Kevesebbnek érzed magad attól, hogy császárral szültél, mert nem sikerült vagy lehetett természetes úton?

Én nem éreztem magam kevesebbnek addig, amíg nem olvastam el itt egy-két hozzászólást. Néhányan annyira elítélően nyilatkoznak a császárról (még akkor is ha nem önként kéri az ember, hanem sürgősségi a dolog). Na ezek után néha kellemetlenül éreztem magam, mert sokan azt sugallták, hogy így kevesebb vagy, meg nem szültél, meg egyáltalán mit képzelsz magadról...

Aztán rájöttem, hogy teszek a beszólogatókra. Mindegy hogy jött ki a baba, a lényeg, hogy egészséges és nem lett semmi baja.

A babám születésével (akárhogy is született) én több lettem, nem kevesebb!

Nem, egyáltalán nem érzem magam kevesebbnek.

Én a szerencsés alkatúak közé tartozom, nagyon gyorsan tágultam, szépen ment minden, csak éppen a sors hozta másként. Úgy beletekerte magát a kisfiam a köldökzsinórba, hogy nem tudott lemenni a kismedencébe. Nem a nyakán volt, hanem a vállán és a mellkasán átvetve.

Szerencsémre kiváló dokim van, nem hagyott szenvedni, azonnal észrevette, hogy valami nem stimmel, ezért sürgősségi császárt csinált. Így anya lehetek, és nem pedig egy asszony, aki minden vasárnap kijár a temetőbe a meghalt gyermekéhez.

Számomra egyetlen egy lényeges dolog van: mind a ketten egészségesen, sérülések nélkül úsztuk meg.

En ugyan huvelyi uton szultem a gyermekeimet, de szoptatni nem tudtam oket. En emiatt nem erzem magam kevesebbnek, pedig sokszor vettem eszre, hogy nehanyan ezt ereztetik velem, vagy az az elvaras, hogy nagyon-nagyon sajnaljam meg evekkel kesobb is.

Szoval itt egy rokonkerdes, amit en irtam par napja:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..