Én már gyereket szeretnék, de a férjem kényelmesen érzi magát így, vajon sosem fog változni?

3 éve vagyunk házasok, 6 éve vagyunk együtt, Ő 28, én 30. A barátainknak már vannak gyerekei és velük jól kijön, mindig játszik velük, meg aranyosnak tartja őket. Az már szóbajött, hogy nekünk is lehetne közös gyerekünk, de olyan furcsán viselkedik, ha szóbakerül, mintha direkt nem is akarna odafigyelni, csak vigyorog, vagy mondja, hogy Ő bennevan. Mondtam neki egyszer kertelés nélkül is, hogy én már 30 vagyok, az egy dolog, hogy fiatalos gondolkodású, szabadszellemű, de attól még a biológiai óra ketyeg és nem akarom 5 év múlva szülni az első gyerekemet. Akkor meg azt mondta, hogy megérti, de lehet, hogy nincs itt az ideje. Én nem értem Őt, anyagilag jól állunk, van egy szép nagy házunk, ahol elférne egy gyerek is. Most csak egy kutyánk van, meg macskánk, de úgy érzem, lehet, hogy néhány évig még be kell érnem velük. Valakinek van valami sejtése arról, hogy miért lehet ilyen a férjem? Hiába beszélgetek vele erről, kitér, tereli a szót, meg oda se figyel jóformán. Én pedig csak várok és várok..:(