Mit csináljak, ha már belebolondultam az itthonlétbe?

Napirend, hetirend, kiruccanás, szabadidő, jó időbeosztás.

Nekem ilyesmik segítettek.

Én is szedem a MagneB6-ot, mert sokszor pattanásig feszültek az idegeim a három gyerek mellett, és nem akarok üvöltözni, idegben élni.

Nálunk aztán ritkán van patyolat rend. A két évesem egész nap rámol, jön-megy. Amit tudok, megcsinálok. Amint tudunk, friss levegőn vagyunk, az sem baj, ha a játszótéren egy teremtett lélek sincs. Én egy kis faluban élek, alig van gyerek, tehát ritkán futok össze én is társasággal, de nem is gond, megyünk a mamához, sétálni, kisfiam motorozik.

Nagyon fontos, hogy neked is legyen legalább kettő hetente pár órád. Amikor nyugodt szívvel el tudsz menni otthonról, akár futni, vásárolni, moziba, nézelődni, sétálni.

24 hósom van, 5 percig nincs se rend, se tisztaság. Kár is görcsölnöm rajta. Egy rendetlen maszatpeti, ezt dobta a gép. Esténként mondjuk összepakolok, de van hogy a nagytakarításhoz már semmi kedvem este 10-kor, mire kidől végre. Az egész nap egy végtelen zúzás. Neki is koszos a ruhája, már reggel leeszi-leissza, azután jön a nyálacska, a filctoll, a popsikrém, majd az udvaron a sár, a hólé, a homok, mikor mi van. Nem öltöztetem át naponta 5x és a bundaruháját is max. 1-2 hetente mosom, mert 1,5 nap mire megszárad, addig "szobafogság" van.

A kritizálókat viszont sikerült leszerelnem azzal, hogy azt mondtam: "egyszerűen ha a lelkemet kiteszem sem fér bele több, viszont ha átjöttök segíteni mindjárt gyorsabban haladok". Azóta csönd van, a nagy kritikusoknak eszük ágában sincs itt pakolászni...

Szóval ne stresszelj rajta, attól nem lesz jobb és hidd el, máshol sem jobb a helyzet, ahol kicsi gyerek van. Sőőőt, anno szerintem anyukádéknál sem volt nagyobb rend, amikor ti kicsik voltatok. Én még emlékszem egy-s-másra anyu háztartásából, hát nem éppen a minta kategória! :))) Ma már nyugdíjas, uh csili-vili nála minden, na de így könnyű :D Szóval nehogy már ő jöjjön nekem a renddel...

Párommal meg azt csinálom amikor nagyon eldurran az agyam a rendetlensége miatt, hogy az íróasztalára, a számítógép elé teszem a széthagyott cuccait, így este egy kupac büdös zokni, alsógatya, használt papírzsepi, miegymás várja a billentyűzeten. Érdekes módon mindjárt tudja, minek hol a helye!

Én is úgy érzem mostanában, hogy megbolondulok és már azon is csodálkozom, hogy eddig hogy bírtam! :)

Nekem ez már ez 5. évem itthon. Bp-ről költöztem egy kisvárosba, ahol szinte semmi nincs, mindenki be van zárkózva a kertjébe, az 1 db játszótér 5 km-re van, de ott is alig vannak gyerekek, ill. ha vannak, akkor 80% kisebbség :(((

Az utcák undorítóak, nincs egy normális járda és nyakig érő sár van eső után :(

De amúgy sem valami izgalmas kimenni, mivel szinte senki sincs az utcán. Egy anyukát látok minden nap, ő nagyon kedves, de szerintem bolond, így inkább menekülünk előle :))))

Nem tudok elmenni sehova kikapcsolódni, mert szinte mindenhez pénz kell, aminek most sajnos híján vagyunk :(((( Ha be akarok menni Bp-re, az is min. 1500 Ft, akár kocsival, akár busszal megyek és akkor még nem csináltam semmit, nem vettem és ettem semmit.

A párommal utoljára jan. 8-án voltunk kettesben valahol, akkor is csak azért, mert másnap volt a nagyfiam szülinapja és gyorsan elmentünk neki ajándékot venni.

Együtt kikapcsolódni nem is emlékszem mikor voltunk utoljára és itthon sem foglalkozunk úgy egymással, mint régen :(

Úgyhogy én is kivagyok már teljesen!