Egy hónapja szültem, de nem érzem magam anyának. Fog ez változni?

Próbáld magadra tenni hordozókendőben! Lehet, hogy az érzések nem jönnek elő tőle, de ő nyugodtabb lesz, és így te is. No meg lesz két szabad kezed. :)

Fog változni, igen, ne aggódj! Már az jó jel, hogy feltetted ezt a kérdést.

Szia!

Alszik most a babóca?:)

Mert ha nem, akkor vedd ölbe :).

Hát igen.... furcsa azoknak olvasni a kérdésedet, akiknek pl. nem jött (még) össze a baba.

Én is közéjük tartozom. Nem ítéllek el, mindenki a maga fájdalmát, bánatát érzi a legnagyobbnak.

Valószínűleg bűntudatod van az érzéseid miatt, azért is írtad ki a kérdést, nem igaz?

Remélem, minden rendbe jön ott a szíved mélyén, és nagyon fogod a kisbabádat szeretni. Neki TE vagy az egész világ, csak tőled kaphatja meg azt, amire a fejlődéshez szüksége van. Ehhez hozzátartozik az anyai szeretet is.... de gondolj csak bele: el tudnád képzelni az életedet nélküle...?

:)

Szia! Elég sok választ kaptál már, nem tudom olvasod-e még, de azért leírom az én történetemet.

A kislányom most már lassan 3 hónapos lesz, de az első 1, 1,5 hónapjára sajnos nem is emlékszem.

Én sem éreztem magam anyának. Azt hogy szerettem-e, vagy nem, arra nem tudok válaszolni, mivel sajnos arra sem emlékszem.

Én is elláttam, de igazából nem éreztem a sajátomnak. Nekem nagyon sokat segített anyósom; párom itthon volt az első egy hétben, így el tudtunk menni ketten sétálni, amikor a pici aludt, akire anyósom figyelt ilyenkor.

Fáradt és nyűgös voltam, pedig nagyon jó és nyugodt babám van.

Mostanra érzem azt teljes mértékben, hogy imádom és nem adnám semmiért.

Amit írsz, hogy apa munka után megy haza hozzátok, és ő tényleg szereti a babát, az nagyon jó ebből is próbálj meg erőt meríteni. Nálunk is ez volt, az apukája az elejétől rajongott érte, hát én sajnos nem annyira. Ezt nagyon bánom, hiszen ezeket az időket nem lehet visszahozni.

Próbálj meg egy kis időd magadra szánni, hogy mi lehet a probléma. Nekem a szülésnél kezdődött; hiába volt gyors és könnyű, mégsem olyan, amilyenre készültem. Amikor ezen túl tudtam lépni, hogy ez van, már nem lehet rajta változtatni, akkortól tudtam elfogadni a babámat is és szeretni.

Kívánom Neked, hogy minél hamarabb rendeződjenek bennek az érzések, mert utólag nagyon fogod bánni. Sajnos ezt saját tapasztalatból tudom.

nézd, most ez lehet nem fog tetszeni, de menj el pszichológushoz, ő segíteni fog......

még mielőtt baj lesz, elutasítod teljesen vagy ilyesmi...

nekem ez nagyon depressziónak tűnik

Szia.Az utolsóval teljesen egyetértek.Nins semmi komoly bajod.Nálam is úgy működött,ahogy nálad.Vártam az anyai érzéseket és a rózsaszín ködöt(amiről beszélnek),mikor megszületett,aztán mikor hazajöttünk,de nem igazán jöttek.Az anyai ösztön jött,minden flottul ment,de valahogy a lelki része nem akart jönni.Pedig arnyos volt,meg szép is,de ennyi.Az én védőnőm nagyon rendes és megértő,neki és anyukámnak meg persze a páromnak el mertem mondani,aztán már a barátnőmnek is amikor később terhes lett.A védőnőm abszolút megnyugtatott,hogy minden ember más .Van akinél jönnek az érzések,van akinél nem,de még magának sem meri bevallani.Mostmár nem szégyellem egyáltalán.

Szép lassan alakult ki az érzés,az első akkor volt,amikor tudatosan elkezdett mosolyogni, egyre jobb lett amikortól már elkezdett ülni(6 hónaposan) és elkezdett nyilni az értelme és elkezdte érdekelni a külvilág ...

Fel a fejjel!:-)