, hogy egy 40 kilós tinilány sétáltat egy nála kétszer nehezebb, fegyelmezetlen kutyát. Bár ilyenkor sem szólok be, inkább kikerülöm. Attól nem lesz baja egy gyereknek, ha elmegy mellette egy kutya.

Viszont nem tudom, mit értesz a síró gyerek megnyugtatása alatt. Ha hisztizik valamiért (szóval nem valami baja van, hanem akar valamit, amit nem kaphat meg), akkor elmondom neki, hogy nem lehet, és ha továbbra is hisztizik, akkor nem állok le vele vitatkozni. Ugyanis két dolog van, amitől csöndben maradna ilyenkor: 1. mégis megkapja, amit akar --> nem véletlenül nem engedem meg, szóval a nem, az nem marad. 2. benyugtatózom --> ezt épeszű ember nem teszi meg. Ennek fényében, minél kisebb feneket kerítek a hisztinek, annál hamarabb abbahagyja. Ha elkezdek vele ügyürübügyürüzni, annál inkább ordítani fog máskor is.

Elhiszem amúgy, hogy ez zavar, de hidd el, engem is. Mások is csinálnak olyat, ami engem zavar, ráadásul javarészt felnőtt emberek, mégsem töltöm az egész napomat a rájuk való panaszkodással.