Volt már abortuszotok? Van azóta gyereketek?

Gimis barátnőmnek volt 17 éves korában. Komplikáció nem volt, néhány nap múlva újra járt suliba.

Aztán 3 év próbálkozás után jött nekik a baba, lehetetlen megmondani, hogy a műtét, vagy egyéb okok miatt. Azóta 3 gyereke van.

21 évesen abortusznak indult volna, de végül előtte való napon elkezdtem vérezni, UH alapján csak üres petezsák volt.

De nem tudom mióta volt üres petezsák, mert előtte nem is csináltak UH-ot.. Ez még 1993-ban volt.

Azóta van 2 gyrekem (11 és 2 éves), semmi gonodm nem volt a teherbeeséssel, sőt...

Figyelj, ne tedd, hidd el, nagyon meg fogod bánni. Az igenis egy ember benned, nem egy sejtcsomó, egy ember. Nyilván elég nehéz helyzetben vagy, ha ilyenen gondolkodsz,(Esetleg leírhatnád részletesebben, hogy miért gondolkodsz ilyenen, hisz névtelen az oldal.) de ettől még a gyilkosság, az gyilkosság marad. Nem tudom hány hetes vagy, de egy 8 hetesnek például(sőt már kissebbnek is)már minden fontosabb szerve felismerhető, ver a kicsi szíve, mérhetőek a kis agyhullámai, a végtagjai, kis ujjai szinte olyanok mint Neked, csak miniatűrben. Itt egy kis összefoglaló, a Gyermeked méhen belüli fejlődéséről, feltétlenül nézd meg, mielőtt döntesz:

[link]

Az a pici igenis érez fájdalmat, mikor széttrancsírozzák, és felgyorsul a kis szíve, és menekül, mert fél.A "Néma sikoly" című filmet is nézd meg, fent van a youtube-on.

Ezt is érdemes:

[link]

Meg ezt:

[link]

Tök jó, hogy eddig csak olyan kommentek jöttek, hogy semmi baj, de akkor bemásolok mást is, ezeket is ezen az oldalon írták:

"ne tedd meg. Utána szőrnyű bűntudatod lesz. Én tapasztalatból

beszélek. Most próbálkozunk a párommal újra, de félek, hogy nem jön

össze az végett."

/gyk. komment/

"Akkor nagyon erős voltam,elhatároztam,h ez így lesz a legjobb. Majd mikor kitoltak,már eltört a mécses,felfogtam,h mi történt. Azt a napot

életem végig bánni fogom, és soha nem felejtem el,h mit tettem. Már 3éve volt,de még mindig sokat gondolok rá,sajnos hiába..."

/gyk.komment/

"szia

én 18 évesen lettem terhes a lányommal, fogamzásgátló mellett.

megtartottuk.rá két évre megszületett a kisfiam. a kicsi 3 éves lett

mikor végre felvettek főiskolára és munkahelyem is lett.

Ekkor újra terhes lettem-spirálom volt-, megvolt mindenünk, simán

vállalhattam volna, de úgy éreztem, hogy most én jövök, lehet önzőség,

de szerettem volna kicsit kiszabadulni a háziasszonyságból.

Elvetettem...

Annyira megbántam ezt, hogy mikor meglett a diplomám, muszáj voltam

terhes lennem, és sikerült.

a kislányom most 10 hetes, és mindig azt a pici életet látom benne,

akit egy "bérgyilkossal" megölettem :-(

És minden este sirok, mikor hozzám bújik, mert az eldobott babámra

gondolok :-("

/gyk. komment/

"Igen is és nem is. Személy szerint én ellen vagyok, mégis megtettem

és most viselem a következményeket. úgy döntöttem, hogy soha többé nem

akarom átélni ezt. Iszonyú érzés és gyűlölöm és legszivesebben

felakasztanám magam, amiért ilyet tettem!!!"

/gyk. komment/

Szerinted ha örökbe adja, nem lesz lelkifurdalása??

De ugyanúgy egy életen át, és lehet 20 év múlva beállít gyerek, hogy "anyám, miért dobtál el??