Szerintetek is öreg vagyok?

Nem, nem vagy öreg :) Fel a fejjel! A legtöbb nő ma 30 felett szül, még van időd, és úgysem a nagymamáknak vagy barátoknak szülnél, hanem majd saját döntésből - és így lesz normális. Biztos beleélték ők is magukat, és kell egy kis idő, pláne ha kevesebbet találkozol a kérdezőkkel, de majd rájönnek, hogy ez a te életed. Te meg próbálj nem foglalkozni a megjegyzésekkel.

Drukkolok, hogy megtaláld az igazit, akiből előbb a hiányzó "másik feled", majd apuka is lehet. Ebben a sorrendben :)

Jó barátok filmsorozatban volt egy jó jelenet erről, amikor Rachel elkezdte számolni, hogy ha most megismerkedik valakivel, és x évet együtt vannak, összeházasodnak, gyereket vállalnak...na ekkor döbbent rá, hogy igen az egész folyamatot nézve késésben van.

Az egész baráti társaságomban ez van amúgy, nem egyedi jelenség.

Sokan 30 felett járnak, de még nem találták meg a nagy Ő-t se, nem hogy gyerek.

Én személy szerint örülők, hogy az emberek nem meggondolatlanul túl korán házasodnak, de ez már kezd a ló túloldal lenni.

Igen több szempontból is jó 30 éves korig elkezdeni a gyerek vállalást, mert biológiai óra..., mert túl öreg leszel (és fáradt), amikor kamasz(ok) lesz(nek)..., mert a szüleid akik segíteni tudnának, megvénülnek..., stb, stb...

Ennek ellenére ha nincs megfelelő pár, akkor ezért kár bele kényszeríteni magad és elrontani életed hátralevő részét, de valóban lelkileg nem árt összeszedni magad, mert éppen nem jó kilátás az a szemlélet, hogy "...nem is igazán hiszek benne, hogy fogok egyáltalán olyan felelősségteljes férfit találni akinek szívesen szülnék gyereket...". Ezt most bebeszéled magadnak, elhiszed és így magad gondoskodsz róla, hogy így is legyen. Ez hülyeség, mássz ki ebből a negatív hozzáállásból, saját érdekedben.

Figyelj!

Sajnos, vannak olyan rosszindulatú emberek, akik imádják a másikat csesztetni, örömüket lelik abban, ha a másik magánügyeiben vájkálhatnak (persze mindezt "jóakaró" álcával)...

Ne foglalkozz velük, pattints le őket egy ütős szöveggel, hogy ők érezzék magukat sz*arul (pl.: "bőven ráérek még, előbb élni szeretnék, utazgatni, szórakozni, pelenkázni ráérek utána is" vagy "ebben a gazdasági helyzetben az is h*ülye, aki gyereket szül" vagy "minek kössem le magam, jól érzem így magam szingliként" vagy "van még 10 évem szórakozni, aztán majd ráérek agyalni a jövőn" vagy "örülök, hogy másoknak ennyi ráérő ideje van, hogy velem foglalkozzanak" vagy "közöd hozzá?")...

Amúgy meg egyáltalán nem vagy semmiről lekésve, manapság a legtöbb nő 30 után szül, akkorra van lakása, férje...

Én például 38 évesen szültem az első gyerekem, mert nálunk nem jött könnyen (ha tudnád, a 13 év alatt engem is hányan és hányszor csesztettek!) és nagyon jól érzem magam, sőt szerintem még jobb is, hogy későn lettek gyerekeink, mert akkorra már sokkal jobban tudtuk értékelni őket, volt már lakásunk, nem voltak napi gondjaink... :-DDD

A mi házasságunk azalatt a 13 év alatt csak megerősödött, sokat utaztunk, közös élményeink vannak, kiélveztük azt az állapotot, hogy csak ketten vagyunk!

Semmit ne siettess, mindennek eljön a maga ideje!

DEHOGY VAGY ÖREG!

Tavaly szültem 37 évesen és én is azt gondoltam, hogy "idős" leszek. Pedig hiszed vagy sem, 40-41 éves anyukákkal voltam együtt. Ott is volt sok anyuka, aki akkor szülte az első gyerekét. Vagy azért, mert akkor érett meg rá, hogy anya legyen, vagy egészségügyi okok miatt. Nem is értem egyes emberek miért gondolják azt, hogy 27 évesen szülni kell!

Seperd le magadról a rosszindulatú megjegyzéseket! Én úgy vagyok vele, hogy magamnak (férjemnek) szülök-szültem gyereket, nem a környezetemnek!

Megszülni 40 felé egy babát egy dolog.

Bírni 55-60 éves fejjel egy kamasz gyerekkel meg egy másik dolog.

Hatalmas ott már a generációs szakadék, az amúgy is problémás gyerek és szülő között.

Ez aztán a gyerekre is kihat majd.

Tudom nem leszek népszerű ezzel a hozzászólással az érintettek körében, de ha oda értek majd gondoljatok vissza erre.

Dehogy vagy öreg és manapság tényleg ez már legtöbb helyen nem téma hogy 32-35-38 egy anyuka.

Én épphogy azért kaptam a megjegyzéseket (kedvesen, vagy kevésbé kedvesen) hogy minek olyan KORÁN gyereket vállalni, hova sietek, és hogy a férjem is majd jól elhagy mert olyan korán felelősségvállalásra "kényszerítettem"...

Megjegyezném 25 voltam az első gyerekünk születésekor, a férjem pedig 28, a másodikat pedig most várjuk én 28 vagyok ő 31.

És baba előtt már 3 éve együtt voltunk.

En meg csak most lettem 28 eves, van ket gyermekem, par even belul szeretnenk harmadikat is. Ferjnel vagyok. A ferjem is "csak" 30 eves. 5 eve vagyunk egyutt, elotte mindkettonknek sok kapcsolata volt, reszemrol egy hosszabb, sok rovidebb.

En egyaltalan nem ereztem magam fiatalnak sem a hazassaghoz, sem a gyermekekhez, mert 18 eves korom ota szulok nelkul elek, azota dolgoztam is, egyedul finansziroztam a diplomamat, szerveztem az eletem.

De!

Ne erezd magad oregnek, mert az en tortenetem most egyaltalan nem altalanos. Az barati korunkben konkretan egy par hazasodott ossze rajtunk kivul es csak nekik van gyermekuk. De mar mindketten a 40-hez kozelitek.

A velunk egy koruak parkapcsolatban vannak, a legtobbje ugyan evek ota egyutt van, egyutt elnek, de sem eljegyzes, sem gyermek gondolata nem szerepel meg a rovid tavu terveikben. Szoval inkabb ez az altalanos es en szultem koran, ha hozzajuk viszonyitom magunkat.

Ugyanakkor a legjobb baratnom 28 eves es miatta izgulok egy kicsit. Nem azert, mert nem valal meg gyermeket, vagy mert nincs jelenleg komoly kapcsolata, hanem azert, mert meg soha nem is volt. 2-3 futo kapcsolata volt, amolyan egy ejszakas fele. Valamiert senki sem jo neki, senkit sem akar, ha valakit megis, akkor az biztos olyan, aki szoba sem all vele. Miatta tenyleg izgulok, hogy nem fog part talalni, hanem bepanikol majd 5-10 ev mulva, hogy gyermeket akart es belefut az elso ferfiba, akivel talalkozik.

De mondom, nala sem a kora miatt aggodom, hanem amiatt, mert nem tud kapcsolatot epiteni. De nem is mondom neki, csak magamban szurkolok.

Majdnem 28 voltam, mikor megismertem a férjemet, most 31 éves vagyok, és már 2 gyerekem van.

Nem vagy semmiről lecsúszva.

Lehet, holnap beleszeretsz valakibe, ő is beléd, és nincs megállás...